Rágalmazás:
"A rágalmazás vétségét követi el, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ."  


Éltem megyeszékhelyen, fővárosban, majd néhány éve faluban. Előbbi két helyszínen vagy nem találkoztam, vagy nem szembesültem, de semmiképpen sem olyan mértékben és mennyiségben ezzel a jelenséggel. Mint amennyire jellemző ez kisebb közösségekre, ott, mondhatni menetrendszerinti az előfordulása. Kétféle embertípus van ugyanis. Az egyiknek nehezére esik továbbadnia egy harmadik személy számára nézve kellemetlen hírt, tényt. A másik ezzel szemben, ha csak teheti még rá is tesz egy lapáttal. Sokan közülük kettővel. 

Ezt egyfajta pótcselekvésből teszik. Az úgynevezett rossz nyelvek háza táján ugyanis, a lelki világukban megfigyelhető közös pont: a rendetlenség és a gyarlóság. És aki nem szeret a saját "portája" előtt sepregetni, az bizony óhatatlanul megpróbálja a másokét minél mocskosabbnak beállítani, hogy ő maga ne legyen ezáltal szembeötlően "sötétlelkű". 

Amennyiben e mellett fizikai szorgalmának, beszélő képességeinek köszönhetően az anyagi világot nagy mértékben saját malmára is tudja "áramoltatni", úgy kimagasló módon anyagi javakat, sőt tekintélyt szerez magának, ami által látszólag hiteles forrássá válik az avatatlanok szemében.

Mi a megoldás?

Először is felismerni ezen elnyomókat és helyén kezelni a velük való kapcsolattartást. Mindenképpen lazítani rajta. Szembesíteni, ha megvan az "erőnk", így segíthetünk rajtuk is. Másodsorban pedig egy jel kell, hogy legyen a számunkra, hogy ideje (még) hitelesebbé válni! Használjuk őket ösztönző erőként! Nincs is más fegyver ellenük tudniillik, csak az igazság és az őszinteség.

Sokan nem tudják ezt és felesleges viszálykodásba, adok-kapokba bocsátkoznak rágalmazóikkal, elég körül nézni, ez zajlik mindenhol, (majdnem) minden szinten. A makulátlanná válás útján viszont a legnagyobb segítőink lehetnek ők azáltal, hogy egy esetleges bolhaméretű jellemhibánkból elefántot hazudnak, hogy mindenki számára jól látható legyen. Az út a fény felé a lélek legapróbb bugyrainak teljes bevilágításán át vezet. Mindennek és mindenkinek megvan a saját szerepe az életünkben. Ne vegyük hát túl komolyan se őket, a végén úgyis csak az igazság győzhet.


Írta: Kerekréti Szabolcs