"A szem csak azt láthatja, amit a tudat felfogni is képes."
(Robertson Davies)
A mai napig meglepődök civakodó emberek elvakultságán, mennyire nem képesek a "gerendát" észrevenni saját szemükben. És minél indulatosabbak, annál inkább nem. De rájöttem miért van ez pontosan így megalkotva és arra is, hogyan szolgálja az önismereti útra lépést a mások szemében lévő "szálkák" vizslatása és becsmérlése.
Nem azt mondom, hogy mindenkinek érteni és alkalmazni kellene tudni a "tükör törvényét" alapból, de meglepő, milyen sokan nem hallottak felőle, és még ha elolvasnák is, nem értik, és meg sem próbálnák alkalmazni, leellenőrizni. Ennek nem lehet más oka, mint a fenti idézet, vagy egy más szemszögből egy másik, miszerint:
"Csak annak megértésére vagy elég érett, ami már kérdésként felmerült benned."
Miért is van ez így? Mert folyamatosan felborulna a világképünk. Ehelyett az elme ha csak teheti elutasít és csak biztonságos, apró léptekkel lehet haladni, amely védelmet nyújt, gyakorlatilag az elme szerkezetének megbomlása ellen.
A harag a jel. Vagyis, ha valami felbosszant valamilyen szinten, elérkezhetett az idő, hogy megtanuljuk az általa hozott leckét. És mi más bosszantana fel, mint amit nem értesz? Nem érted, nem illeszkedik a világképedbe, mert önmagadban még nincs helyén, és mivel nincs neki helye benned, nincs rálátásod sem.
És akkor viszont irányításod sem. Ezért jelentkezik - sokak szerint inkább támad - kívülről az a jelenség. Hogy magadba szállj, hogy tudatosítsd magadban, hogy benned is megtalálható annak a bosszantó dolognak a megfelelője, sőt akár mondhatjuk úgy: kiváltó oka. És onnan meg tudod tanulni irányítani is a külvilágban zajló eseményeket.
Mert jó okkal történik minden. És a még jobb hír, hogy bármi, ami kizökkentő, ha szembejön, az már annak a jele, hogy felfogható, megérthető, teljesíthető a feladat számodra. Készen állsz a megoldására, rendelkezel a szükséges eszközökkel. Csak rajtad áll észreveszed-e az érzelmeket kiváltó jeleket, magadra vonatkoztatva átvilágítod magad, megkeresed a megfelelőjét benned, vagy pedig elhessegeted az üzenetet, elmenekülsz. Közben esetleg kígyót-békát kiabálsz a "szálkákat", üzeneteket hozókra. Még talán szálka sincs a szemükben, csak valami miatt beleképzeled.
Az élet mindig csak olyan leckét ad, ami teljesíthető, amit képesek vagyunk akkor és ott megoldani, és mindez a fejlődésünket, végső soron ön-ismeretünket fogja szolgálni. A lényeg: jól kell tudni kérdezni, elsősorban Önmagunktól. Sőt, megkérdőjelezni amit csak lehet.
Kerekréti Szabolcs
