Még 2009-ben lejegyzett élményeimből közlök részleteket, melyhez foghatót ugyan átéltem már előtte természetes, "spontán" módon is, meg máshogyan is, de mindenképpen életem egyik legerőteljesebb tapasztalása volt az akkori. 

A napokban olvastam egy transzlégzés beszámolót, melyben egy spiritualitásban egyébként jártas író nevezte élete élményének a légzéstechnikával elért eredményét: "Különös meghatottság, béke érzése jár át. Most is, a transzon túl is. Mintha valamit meg tudtam volna ragadni, mintha valamit „lehoztam volna” és rögzítettem volna a testemben is. A lélek emlékezni kezdett és magával hozta ezt „vissza” a hétköznapok világába."

A tudattágulás soha nem múlik el nyomtalanul. Ahogy Aldous Huxley fogalmaz: "Az az ember, aki visszajön a kapun, sosem lesz pontosan ugyanaz, mint aki átlépett rajta." 

Valóban figyelemre méltónak találtam én is a légzőgyakorlatok tudatra gyakorolt hatását. A pszichedelikus szerek okozta tudatállapot, az időleges megvilágosodás eléréséről szól a transzlégzés és erről szól a kundalini jóga is. Méghozzá a leghatékonyabb, legrövidebb természetes úton: a lélegzetet felhasználva.

A 'lélegzet' szavunk ugyanis a 'lélek' szóból alakult ki hasonulással. Jelezve van a magyar nyelvben, hogy a fizikai síkon itt tudjuk "megfogni", itt tudunk hatással lenni legerőteljesebben a lelkünkre. Gondoljunk csak a lassú, mély lélegzetek nyugtató, jelenbe hozó hatására, akár annak ösztönös pótcselekvése: cigarettázás nélkül is.

Visszatérve az ayahuascára, Magyarországon a legtöbb ember Feldmár András pszichológus közvetítésében hallhatott először az esőerdei növényről és annak hatásáról, még a 2000-es évek közepén. Ő a következőképpen írta le:

"Az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lépne be az embernek a tudatállapotába... néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet. A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent. És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek.
Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak. És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk."

A továbbiakban pedig a saját, másnap frissiben lejegyzett tapasztalásaimmal zárnám ezt az írást, további hozzáfűznivaló nélkül:

"Másfél óra után viszont arra ébredtem, hogy nem lesz ez kevés mégsem. Sőt olyan szinten megterhelő a gyomornak, testnek, hogy az ember csak fetrengeni, vonaglani tud az ágyban tehetetlenül, az elviselhető mérték határán. De azért lassan kezd jó is lenni közben, csukott szemmel egy fraktálszerű színes, folyton mozgásban lévő világ kezd kibontakozni. De ezeket innen már lehetetlen szavakkal hitelesen leírni. A háttérzene ezalatt teljesen összhangban, együtt mozdul minden a zenére, mint valami chillout videoklipp, ahhoz hasonlít ez a szakasz. Mindeközben az egóm apránként foszlik le rólam, érzem hogy leválnak a felesleges "szennyeződések", letisztulok. A tisztítótűz állapota lehet ez.

Majd mikor ez az egész megviselt fizikai állapot kezd alábbhagyni, csökkennek a víziók is, következik a tanítás fázisa. Ezt onnan tudom, hogy hirtelen beugrik egy-egy élethelyzet, emberi kapcsolat, és elképzelődik, hogy ez a "folyamat" a jövőben mivé alakul a szokott hozzáállásommal, milyen lehetőségek rejlenek benne. Aztán mintha ezt az egész szituációt csak egy tanító mutatná és mintha így szólna ekkor: "Jól van, akkor most nézd csak meg mi történik akkor, hogyha ezt az egészet másképp csinálnád, mondjuk így! Ez a kívánt eredmény amit szeretnél, nemde?"

Igen, ez már nyilvánvalóan a tanítási szakasznak a kezdete jajdejó! - gondoltam. Eszembe jutnak a kérdéseim, amikkel készültem, idézzük csak fel gyorsan!
De hirtelen félresöprődnek! Amolyan csendreintés-szerűen. Mintha az a valaki ezt mondaná: "Felejtsd el, most megmutatom mit jelent az Alázat, figyelj!". És csak áradtak a benyomások, megértettem mit is jelent alázatosnak lenni, miért olyan fontos, miért nem lehet tökéletes alázattal fordulni ehhez a növényhez sem, pedig igyekeztem. Mintha egy szintet elérve az alázatod mértékétől függene, hogy egy szent növény mennyit hajlandó megmutatni neked a valóságból. És az ayahuasca képes a legtöbbre mind közül. Viszont a legtöbb áldozatot is kell hozni érte. 

