Több mint 6 éve már, hogy találkoztam egy meglepő lelki gyakorlattal, mely megváltoztatta az életemet. Akkoriban 2 éven át még internetes naplót is vezettem élményeimről, ezzel kapcsolatos szembejövő tanításokról. Majd később létrehoztam ezt az - idáig kissé alulműködött - oldalt, melyet olvasol éppen.

A történet 4 év után most újult erővel innen folytatódik. Röviden összefoglalom mi is ez a módszer és hogyan látom visszatekintve az eddigi tapasztalásaimat benne.

Az ötlet adója egy viszonylag alulértékelt vígjáték volt Igenember címmel, Jim Carrey-vel a főszerepben. Számomra meglepő módon azonban az emberek túlnyomó része elfogadta egy hollywood-i mesének ezt az alkotást és csúnyán elsiklott a lényeg felett. Ma már azt is tudom miért.

Az ott látottak elsajátításához kell egy jó adag bátorság ugyanis. Meg kell vizsgálni milyen érzéseknél fogva rángatják, ragasztják oda a lakosságot a TV-k, rádiók, híradók, politikai beszédek, vagy akár a horrorfilmek elé és rájöhetünk, azon a szinten még vakmerőség is nehezen lép fel, nemhogy igazi bátorság.

Igent mondani bármire, amit látszólag véletlenszerűen az élet küld felénk nem kevés alázatot, önfeláldozást is igényel, főleg az érdektelenséghez, elutasításhoz szokott átlagember számára.

Bátorság kell nap-mint-nap szembesülni sohanemlátott kisebb-nagyobb félelmeinkkel emberek által hozott élethelyzeteken keresztül, ám a jutalom soha nem marad el. Barátságok, kellemes meglepetések, feledhetetlen élmények születnek, miközben félelmeinket haladjuk meg sorra.

Így "kapott feladataink" ütemezése valahogy mégis kényelmes, ránkszabott és ha nem is kedvünkre való elsőre, később rájövünk, hogy de. Soha nem jön teljesíthetetlen, eleve kudarcra ítélt feladat. Kiérződik a gondoskodás, terelgetés.

Hova terelődünk így?

Úgy érzem rá egyenesen az életutunkra, méghozzá a legrövidebb úton. Ezért a bátrak útja ez és talán ki mennyire távolodott el a saját sorsától, annál keményebb eszközökkel lesz visszaterelve a helyes kerékvágásba. Rákényszerítődsz a félelmeiddel szembesülésre egytől egyig.

Az első heteim, hónapjaim így számomra igazán meglepően, valóságon túlian hatottak néhol. Ugyanakkor megfigyeltem egy idő után a lecsendesedést. A mai napig is túlnyomórészt így élek, de már semmi különös, szépen visszasimul minden a normál mederbe, leszámítva azt persze, hogy teljesen más színvonalú és nyugodtságú életet élek már a kezdetekhez képest.

A másik út, a "tagadás" útja, melyen szinte mindenki tudattalanul, de rendszeresen jár, egészen másfelé visz. A tagadás, elutasítás útját járjuk akkor is, mikor elmebeli cimkéinket, előítéleteinket látjuk egy-egy virág, madár, vagy akár egy ember megjelenésekor. A valóság elutasítása az is.

Nem mondom, hogy észnélkül mindenre igent kell mondani, bár az elején mindenképpen megéri, már csak a tanulság miatt is. Később majd tetszés szerint kiszűrhetőek a gőgös, fölényeskedő, ellenséges, vagy éppen körmönfont módon energiaelszívó egyedek hátsó szándékai.

Az ilyenek tisztességtelen viselkedésén ugyanis - ma már úgy látom - éppen a felülemelkedő, higgadt elutasítás segít. Ahogy mondják: "amilyen az 'adjonisten, olyan a 'fogadjisten" - de anélkül hogy "megfeszülnénk" és belemennénk a játszmáikba.

Tehát nem igazából tagadás az, amit velük szemben alkalmazandónak látok, inkább egyfajta feszültségmentes, nyitott kérdőrevonás. Ha nem ellenállásba ütköznek, hanem felülemelkedésbe, szándékaik megkérdőjelezésébe, hajlamosak lehetnek gondolkodóba esni saját viselkedésüket illetően.

Te pedig, ahogy elkezded figyelgetni, mikor állít az élet eldöntendő helyzet elé, mennyire sűrűn, úgy kezdesz egyre tudatosabbá válni abban, hogy félelmeid helyett saját magad alakíthatod sorsodat minden egyes pillanatban.

Valóban felfoghatjuk úgy, hogy Isten állít próba elé minden egyes ilyen pillanatban, csak nem mindig érzékeljük azt annak. Várjuk a jeleket, várjuk a csodákat, iránymutatásokat, holott azok szinte folyamatosan érkeznek hozzánk, a legapróbb döntések formáiban. A döntés a Tied: zársz, vagy nyitsz a világra.

"A legjobb út, hogy magadra találj, ha elveszted magad mások szolgálatában."

Nem újkeletű találmány ez, az ősi indiai szövegek által leírt Karma Jóga pont erről szól, a karma szó cselekedetet, tettet jelent, míg a 'jóga' egyesülést: apró, önzetlen cselekedetek jellemformáló hatása általi megszabadulás, karmikus tisztulás, egyesülés az Egy-gyel.

És nem kell keletre menni, hogy ezt a tant felismerjük másoknál is. A 20. század egyik vezető önmegvalósítójának, Dale Carnegie-nek is feltűnt az e területen rejtező erő, álljanak itt zárszóként hát az ő szavai:

"Ha valaki a 'nem' szót kimondja, és komolyan is gondolja, nem csupán egy hárombetűs szót ejt ki: sokkal többet tesz ennél. Egész szervezete, mirigy-, ideg- és izomrendszere az elutasítás görcsébe merevedik. Valami (rendszerint csekély, de néha észrevehető mértékű) testi jele is van. Röviden szólva, az egész ideg-, izomrendszer az elutasítás álláspontjára helyezkedik. Másrészt, amikor 'igen'-t mond valaki, ez a görcs elmarad. A szervezet magatartása várakozó, beleegyező, nyílt." (Dale Carnegie)

2016 március 22. - fb.com/TevhitekHelyett
Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!