Nő: Istenem, úgy érzem azonnal vonzódom hozzád! 

Férfi: Igen, én is abszolút dugni akarok veled! 

Nő: És olyan könnyű veled beszélgetni! A párbeszéd csak úgy áramlik. Van valami sérülésed? 

Férfi: Sérülés? Mire gondolsz? 

Nő: Úgy értem mély, pszichológiai sebek. Ezt a fajta kapcsolódást csak súlyosan "sérült" emberekkel érzem. Amilyen én is vagyok. Mivel a belső sebeink együtt rezegnek. Ez az ami miatt az az érzésünk, mintha mindig is ismertük volna egymást és emiatt van az azonnali intenzív fizikai vonzalom is. Harville Hendrix mondta egyébként, ez az ő elmélete a 'Megőrizni a megtalált szerelmet' című könyvéből, ami hát, olyan nekem, mint egy szentírás. Szóval van? 

Férfi: Nos, az apám elhagyott minket gyerekkoromban.

Nő: Tudtam!!! Annyira erős a vonzódás, tudtam hogy ilyesmi mértékű dolog lesz. Hány éves korodban?

Férfi: 5 éves koromban költözött el tőlünk. 

Nő: Tökéletes! A sebeid elég jól kijönnek majd az enyémekkel. Mivel szeretek magamról megfeledkezve, minden energiámmal arra fókuszálni, hogy mélyen sérült emberekkel foglalkozzak és próbáljam gyógyítani őket. Állsz valamilyen terápiás kezelés alatt?

Férfi: Nem.

Nő: O-ó... És legalább nyitott vagy rá? Úgy mint, párterápia például?

Férfi: Azt hiszem ez egy kicsit korai... öö és különben is, ahogyan nevelkedtem - "ne legyenek érzéseid", "ne beszélj az érzéseidről" - egy terápia ezzel pont ellentétes.

Nő: Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy hideg vagy és visszahúzódó?

Férfi: De, határozottan hideg és visszahúzódó vagyok.

Nő: Pedig olyan közvetlennek és szívélyesnek tűnsz ma este..

Férfi: Ez azért van, mert egyszerre vagyok jégcsap és tűz. Tudok nagyon kedves és szerető is lenni, aztán a következő pillanatban már teljesen zárkózott.

Nő: Jégcsap és tűz, pont a zsánerem! Ahogyan kölcsönhatásba lép az én bizonytalan ragaszkodásommal és az elhagyatottság következményei olyan fájdalmakat keltenek, melyek egyszerre gyötrelmesek, de ugyanakkor jól megszokott érzések is. Más egyéb?

Férfi: Nos, munkamániás is vagyok. Ez van..

Nő: Remeeek, mindkét szülőm munkamániás, úgyhogy ez abszolút hazai pálya számomra! Ne aggódj, teljesen otthonosan érzem magam mellőzötten, míg neked a munkád az első.

Férfi: Nagyon úgy tűnik, hogy elég alacsony az önértékelésed.

Nő: Igen, így van.

Férfi: És talán követelőző is lehetsz.

Nő: Szuper-követelőző! Valójában a követelőzés feneketlen zsákja vagyok.

Férfi: Az anyám elnyomott engem, szóval az akaratoskodásod kétségkívül be fog indítani nálam dolgokat. 

Nő: Tudtam! Tudtam, hogy van más is. Mivel olyan, mintha lelkitársak lennénk, úgyhogy valószínű, hogy többszörös szintű sebzettség rezeg bennünk azonos hullámhosszon. Mivel nyomott el téged az anyád?

Férfi: Soha nem fejezhettem ki a vágyaimat és mindig azt kellett csinálni, amit ő akart. Amikor az apám elment, elkezdte mondogatni nekem, hogy milyen depressziós. De én csak 5 éves voltam. És úgy éreztem, gondját kell viselnem és nekem kell a felnőttnek lennem.

Nő: Szóval van a családodban depressziós?

Férfi: Ó, igen.

Nő: Tuti. Elég komoly depresszióm van. Néha ki se kelek az ágyból!

