"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi." - jelentette ki Einstein. Ezzel el is árulta a titkát: érdeklődőnek, kíváncsinak kell maradni mindennel kapcsolatban. Egy lángelme nyitott és befogadó az újra és végső soron minden pillanat új.

Nem ugyanerre utalt Jézus is több ízben, fő útmutatásként? Ő is felfedte a receptet: olyanokká kell lenni, mint a kis gyermekek. "Isten országába" juthatunk így, ami viszont nem egy hely, kihangsúlyozta azt is, hogy ez bennünk van, egy tudatállapot ez. 

De gyermek helyett mondhatott volna akár kismacskát is, mert mi a közös bennük, ami egy átlag felnőttben nincs meg? - Magas hangulati és energiaszint, végtelen kíváncsiság a legapróbb dolgok irányába is, félelemnélküliség, előítéletmentesség, bizalom. Érdekesség, hogy bármelyiket ha növeled, emelkedik vele az összes többi is: összefüggenek!

Ez a gyermeki, nyitott kíváncsiság a természetes állapotunk, így jövünk a világra. Választ akarunk minden kérdésre. Egy darabig. Mert egyszer csak a szülő besokall a kérdésrohamoktól és elkezd kitérni a válaszadások alól.

"Ne kíváncsiskodj annyit!" - halálos ítélet ez a tudat számára. Ilyenkor vagy megfogadja a tanácsot a gyermek és tudásszomja elmúlik, vagy pedig, mivel ösztönösen még megérzi, ha valami sántít, titkon még kíváncsibbá válik az adott terület irányába, ám mástól fog érdeklődni.

Válaszra éhes a gyerek, nem csak ha kérdez valamit, még akkor is, ha csak kijelent. Ez neki a természetes párbeszéd menete! Képes 50-szer szólongatni az apját - miközben az épp egy rég nem látott ismerősével beszélget az utcán - egészen addig, amíg választ nem kap és le nem zárul egy nyitva maradt kommunikációs kör. Elvárja a választ, de legalább egy "nyugtázást", egy bólintást a kommunikációjára, különben lógva marad a beszélgetés és "zavar keletkezik az Erőben".

Mindezek hiányában az egészséges párbeszédek felnőttkorra válaszra nem méltatott kijelentésekké, egymás mellett elbeszélgetésekké, csonka beszélgetés foszlányokká satnyulnak. Mások felé intézett mondataink nem fogadása pedig nyugtalanságot kelt belül. Érezzük, hogy valami elmaradt, aminek pedig meg kellett volna történnie.

Mi zajlik le ekkor valójában? Mi történik akkor, ha nem kapunk meg valamit amire vágyunk? Fokozódik az éhség. Esetünkben ez válaszéhség. És milyen az éhes ember egy idő után? Beéri bármivel..

És mivel az iskolarendszer egyébként is gyengíti a kritikus gondolkodást, az ilyen embert könnyű megtéveszteni és ezt ki is használja a média. Betömködi a válaszra éhes gyomrokat a saját válaszaival. Akárcsak a szekták, gondoljunk a spirituális-, vagy akár materiális síkon mozgó egó-vezérlésű megmondóemberekre és követőik viselkedésére. Éhes ember nem válogat nagyon információ és információ között.

Mire akartam mindezzel kilyukadni?

Felnőtt gyerekek vagyunk, a különbség csak a kíváncsiságunk mértéke. Épp ezért mindig méltasd válaszra a gyermeked, bármennyire is kényelmetlen, fogd fel próbatételnek! Különben könnyen válaszéhes "fogyasztói" zombivá válhat ő is, akárcsak a mai kor "civilizált" embereinek nagy része.

Írta: Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!