Az ún. tisztánérzés - mások iránti nagyfokú érzékenység - a hasi csakra pszichikai képessége; ekkor lendül a „magasabb" tudatosság először mozgásba. A tisztánérzés képesség arra, hogy megérezzük, átvegyük mások érzelmeit. Empátiának is hívják.

A korábban említett tapasztalatokhoz hasonlóan ez az „érzékelés" sem nyújt olyan információkat, amelyeket az agyban zajló kognitív folyamatok feldolgozhatnának. Inkább halvány érzésként, sejtésként jelentkezik, mintha önmagunkat kezdenénk el megtapasztalni. És ahogy érzelmeink egy részét is figyelmen kívül hagyjuk, sok tisztánérző sem ismeri fel a másoktól felszedegetett érzelmeket, bár testével és cselekedeteivel reagál rájuk. Más tisztánérzők észlelik ezt a jelenséget, azt viszont nem sejtik, hogy az érzelmek forrása rajtuk kívül van.

A tisztánérzők legismertebb csoportját azok az édesanyák alkotják, akik fizikai szinten hangolódnak rá a gyermekükre. Például a gyermek távol van az anyjától, a mama mégis érzi, hogy a poronty nehéz helyzetbe került. Az anya tudatosan esetleg fel sem fogja, hogy a zavarodottság forrása rajta kívül van, de a hatást annál élénkebben érzékeli.

Másoknál előfordulhat, hogy mikor belépnek egy terembe, ahol nagy társaság gyűlt össze, egyből tudatában vannak minden jelenlévő barátjuk elvárásainak és érzéseinek. Felfogják, hogy mindenki azt várja, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek. Emellett hirtelen hangulatváltozásokat is tapasztalhatnak magukon, miközben önkéntelenül átveszik egyik vagy másik barátjuk érzéseit. Az ilyen tisztánérző képességgel rendelkező személyeknek sokszor tömegiszonyuk van, és kerülik az összejöveteleket.

Mindenki tisztánérző egy bizonyos pontig. Általában a legtisztább formában azoknál fordul elő, akik már tapasztaltak magukon valamilyen, a felső csakrákhoz kapcsolódó pszichikai képességet, például tisztánlátást vagy telepátiát.

Ha a felső csakrák nem elég nyitottak ahhoz, hogy tudatában legyen ennek a pszichikai erőnek, a tisztánérzőre gyakran kellemetlen hatást gyakorolhat. Figyelme könnyen elterelődik a központi oszlop síkjából, és mások bajai túlharsogják belső hangját.

Ezt követi az énhatárokkal kapcsolatos zavarodottság, különösen, amikor saját cselekedetei mozgatórugóiról van szó. „Nem tudom, miért teszem ezt - nem is akarom ezt csinálni." Vagy: „Annyira lehangolt vagyok, mióta Szilvivel beszéltem, de nem tudom, miért." Az ilyen állapot sokszor valaki más hangulata vagy vágyai nyomán alakul ki.

A tisztánérzés értékes információforrás, és segíthet a pszichikai képességek fejlesztésében. Ha tudatosan viszonyulunk hozzá, nem valószínű, hogy ártalmas lesz. Sok ember tudat alatt ki van téve egy külvilágból érkező negatív sugárzásnak, amely már-már fizikai szinten hat.

Az ilyen személyeknek feltétlenül földelésre van szükségük, mert ezzel figyelmüket a test középvonalára irányíthatják, és így képesek lesznek kibogozni, hogy „melyik energia kihez tartozik". Ezután a következő lépés magának a tisztánérzés jelenségének a felismerése.

Ha látjuk a különbséget saját és mások érzelmi igényei között, tudatosan kizárhatjuk a nem kívánt „sugárzást". Sok tisztánérző kötelezve érzi magát, hogy válaszoljon a felé sugárzó igényekre, de a jelenség felismerése segít ezt a kötelességet szabad választássá alakítani. A másokra irányuló figyelmet ellensúlyoznia kell az önmagunkra irányuló figyelemnek. E kettő pedig mit sem ér jó adag józan ész nélkül. Az ítéletet csak mi hozhatjuk meg, bensőnkből.

(Részlet Anodea Judith - A csakrák bölcsessége című könyvéből.)

Oszd meg másokkal is, ha hasznos volt!