Férfi: Akkor talán majd megpróbálom gondodat viselni, ahogy az anyámnak is kellett, míg végül rossz néven nem veszed.

Nő: Így van!

Férfi: És amikor kifejezed a szükségleteidet, rád vetítem, hogy te az éppen elnyomó anyám vagy az akaratoskodásával és éppen tönkreteszed a gyerekkoromat.

Nő: És én pedig rád vetítem, hogy az apám vagy, aki mellőz és érzelmileg magamra hagy a fájdalmak véget nem érő körforgásában. Ezt újrajátszottam eddig mindenkivel, akivel randiztam. És ettől a ponttól kezdve még akaratosabb leszek.

Férfi: És én pontosan ekkor fogok eltűnni, munkamániába temetkezni, esetleg masszív alkoholizmusba, vagy valami más kerülendő viselkedésbe, amit én is úgy másoltam szülőktől.

Nő: Mindketten tudat alatt eljátsszuk a gyerekkori traumáinkat egymáson, ami olyan lesz, mint az apám és az anyám kapcsolata egymással.

Férfi: Így megy ez.

Nő: Egyébként mit keresel?

Férfi: Nos, ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy nem akarok kapcsolatot. Csak akarok valakit, akit megdughatok és aki azt is hűvös nyugalommal viseli, ha másokat is megdugok.

Nő: Szóval úgy kerülöd az érzéseid, hogy semmit nem rejtesz véka alá?

Férfi: Ja, neked oké ez?

Nő: Nos, tényleg kedvellek, úgyhogy azt mondom, részemről rendben, mert hiszek abban, hogy megváltoztathatom a gondolkodásodat azáltal, hogy bebizonyítom, mennyire vidám, szórakoztató és értékes vagyok a szeretetedre.

Férfi: Hát ez elég vészjóslóan hangzik. De attól még lefekszel velem ugye?

Nő: Hát persze, természetesen.

Férfi: Akkor talán menjünk is?

Nő: Igen. A számlát te fizeted, ugye? Tudom, hogy most talán feministának gondolsz, vagy bárminek, de tényleg szeretném, ha eltartanál. Bármikor, ha felajánlom, hogy beszállok a számlába és a srác elfogadja, felbosszant. Plusz le is vagyok égve, tehát kizárt, hogy ilyen helyet megengedhetnék magamnak, ha nem te fizetnél.

Férfi: Értem.

Nő: Nem bánod? Úgy értem aggódom, hogy esetleg azt gondolod, hogy kihasznállak, mert magas beosztásban dolgozol és, tudod, "tele vagy"..

Férfi: Ez a munkamánia jó oldala...

Nő: És tudom, hogy feminizmus meg satöbbi, de komolyan, a munkád tényleg lenyűgöz és ijesztő is, olyan mintha egy nagy piedesztálon állnál és én olyan szerencsés vagyok, hogy felcsíptél és kedvelsz is és időt akarsz tölteni velem. Meg sem érdemellek és mikor majd erre rájössz, akkor fogod látni a valódi énemet, akkor rájössz, hogy nem az vagyok, akinek hittél és akkor majd szépen elhagysz.

Férfi: Ugyan, ne aggódj, mindig ez történik velem. Piedesztálra emelnek a nők, amitől mindig nyomás alatt vagyok, mivel tudom, hogy nem az vagyok, akinek gondolnak, akinek szeretnének látni. Szóval még azelőtt dobom őket, mielőtt esélyük lenne látniuk a valódi énemet és ők dobhatnának. Akkor indulhatunk?

Nő: Igen, persze. Annyi még, hogy ha lefekszem ma este veled, fel fogsz hívni utána, ugye? Újra elhívsz randizni? Csak mert ha mégsem, biztos hogy halálomon leszek a bennem tátongó hiányérzettől.

Férfi: Öö, talán nem. Talán nem hívlak el újra.

Nő: Szerintem ezt most csak úgy mondod. De majd én megváltoztatlak...

Írta: Jennifer Garam
Fordította: Kerekréti Szabolcs - tevhitekhelyett.blog.hu

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!