Majd bepillantást nyertem az alázat fontosságába az élet egyéb területein. Milyen fontossággal bír ez például az emberi kapcsolatok terén. Itt is ugyanez lenne a helyzet? Mintha ez egy hiányzó összetevőm lenne, amely nélkül nem véletlen, hogy nem működnek mostanában a kapcsolataim barátokkal, ismerősökkel, szülőkkel, új emberekkel való megismerkedéskor. A belső fejlődés automatikusan "alázatot von el" az egyéntől, amelyet tudatosan pótolni kell, mégpedig arányosan, folyamatosan.

Elgondolkodok azon is, létezik, hogy ha bármit a világon meg akarsz ismerni, csak közelíts felé a lehető legnagyobb alázattal és akkor az kitárulkozik előtted a maga őszinte valójában? Ez az amit egy ideje kerestem volna csak nem tudtam róla? Ez az, ami nagyon hiányzott belőlem és ha jobban figyelek a környezetemre, kimondatlanul is felfedezhettem volna bennük, mint saját tükreimben?

Az alázat valahol az előítélet, a dolgok skatulyákba tömködésének ellentéte is. Az alázat elvész ott, ahol megpróbálunk mindent előzetesen ismert dolgokhoz hasonlítani, vagy megítélni viszonyukat. Az ego kényszeresen mindent be szeretne sorolni valami számára ismerős fogalom közé, ez biztonságot nyújt neki. "Ó hát ezt ismerem, ez olyasmi mint ez és ez.." Ilyenkor a figyelem tárgyának kibontakozási folyamata megáll és az bezárulkozik (legyen az zene, vizualizáció akár), elvész a lehetőség hogy magától megmutassa legmélyebb rétegeit.

Ja és a kérdéseim. Azok nagyrésze valamilyen módon megválaszolódott. Vagy már-már nevetségesen (és szomorúan) egyértelmű megerősítés érkezett a sejtett válaszra, vagy volt ahol kitaláltam a választ magam. Volt amire nem jött, vagy még nem kell rá válasz, nem éreztem fontosnak akkor ott.

A belső látásom, imaginációm hiányából, úgy érzem előnyt is kovácsolhatok, csak rajtam áll. Van egy török festő, úgy hívják Esref Armagan. Születése óta vak. Nehéz magyarázatot találni arra, hogyan képes olyan tájakat, épületeket lefesteni amelyeket nem is lát. Éppezért nem biztos, hogy most egyből van szükségem a belső látásomra. Csak elvonná a figyelmet más érzékszervekről, amelyek enélkül nagyobb szerephez juthatnak, jobban kibontakozhatnak. Először erősítsük meg az alapokat!

Próbáltam diktafonnal rögzíteni a felmerülő gondolatokat a "trip" alatt. Lehetetlen. Ez olyan mintha a pillanatot akarná megragadni az ember, nem fog sikerülni csak tökéletlenül. Kétszer is megpróbáltam bekapcsolni a felvevőt, de mindkétszer, még a zene is egyből "elromlott", silányult. A benyomások pedig elakadtak*, nem jöttek a gondolatok úgy. Ez a beszámoló is csak egy gyenge próbálkozás arra, hogy szavakba öntsem utólag az élményt, esélytelen.

Akkor, a letisztultság, a jelenlét pillanatában egyetlen mondatot éreztem, ami hitelesen visszaadja a kapott tanításom lényegét. "A titkos összetevő: Alázat." Nem lehet szavakkal méltó módon kifejezni, minden további hozzáadott szó csak elvesz belőle, amellett hogy félreértések forrásává teszi. Az alázat az univerzális kulcs, mindennek a nyitja. Ez a kulcs a valóság igazi megismeréséhez.

Jézus egyszer ezt mondta a tanítványainak: "Ha meg nem változtok, és olyanokká nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a Mennyek országába!"
Ezt biztos sokféleképpen magyarázták már, de vajon mi lehet a legfontosabb, ami egy gyermekben maximális mértékben van jelen? Nem lehet, hogy az alázat az?

* Pontosan azért, mert:
"Amit gondolkodásnak hívunk, nem egyéb, mint a benyomások szavakká szervezése. Felmerül benned egy benyomás, és az agyad egyből nekiáll kifejezni azt, szavakat keres, mondatokat alkot, és ami ebből a "gépből" kijön, azt a szádra adja. Ám amíg az agy mondatalkotó képessége dolgozik, addig nem merülhet fel újabb benyomás. Benyomások csak akkor merülhetnek fel, amikor nincs mondatalkotás. Amikor az agy "üres"." (http://iqdepo.hu/dimenzio/15/15-11-16.html)
- Legtisztábban most tapasztaltam ezt meg, bár sokszor feláldoztam a benyomások folytonosságát a fontosnak vélt információk bevéséséért cserébe.
"

Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!