Reinkarnációs életeitek során tágítjátok tudatotokat, fejlesztitek képességeiteket, fogalmaitokat, érzékleteiteket, értékeiteket. Elszakadtok az önmagatokra kényszerített megkötések alól, és lelkiekben gyarapodtak, ahogy megtanuljátok félrevetni a korlátozásokat és dogmákat.
Csakis tőled függ, hogy milyen gyorsan tanulsz. A jóval és rosszal kapcsolatos, korlátolt, dogmatikus, merev nézetek hátráltathatnak. A létezésre vonatkozó, szűk látókörű elképzelések több életidőn keresztül elkísérhetnek, ha nem válsz lelkileg és pszichológiailag kellően hajlékonnyá.
Ezek a merev nézetek pórázként működnek: arra kényszerítenek, hogy szűk sugarú körben járj, mint a megkötött kiskutya. Ilyen esetekben, esetleg több életen át is a jó és rossz fogalmai ellen fogsz harcolni, és körbe-körbe futva zavarodottság, kétely és szorongás kísér.
Barátaid hasonló problémákkal küszködnek majd, mert azokat vonzod közel magadhoz, akiket ugyanazok a gondok emésztenek. Még egyszer elmondom: a jóról és gonoszról vallott nézeteitek nagy része torz, és árnyékot vet mindarra, amit a valóság lényegével kapcsolatban meg kellene értenetek.
Ha bűntudatot ébresztesz magadban, az számodra valóságos lesz, és attól kezdve tenned kell vele valamit. Sokan közületek alaptalan bűntudatokat hordoznak: értelmetlenül terhelik le magukat a bűntudattal. Úgy látszik, a ti tevékenységi dimenziótokban rosszból bőséges a választék. Hadd mondjam el: aki gyűlöli a rosszat, az csupán egy újabb rosszat teremt.
Tehát: Abból az állapotból, ahol ti vagytok, nehéz érzékelni, hogy minden esemény a teremtés irányában hat; nem könnyű megbízni a saját természetetek spontán teremtő erejében. Ölni a ti rendszeretekben egyértelműen erkölcsi bűntett, de büntetésből megölni valakit csupán növeli az eredetileg elkövetett hibát. Valaki, egy nagyon híres vallásalapító - ha úgy tetszik, egy civilizáció megalapítója - azt mondta egyszer: “Ha megtámadnak, fordítsd oda a másik orcádat is”. Föl kellene fogjátok ennek a mondásnak az eredeti értelmét. Azért kell odatartanod a másik orcádat, mert tudod, hogy a támadó lényegében önmagát támadja.
Ekkor vagy szabad, a reakciód ekkor kedvező. Ha viszont enélkül a felismerés nélkül tartod oda a másik orcádat, de közben megbántottságot érzel, vagy erkölcsi felsőbbrendűséged vélt tudatában fordítod oda másik orcádat, akkor válaszod távolról sem megfelelő.
Mindez alkalmazható a reinkarnációs életekben működő kapcsolataidra is, és nagyon is jellemző a mai, mindennapos élményeidre. Ha gyűlölsz valakit, az a gyűlölet összeköt az illetővel, annyi életen keresztül, ameddig engeded, hogy a gyűlölet marcangoljon téged. Ebben az életben és az összes többiben is azokat a minőségeket vonzod magadhoz, amelyekre figyelmedet összpontosítod. Ha hosszasan, mélyen foglalkoztatnak a téged ért igazságtalanságok, akkor még több ilyen élményt vonzol magadhoz, és ha így folytatod, akkor a következő életedben ugyanez tükröződik majd. Az is igaz, hogy az életek között van “idő” a megértésre és az elmélkedésre.
Azok, akik jelenlegi életükben nem hajlandók élni az ilyen lehetőségekkel, nagyon gyakran akkor sem hajlandók, amikor az élet véget ért. A tudat viszont akkor is növekszik. Akkor is teremt. Akkor is kifordítja önmagát ennek érdekében. Önmagadon kívül semmi sincs, ami arra kényszerítene, hogy megértsd ezeket a dolgokat, hogy szembenézz velük.
Semmi értelme tehát azt mondani: “Ha ennek az életnek vége, majd végigtekintek tapasztalataimon, és rendbe szedem a dolgaimat.” Olyan, ez, mintha egy fiatalember így beszélne: “Majd, ha öreg leszek és nyugdíjba vonulok, használni fogom azokat a képességeimet, amelyeket most nem fejlesztek ki.” “Következő” életed számára most díszletezed be a színpadot.
