Ma az iskolákban az írás, olvasás, számolás mellett a legalapvetőbb és legértékesebb képességek elsajátítása kimarad. Élethelyzeteinkkel, valamint egymással való bánásmód terén magunkra hagy minket az állami oktatás. Hogy mindez szándékosan történik-e vagy sem, mindenki döntse el maga. Függetlenül azonban a rendszertől amelyben élünk, ezt a tudást pótolni saját érdekünk és felelősségünk, elkezdeni elsajátítani soha nem késő.

Egy ember életképességét legnagyobb mértékben ez a 2 hiányosság csökkenti. A kor előrehaladtával pedig, ahogy rugalmatlanodik a személyiség, ezen jellemhibák egyre szembeötlőbbé is válnak, persze csak mások számára.

Két okból kifolyólag tántorodhat el valaki bármilyen tudás megszerzéséhez vezető úton:

1. Érdektelenség

Magyarán: nem látja át valaki, hogy milyen érdeke származhat abból a tudásból.
Vagy egyáltalán nem is látja azt a tudást, mivel nincs előzetes élménye vele kapcsolatban. Hiányzik a tapasztalat megélése, vagy legalábbis annak helyes szemléltetése.

Lélekkel, Istennel kapcsolatos ismeretekkel szemben vesznek fel ilyen állást sokan, de csakis azért, mert lusták utánajárni maguk. Pedig "szemléltetései" is vannak, még a tudomány is bebizonyította mára ezek valódiságát. A lélek testben elfoglalt súlyát megmérték, a kvantumfizika pedig számos bizonyítékot talált egy "természetfeletti" intelligenciára, továbbá arra is, hogy sem az idő, sem a tér nem állandó.

A betegségek 90%-át lelki eredetűnek vallja mára az orv-os tudomány is. (A különféle fertőzésekkel szemben még nem mer ugyan ilyen állást foglalni, de ez is csak megfigyelés és idő kérdése lesz. Vagy szoktak még a genetikára fogni dolgokat, ugyanakkor már azt is bebizonyították, hogy a gondolatok hatnak a DNS-re, akkor nem inkább a nevelési módszerek öröklődnek?)

Folyamatosan változik, fejlődik a tudomány minden téren, csak persze nem mindent hangsúlyoznak ki a fősodrású hírterjesztők.

És bizony ezek az idomító hírforrások, mint amilyen az iskola, TV, rádió, nagyobb internetes hírújságok, ők alakítják ki az emberek világképét. Azt a valósnak és szilárdnak hitt környezetet, amelyben a személyiségük aztán létezik. A személyiség, vagyis az egó* alapja mindig egy világnézet, mely merev. Ehhez aztán még a test halála árán is ragaszkodni tud.

Az említett hír- és véleménygyárosok legfőbb vetélytársa nem más, mint a lélekkel kapcsolatos tudás és tisztán látás. Ezért igyekeznek követőiknek az ezen a területen mozgókat bohócnak, hibbantnak beállítani, vagy esetleg az olyanokat előtérbe nyomni, akik már eleve önmaguk karikatúrái - önismeret híján. Mindezt annak érdekében, hogy hamis tudomás érzet és további érdektelenség alakuljon ki a közvéleményben. Mindkét akadály egyszerre.

Egyszóval, csak azért mert esetleg a többség, beleértve magunkat is, még nem tapasztalt meg valami nem mindennapit, nem ész-szerű elzárkózni tőle. Lehet hogy jelen pillanatban még csak az életutunkra gördítünk láthatatlan akadályakat ilyen viselkedéssel, a későbbiekben azonban jöhet még olyan, hogy nemcsak a nyílegyenes fejlődésünk, hanem az életbenmaradásunk is múlni fog az ilyen irányú nyitottságunkon. Ne hagyjuk, hogy az egónk döntsön helyettünk!

2. Önteltség

Ha egy pohár csordultig van, akkor abba már egy csepp sem fér.

Folyamatosan tudnunk kell vizsgálni önteltség szempontjából minden életterületünket, mivel amint valahol úgy gondoljuk, hogy nincs már több tanulnivalónk, annak a területnek a fejlődése végérvényesen megáll.

És ami nem fejlődik tovább, az visszafejlődik.

Még a "legspirituálisabb" emberek is rengetegen beleesnek ebbe a hibába. Nem szabadna hagyni magunkban ilyen - hátradőlésre okot adó - érzést, bár egyértelműen a kor előrehaladtával és a személyiség vázának szilárdulásával ez szinte elkerülhetetlen.

Egy valóban életképes és a természet nyelvén szólva 'intelligens' szervezet azonban ezeken a kihívásokon is felülkerekedik és a végletekig rugalmas és fejlődőképes tud maradni.

* Egó - én az egó szót egyszerűen csak személyiség-nek fordítanám. A szem 'éjisége'. Egy önálló rendszer ez, mely minden olyan téves viselkedésből áll, amely nem látható számunkra magunkból; a vakfoltjainkból.

Kerekréti Szabolcs


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!