Ma az iskolákban az írás, olvasás, számolás mellett a legalapvetőbb és legértékesebb képességek elsajátítása kimarad. Élethelyzeteinkkel, valamint egymással való bánásmód terén magunkra hagy minket az állami oktatás. Hogy mindez szándékosan történik-e vagy sem, mindenki döntse el maga. Függetlenül azonban a rendszertől amelyben élünk, ezt a tudást pótolni saját érdekünk és felelősségünk, elkezdeni elsajátítani soha nem késő.

Fordult már elő veled könyvvel a kezedben, hogy azon kaptad magad, nem emlékszel egy szóra sem abból amit az elmúlt egy percben olvastál?

Mit csinálsz ilyenkor?

a.) Elálmosodsz, de mivel pont ez volt a célod, félreteszed a könyvet és elalszol.
b.) Erőt veszel magadon és visszamész a legutolsó szövegrészig, amire még emlékszel.

Mit tapasztalhatsz ekkor?

Leginkább azt kellene, hogy beleütköztél egy olyan szokatlan szóba, aminek vagy az értelmét nem tisztáztad le magadban, vagy az ahhoz a szövegkörnyezethez való kapcsolatát. Vagy nem értettél, vagy félreértettél emiatt egy mondatot. És elvesztetted a fonalat.

Egy nem megértett szón átugorva nem rögzül semmi az agyban közvetlenül azt követően. Lemarad és kikapcsol annál a pontnál a figyelmed, hiába vinnéd te tovább. További adatokat zúdítanál rá, ő pedig mégjobban összezavarodik a folyamatosan érkező szavak súlya alatt. Elkezd elkalandozni, vagy lekapcsolni a tudat, fáradtság vesz erőt rajtad.

A tanórán a diák egy-egy ilyen eset után érdeklődését vesztett lesz, majd kimerültség miatti ingerültség, ellenségesség alakul ki a tananyaggal, sőt az oktatóval szemben is.

Csodálkozunk, hogy soha nem látott "betegségek" ütik fel a fejüket és csakis az iskolapadban?

Olvasási nehézség, írási nehézség (diszlexia, diszgráfia)?
- Vannak betűk, amikben bizonytalan a gyerek, nem volt elég idő, hogy rögzüljenek. Megoldás: visszakeresni, begyakorolni!

Számolási nehézség (diszkalkulia)?
- Ugyanez. Az alapok nincsenek rendben. Nem jut mindenkire idő, mert rohanni kell a tananyaggal.

Az egyre feszítettebb iram pedig egyre több gyerekben okoz lemaradást, figyelemhiányt, kimerültséget, majd indulatot és a harag szintjére való általános hangulati esést. Megfelelni csak az átlagon felüli összpontosítással és rövidtávú emlékezettel bíró "magológépek" tudnak.

Hova vezet az idegen szavakkal teletűzdelt "mennyiségi" oktatás a fentieken túlmenően?

A "józan paraszti ész" kiiktatásán felül az ilyen módszer a 'tanulás' szó hallatára összerezzenő birkák, valamint a 'tanulás' szó hallatára ingerültté váló bűnözők kitermeléséhez megfelelő út. De kinek jó ez?..

Nem csak az iskolapadra érvényes azonban a meg nem értésen átsiklás súlya.

Meg nem értett szónak számít a félreértett szó is. Ha egy fogalommal kapcsolatban két embernek az előzetes ismeretei kicsit is eltérnek, máris kész a vita köztük. Mindig félreértésből indul ki minden baj. Minden veszekedés orvoslását azzal kellene kezdeni, hogy nézzük meg, ki mit ért bizonyos alapfogalmakon!

Minden, de minden egyes kapcsolat megromlását, felbomlását vissza lehet vezetni egyetlen egy félreértelmezett szón való összeütközésre. Valahol volt egy meghatározás, mely alatt az egyik fél ezt értette, míg a másik valami egészen mást. Nem tisztázták le közösen az önmaguk számára egyértelmű, alap elgondolásokat.

