Midőn II. József 1786-ban mindent németté akart tenni, a magyarok a nemzeti nyelv csiszolásához láttak; de nagy buzgóságuk a szertelenségbe csapott. Minthogy a minden nemzet nyelvében egyaránt megtűrt és nálunk is régtől használatos szavakat egytől egyig magyarul szerették volna kifejezni, olyan újításokat vittek véghez, hogy még a született magyarok is elhűltek bele.

Például a prókátor ügyész lett. A fiskális ügyvédlő. Az íródeák írász. Amit őseink úgy hívtak: "fő oskola, minden tudományok helyszéke": mindenesség. Az universitas rectora: mindenesség mindenese. Az instantia: kéreményes írás. Az indorsata: hátasítmány. A pap: lelkész. Az újságíró: hírnek. A baromvásár: marhadalom.

A tudományba pedig tűrhetetlen,  csömör nélkül alig kiejthető szavakat akartak belevinni. Ilyenek (hogy a többit ne is említsem) történetértekség: historia. Színvízforrat-esmeretség: cognitio fontium. Vízbukat-esmeretség: cognitio cataractarum. Okértekség: philosophia. Hányság- s mennyiség-értekség: mathesis. Számtudákság: arithmetica. Terejtudákság: geometria. Külketudákság: calculus differentialis. Tellemtudákság: calculus integralis. Mosztony: machina. Istenértekség: theologia. Tündérértekség: metaphysica.


Szirmay Antal (Tóth Béla - A magyar anekdotakincs című könyvéből)