A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki.
A kereszténység kialakulása idején a Római Birodalomban már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.
A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték.
A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét .Krisztust (jelképesen) a " legyőzhetetlen nappal" azonosították. Ugyan Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, az ókori népek ember emlékezet óta l ekkor ünnepelték azt, hogy a leghosszabb éjszaka véget ér, s újra hosszabbodni kezdtek a nappalok. Még a karácsony szó is a téli napfordulót őrzi, de néhány magyar népszokás is ebben a csillagászati jelenségben gyökerezik.
Az európai népeknek már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg éjszakáit ünnepelték.
A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra nyúlik, mint a nyári napforduló ünnepi időszaka. Azért, mert a természet télen pihen, s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt. Ráérősen ünnepel, de figyelme már a következő évi termés és az állatszaporodás körül jár. Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni a természet erőit. Csoda-e tehát, ha az egyház elfogadta a napfordulók pogány külsőségekkel való ünneplését, de azokat saját tartalommal és jelentéssel töltötte meg?
Fényünnepből Jézus születésnapja?
A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták. Első erre vonatkozó emlékeink nagyjából ötezer évesek. Jó példa erre a fent említett newgrange-i sír , de talán a Stonehenge-et is használták téli napfordulók idején rituális célokra.
Más ókori népek is ünnepeltek a téli napfordulón. A görögök Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg , a perzsák azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek. A rómaiak a Saturnalia nevű egyhetes mulatsággal adóztak a téli napfordulónak, és a szolgák rövid időre itt is az urak székébe ülhettek. A korai európai és ázsiai népek hasonló ünnepeiben jellemző a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése.
Jellemző a téli napforduló idején a fény ünneplése fénnyel, a skandináv és germán népek tűzzel köszöntötték a rövidülő éjszakákat.
Jézus és a napforduló
Amikor Európa a Gergely-naptárra tért, a karácsony dátuma továbbra is december 25. maradt, bár a téli napforduló nem erre a napra esik.
Népszokásaink és a napforduló
Hazánkban a nyugat-magyarországi mondakör szól a megszökött Napot a tengerből újra az égre emelő kormoránról, ami a téli napforduló szép szimbóluma.
Népszokásainkban is tetten érhető a napforduló,az egyik legismertebb a karácsony másnapján tartott regölés, amivel az újévet köszöntik, s termékenységet és bőséget kívánnak a háziaknak.
Szokásban volt a kolompolás s mindenféle zajkeltés meg az alakoskodás, azaz állatbőrök viselése is,. Ezekkel az eszközökkel az ártó szellemeket lehet elűzni.
A betlehemezés is karácsonyi népszokás, amivel Jézus születését mesélik el, de néhány régi napfordulós ünnepben is találunk hasonló motívumokat.
Az egyik legfontosabb keresztény ünnep és a pogány szertartások alaposan összemosódnak a karácsonyban, belevegyül az év végi ájtatosságba.
Tánczos Erzsébet írásaForrás: netfolk.blog.hu
Továbbá:
Máté Imre a Téli napfordulóról
Karacsun a téli napforduló ünnepe
Napszimbólumok a világ tájairól
Oszd meg másokkal is, ha hasznos volt!