Mai gondolataid szálaiból szövöd majd következő életed szövetét. Nincs olyan varázsszó, amely bölccsé tenne, amely megértéssel és együttérzéssel töltene tele, amely kitágítaná tudatodat.
Gondolataidban, mindennapi tapasztalataidban van az összes válasz. Ebben az életedben elért minden sikeredet, minden képességedet előző életeidben alapoztad meg. Jogod van arra, hogy rendelkezz velük. Megdolgoztál a kifejlesztésükért. Ha körülnézel rokonaid, barátaid, ismerőseid, üzleti-szakmai kapcsolataid körében, akkor is megláthatod, milyen ember vagy, mert hozzájuk vonzódsz, ugyanúgy, ahogy ők vonzódnak hozzád: nagyon mélyen rejlő belső hasonlóságok okán.
Ha egy hónapon át naponta többször rászánsz öt percet, hogy megvizsgáld gondolataidat, pontos képet kapsz arról, miféle életet készítesz elő magadnak a következő alkalomra. Ha nem tetszik, amit fölfedezel, akkor jobb, ha hozzálátsz gondolataid, érzelmeid megváltoztatásához.
Ebből a könyvből a későbbiekben kiderül, hogy megteheted ezt. Nincs szabály, amely kimondaná, hogy minden egyes életedben ugyanazokkal kell találkoznod, akiket már előzőleg is ismertél, de a vonzódás természete olyan, hogy mégis gyakran ez történik.
(...)
Ha a szeretet, az egészség, a létezés érzését erősíted, akkor ebben az életben s a többiben is ezeket vonzod magadhoz, hiszen ezekre koncentrálsz. Az a nemzedék, amelyik gyűlöli a háborút, nem teremti meg a békét. A békét az a nemzedék teremti meg, amelyik a békét szereti.
Bármilyen ügy, személy vagy ok miatt gyűlölettel meghalni komoly hátrányt jelent. Minden lehetőségetek megvan arra, hogy jótékony módon újraalkossátok személyes tapasztalataitokat, és megváltoztassátok világotokat.
A következő életedben ugyanazzal a világszemlélettel működsz majd, mint amivel most. Ha most ragaszkodsz a benned munkáló gyűlölethez, akkor nagyon valószínű, hogy ezután is ezt fogod tenni. Másfelől viszont az igazság, az intuíció, a szeretet, a kreativitás és a most elért eredmények ugyanúgy a javadra válnak majd, mint ahogy most.
Tudod: csak ez a létező valóság. Ezek a létezés valódi alapjai. Ahogy Ruburt fogalmazta egyszer:
Ostobaság gyűlölni a zivatart, az öklödet rázni felé és szidalmazni. Ha gyermekek vagy bennszülöttek így tesznek, kineveted őket. Haszontalan dolog megszemélyesíteni a zivatart, úgy kezelni, mint valami démont, csak a pusztító tulajdonságait látni, vagyis azokat, amelyek pusztítónak tűnnek a te szemedben.
Az alakváltozás nem pusztulás. A tudat nem semmisül meg. A zivatar kirobbanó energiája nagyon is kreatív erő. A vihar része a teremtésnek. Ti a saját szemszögetekből nézitek, mégis az egyik ember a teremtés örök körforgását látja a zivatarban, a másik pedig az ördög művének tartja.
Egész életetekben a magatok módján értelmezitek az általatok érzékelt valóságot; ez a szemlélet hatást gyakorol rátok, következésképp másokra is. Az az ember, aki gyűlöl, ezzel a beállítódással a maga szűk, előítélettől korlátozott keretei közé szorítja a valóságot.
Azért tárgyalom ilyen nyomatékkal a gyűlölet kérdését ebben a fejezetben, mert a gyűlöletnek katasztrofális reinkarnációs szerepe lehet.
Az, aki gyűlöl, mindig igazolva látja ezt az érzést. Sohasem gyűlöl olyasmit, amit jónak hisz. Úgy gondolja, hogy igaza van, s ezért a gyűlölet nagyon erős köteléket alkot, amely elkíséri őt életek során keresztül, míg végül meg nem tanulja, hogy maga a gyűlölet pusztít.
