Van egy mondás, amit én kissé átalakítva a következőképpen alkalmazok: - A buta ember saját kárából sem tanul, az okos a sajátjából igen. Az előrelátó a másokéból, míg a bölcs megelőzi a problémákat. 

Mitől buta egy ember? Attól, hogy félelem bénítja a józan ítélőképességét. Csakis a félelem mozgatja. A bölcs ezzel szemben nem cselekszik félelemből és nem is gátolja ez meg őt a cselekvésben.

Egy képzett munkáltatónak például tudnia kell, hogy embereket kétféleképpen lehet motiválttá tenni a tevékenységre. Van aki félelemmotivált, büntetés kilátásba helyezésével lehet ösztökélni, és van aki szeretetmotivált, vagyis jutalommal ösztönözhető. A kettő nem összekeverendő. Feltételezhető, hogy a mi közös "Fenti Munkáltatónk" is tudja ezeket a törvényszerűségeket.

Vagyis egy bizonyos hangulat alatt egyszerűen a félelem elkerülése a cél, egy magasabb és egyben nyitottabb tudati szinten pedig már a jutalom megszerzése. A szeretet, az öröm, a lelki béke állapotának elérése közvetett módon.

Az önismeret, a lelki fejlődés útjára kevesek lépnek önszántukból, legtöbbször az élet kényszerítő erejének köszönhetően csak. Mikor már nagyon kellemetlen a pocsolya, amiben tapicskoltunk addig öntudatlanul. Akkor nő meg az igény a felemelkedésre.

Van egy érdekesség, hogy egy sikeres problémamegoldást sikeres hangulatemelkedés is követ. Jobb hangulatban pedig könnyebb további problémákat átlátni, megoldani, ösztönösen jól. És így válik egyre könnyebbé az élet.

Minden problémahelyzet feladat - már amennyiben nekünk van dolgunk vele - és végső soron értünk van, a fejlődésünket szolgálja. Ezt belátni és hálásnak is tudni lenni értük viszont már egy következő szint.

Írta: Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!