A szöveget egy hopi törzsfőnöknek tulajdonítják.
„Azt mondod egy ideje népednek, hogy eljött a tizenegyedik óra. Most menj vissza, és mondd meg nekik, hogy eljött Az Óra.
És gondoljátok át a következőket...
Hol élsz?
Mit csinálsz?
Milyenek a kapcsolataid?
Megfelelő kapcsolatban élsz?
Hol van a vized?
Ismerd meg a kerted.
Itt az ideje, hogy az Igazat mondd.
Hozd létre a közösséged.
Legyetek jók egymáshoz.
És ne keresd önmagadon kívül a vezetődet.
Jó idő lehet ez!
A folyó most nagyon gyorsan áramlik. Olyan nagy és olyan sebes, hogy sokakban félelmet gerjeszt. Megpróbálnak megkapaszkodni a parton. Azt érzik, hogy széjjelszakadnak, és nagyon szenvednek.
Tudd, hogy a folyónak megvan az iránya.
A bölcsek azt mondják, hogy el kell engedni a partot, el kell rugaszkodni, beúszni a folyó közepébe, tágra nyitni szemünket, és fejünket a víz felett tartani. Én pedig azt mondom, nézz körül, ki van ott veled, és ünnepelj. Ebben a történelmi pillanatban fontos, hogy semmit ne vegyünk személyesen. Legfőképpen ne magunkat. Mert abban a pillanatban, hogy ezt tesszük, spirituális fejlődésünk és utunk megtorpan.
Elmúlt a magányos farkasok ideje.
Gyűljetek össze!
Távolítsátok el a küzdelem kifejezést magatartásotokból és szótáratokból. Minden cselekedetünket, bármit is teszünk most, övezze szentség és ünneplés.
Mi vagyunk azok, akikre vártunk!”
Forrás: Antal Angéla
