Leila sírva jött haza. Ledobta a táskáját a sarokba és bevonult a szobájába. Mentem volna utána, hogy mégis mi baja, de megkért, hogy hagyjam... Hát, ha erre vágyik hagyom, de a szobája előtt állva várakozás közben kb. 10 évet öregedtem a kíváncsiságtól.

Aztán megszólalt a telefonom. Leila osztálytársa hívott, Alessia. Nem engem keresett, hanem Leilát. Bevittem neki a telefont, de ott maradtam az ajtó előtt hallgatózni, annak reményében, hogy megtudom miért jött haza zokogva, és hátha meg tudom állítani az öregedési folyamatot is, ami a várakozás alatt szarkalábakként jelent meg a szemem alatt... Hallottam, ahogy Alessia kérdőre vonja Leilát, hogy miért a Larissával ment haza iskola után és miért nem vele, és elég határozottan éreztette Leilával, hogy haragszik rá emiatt.

Leila félő hangon azt mondta, azért, mert ő a Larissát is szereti és sajnálja, hogy ők összevesztek, mert ha jóban lennének, akkor együtt is haza tudnának menni suli után és hétvégén rollerozhatnának is együtt. Annyira beleélte magát a hármuk barátságának újra összefonódásába, hogy elkezdte kérlelni Alessiát, béküljön ki Larissával...

Alessia nagyon magabiztosan visszautasította ezt és már szinte uralkodó királynő hangnemben választás elé állította Leilát: "Vagy Én, vagy Larissa! Döntsd el, kivel fogsz ezek után hazarollerozni suli után!"... Leilának elcsuklott a hangja és pityeregni kezdett, és az ajtó előtt állva éreztem, hogy lelkiismeret furdalása lett Alessia miatt.

Beszélt volna még Alessiához, de addigra ő kinyomta a telefont. Megkérdeztem, bejöhetek-e hozzá. Beengedett. Elmesélte, hogy ő mindkét kislányt szereti, de Alessia őt most ezért rossz barátnőnek tartja, és láttam rajta, hogy őrlődik... Nem bírtam tovább nézni, ahogy pityereg és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem ő a hibás a történtekért, sőt igazából sem Alessia, sem pedig Larissa nem tehetnek a dologról.

Nem nagyon értett velem egyet, azt mondta én már öreg vagyok ehhez, a felnőtteknek nem olyan fontos a barátság, a gyerekek sokkal komolyabban gondolják ezt, és most ő úgy érzi, hogy ő rossz barát, mivel Alessia ezt mondta neki...

Na, ennél a résznél kezdtem ideges lenni, mert egy: tudom, hogy ez nem igaz, kettő: tudom, hogy Alessia egy "uralkodó típusú" kislány, aki próbálja Leilát kisajátítani és lelkiismeret furdalást akar okozni neki, hogy ezentúl csak vele legyen...

Korábban beszélgettünk már Leilával az egó-ról és a lélekről, így volt némi fogalma mik az egó és a lélek "tulajdonságai". Tudja, hogy akkor lesz egy ember harmóniában magával és a környezetével, ha a lelkét táplálja inkább és nem enged annyira az egó vágyainak.

Gondoltam felidézhetnénk, mi táplálja az egót és mi gazdagítja lelkünket, ezért fogtam egy papírt, ceruzákat és elkezdtük csoportosítani az érzéseket: mi egó és mi lélek, azaz szívből jövő érzés. Rajzoltunk és közben beszélgettünk minden egyes leírt érzés után, hogy mikor érezzük és miért.

Megértette, hogy nem szabad félnie senkitől, mindig vállalnia kell az érzéseit, még akkor is, ha azzal megbánt valakit. Azt mondta, ezt a játékot (ő ezt játéknak nevezte el ) el fogja játszani holnap a suliban Alessiával és Larissával: "Ha Alessia a szívére hallgat, biztos újra barátok leszünk hárman!"

Végre mosolyt láttam az arcán és huncutul megjegyezte: "Ugye tudod, hogy mikor reggelente copfokat akarsz nekem csinálni, hogy szép legyek, az is egóból van, mert én szívem szerint kócosan mennék suliba, de az egód erőlteti, hogy szép legyek! Ezen gondolkozz el, barátocskám!" Megnyugodtam, mert ő is nyugodt volt már. És másnap kócosan ment iskolába is... 

Írta: Váradi Klaudia