Szeretném azt is megértetni, hogy az sem jobb, ha a gyűlöletet gyűlölöd. Akkor is ugyanabba a csapdába esel.
Arra van szükség, hogy mélyen, alapvetően higgyetek a vitalitásban: bízzatok abban, hogy a tapasztalat minden eleme egy magasabb jót szolgál, függetlenül attól, hogy észreveszitek-e, amikor a “gonoszság” átalakul teremtő erővé. Amit szeretsz, az szintén része lesz ennek az életednek és a többinek is.
A legfontosabb, minden életre érvényes tudnivaló az, hogy egyetlen élményedet sem kényszeríti rád senki. Minden tapasztalatod híven követi érzéseidet és hiteidet.
A szeretet és a kreativitás hatalma már a puszta létezésedben is megmutatkozik. Ez az az igazság, amelyről oly gyakran megfeledkeznek: hogy a tudat és a létezés folyamatos, és magába olvasztja azokat az elemeket, amelyek számotokra oly pusztítónak látszanak.
A gyűlölet valóban hatalmas erő, ha hiszel benne, de ennek ellenére hiába gyűlölnéd az életet, attól még létezni fogsz. Kivétel nélkül mindannyiótoknak vannak megoldandó feladatai, csak megfeledkeztetek róluk. A szerződést - hogy úgy mondjam - a születésetek előtt írtátok alá. Most szerzett barátaid közül sokan már akkor is közel álltak hozzád, mielőtt a jelenlegi életedre megszülettél volna.
Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes ismerősödet ismerted már korábban is, és pláne nem jelenti azt, hogy ugyanazt az unalmas lemezt játsszátok le újra meg újra, mert minden ismeretség új a maga módján. Ha eszedbe jut, amit a családokról mondtam, gondolj arra is, hogy a mai városokat és falvakat ugyanilyen városok és falvak múltbeli lakossága népesítheti be: új tapasztalatok birtokában, megváltozott körülmények között a csoport tagjai új kísérleteket folytathatnak le.
Olykor előadódhatnak olyan variációk, hogy egy bizonyos város lakóiként születik újra egy csoport, amely - mondjuk - 1632-ben együtt élt már egy írországi faluban. Lehet, hogy ők alkotják most egy kisváros lakosságát Idaho államban.
Megeshet, hogy egyesek, akik valaha az Óvilágból át akartak kelni az Újvilágba, most itt születnek újjá. Azt se feledd, hogy a korábbi életek során megszerzett képességek most is a rendelkezésedre állnak. Saját eredményeidet magad aratod le. Álmodban gyakran kapsz ezekre vonatkozó információkat, és létezik egy bizonyos álom-Gestalt, az álmok egy alaptípusa, amelyben azok kommunikálnak, akik korábbi életekben már ismerték egymást.
Az effajta álmokban általános információtömeg cseréje zajlik, az információt aztán az egyes csoporttagok úgy használhatják fel, ahogy akarják. Általános fejlődési tervek készülnek, ahogy a csoporttagok - például egy település lakosai - eldöntik közös sorsukat. Egyesek mindig valamely csoport tagjaként térnek vissza, valaha volt kortársaikkal körébe, mások viszont elutasítják az efféle közös vállalkozásokat, és sokkal elszigeteltebb környezetbe születnek.
Ez pszichológiai érzelmek kérdése. Némelyek könnyedebbek, magabiztosabbak, munkaképesebbek, ha másokkal dolgozhatnak együtt. Gondold végig ezt a hasonlatot: Jancsika az óvodai csoportjának tagjaival jár együtt minden iskolát egészen az érettségiig. Reinkarnációs viszonylatban: ő bizonyára mindig a társaival együtt tér vissza. Mások viszont iskoláról iskolára vándorolnak, viszonylag magányosnak tűnnek, nagyobb szabadsággal rendelkeznek, több kihívással találkoznak, viszont nélkülözik a többiek által választott, megnyugtatóan biztonságos környezetet.
Minden esetben maga az egyén határozza meg nemcsak az egyes életeket, az időtartamot, a környezetet és a történelmi kort, hanem a jellemet és a fejlődés módozatait is. Annyiféle módon lehet tehát reinkarnálódni, ahány belső Én létezik, és minden belső Én az őrá jellemző módszereket fogja választani.
Jane Roberts - Seth könyve
