"Leila kérdezi kivel írok.....Mondom, hogy veled. Kérdezi, mit....Elmeséltem dióhéjban neki, mire azt mondja: "Naaa csináld, ez egy nagy esély!" mondom, mire? :) Azt mondja nem tudja, de érzi. :)"

Leila táncolt a boltban és énekelt. Nem zavart vele senkit. A bolt majdnem üres volt, kb. 4 méterrel odébb állt egy mérges arcú öregember, látszott rajta, hogy utálja az életet, meg kb. úgy mindenkit. Beszólt Leilának, hogy "kis sz*rházi" - de nem a kedves változatban. Természetesen ez rosszul esett nekem, és már készültem, hogy jól megmondom a magamét, mikor Leila rámszólt, hogy hagyjam.

Odafordult az öreghez és ezt mondta neki - "Na ide figyeljen, én és az anyukám nem bántottuk magát, akkor maga miért sz*rozik? Talán féltékeny arra, hogy egy gyerek még tud bármi ok nélkül jókedvűen táncolni meg énekelni? Fogadni merek, hogy maga sz*rul táncol, ez a baja (itt nagyon beröhögtem :)) Menjen többet gyerekek közé, akkor majd eszébe jut, hogy maga is volt egyszer gyerek, és nem lesz ilyen savanyú!"

Az öreg csak állt, egy szót sem szólt, de láttam rajta, hogy átérzi mit mond a Leila neki... Legszívesebben átöleltem volna, és elmondtam volna neki, hogy ő még most is az a tiszta szívű gyerek, aki régen volt, csak elfelejtette... Sajnálom az ilyen öregeket, tényleg gyerekterápia kéne nekik...

Írta: Váradi Klaudia