Kerekréti Szabolcs


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

 – Amikor egy ember a tanulás útjára lép, még nem látja tisztán, hová akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a tanulás nehézségeiről. Lassan elkezdi megismerni a tudást; először csak apránként, majd egyre nagyobb adagokban. Hamarosan összecsapnak a gondolatai. Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt, ezért félelem tölti el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számítunk. Minden új lépés a tanulásban újabb feladat elé állítja, és a félelme könyörtelenül fokozódni fog. Az egész célja egy csatamezővé változik.
 Ezután így folytatta:
 – Tehát előbukkant az első természetes ellenség: a Félelem! Szörnyű ellenség, árulással teljes, és nehéz legyőzni. Az út kanyarulataiban áll lesben, rejtőzködve. Ha az ember megijed a jelenlététől és megfutamodik, akkor az ellenség véget vetett a kutatásának.
 – Mi történik azzal az emberrel, aki félelmében elfut?
 – Semmi, csak éppen soha nem fog megtanulni semmit. Nem lesz belőle tudással rendelkező ember. Talán egy szájhős válik belőle, vagy csak egy megfélemlített, ártalmatlan valaki. Mindenesetre legyőzött ember lesz. Első ellensége meghiúsította vágyait.
 – Mit tehet, hogy úrrá legyen a félelmen?
 – A válasz igen egyszerű. Nem szabad megfutamodnia. Le kell győznie félelmét, és meg kell tennie a következő, majd az az után következő lépést a tanulásban. Akármennyire retteg, nem szabad leállnia. Ez a szabály! Elérkezik majd a pillanat, amikor első ellensége visszavonul. Az ember önbizalmat kezd érezni. Szándéka megerősödik, és a tanulás nem jelent már számára elrettentő feladatot. Amikor ez az örömteli pillanat eljön, az ember habozás nélkül állíthatja, hogy legyőzte első természetes ellenségét.
 – Ez hirtelen következik be vagy apránként?
 – Lépésenként jut el idáig, de a félelem egyszerre és villámgyorsan tűnik el.
 – Ezután már soha nem fog félni, hogy valami újabb dolog történik vele?
 – Ha egyszer legyőzte a félelmet, egész életére megszabadul tőle, mert a helyét világosság foglalja el. Az elme világossága, mely kitörli a félelmet. Ekkorra az ember már ismeri a saját vágyait, és tudja, hogyan kell ezeket kielégíteni. Előre látja a tanulás minden újabb lépését; minden éles tisztasággal jelenik meg. Az ember úgy érzi, semmi sincs előle rejtve. Ekkor találkozott második ellenségével: a Világossággal. Az elme világossága, melyet oly nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, de ugyanakkor elvakít. Arra készteti az embert, hogy soha ne kételkedjen magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztán látja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan, mint valami, ami nem teljes értékű. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak, akkor bedőlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben tapogatózás. Sietni fog, amikor türelmesnek kéne lennie és fordítva. Addig keresgél a tanulásában, amíg eljut odáig, hogy már képtelen bármit is megtanulni.
 – Mi történik az így legyőzött emberrel, don Juan? Meghal?
 – Nem. Csak éppen a második ellensége megakadályozta, hogy tudással rendelkező ember váljon belőle; ehelyett lelkes harcos vagy bohóc lesz. A drágán megfizetett világosság azonban soha nem vált át újra félelembe és sötétségbe. Mindig világosságban fog élni, csak éppen nem fog semmire vágyakozni és semmit sem fog megtanulni.
 – Hogy kerülheti el a legyőzetést?
 – Azt kell tennie, amit a félelemmel: le kell győznie a világosságot, és csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen meg kell fontolnia; de mindenekfelett látnia kell, hogy világossága csaknem hibának számít. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megérti, hogy világossága csak egy pont volt a látása útjában, így győzheti le a második ellenségét, és ezzel olyan helyzetbe kerül, amikor semmi sem sértheti többé. Ez már nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei előtt. Ez lesz a valódi hatalom.
 Tovább folytatta:
 – Ekkor ráébred, hogy a hatalom, amit oly régóta hajszol, az övé. Arra használhatja, amire akarja. Szövetségese az utasításait várja, és kívánsága parancs. Mindent lát maga körül. De ezzel szemben is találta magát harmadik ellenségével: a Hatalommal! Ez mind közül a legerősebb. És a legtermészetesebb és legkönnyebb behódolni neki. Végtére is, az ember legyőzhetetlen. Parancsokat oszt; kezdetben kiszámított kockázatokat vállal, végül szabályokat alkot, hiszen ő a mester. Ebben a fázisban az ember nem veszi észre a közeledő harmadik ellenséget. Hirtelen, anélkül hogy észrevette volna, elvesztette a csatát. Ellensége kegyetlen, szeszélyes emberré változtatta.
 – Elveszti a hatalmát?
 – Nem, a világosságot és a hatalmat nem veszti el soha.
 – Akkor mi különbözteti meg a tudással rendelkező embertől?
 – Akit a hatalom legyőz, úgy hal meg, hogy soha nem tudta meg, hogyan kell vele bánni. A hatalom csak sorscsapás neki. Az ilyen embernek nincs kontrollja önmaga fölött, és nem tudja, hogyan és mikor használja a hatalmát.
 – Véglegesnek tekinthető a vereség ezektől az ellenségektől?
 – Természetesen. Ha ezek közül egy is legyőzte az embert, tovább nincs mit tenni.
 – Nem lehetséges például, hogy az ember, akit legyőzött a hatalom, belássa a hibáját, és jóvátegye?
 – Nem. Ha egyszer behódolt, vége van.
 – De mi van, ha csak átmenetileg vakítja el a hatalom, és azután az ember elutasítja?
 – Hát akkor még mindig folyik a harc. Akkor még megpróbálhat tudással rendelkező emberré válni. Akkor győzik le végleg, ha elhagyja magát, és már nem is próbálkozik.
 – De don Juan, akkor lehetséges, hogy valaki évekig átadja magát a félelemnek, de végül úrrá lesz rajta.
 – Nem, ez nem így van. Ha behódol a félelemnek, soha nem fogja legyőzni, mert elmegy a bátorsága a tanulástól, és nem is próbálja újra. De ha a félelem közepette próbál tovább haladni évekig a tanulás útján, akkor végül is legyőzi, mert soha nem hódolt be neki teljesen.
 – Hogy győzheti le a harmadik ellenséget?
 – Erőszakkal el kell utasítania. Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit legyőzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és mindent, amit megtanult, óvatosan és hűségesen kell kezelnie. Ha belátja, hogy a világosság és a hatalom önmaga feletti kontroll nélkül súlyos hibának számít, akkor ér el arra a pontra, ahol mindent kézben tud tartani. Tudni fogja, mikor és hogyan használja hatalmát. Ily módon le is győzte a harmadik ellenségét. Ekkor elérkezett a tanulás útjának végére, és akkor figyelmeztetés nélkül, hirtelen szembetalálkozik az utolsó ellenséggel: az Öregkorral. Ez mind közül a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen legyőzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.
 Így folytatta:
 – Ekkorra érkezett el oda az ember, hogy nincs több félelme, elméjének nincs türelmetlen világossága, amikor minden hatalmát kézben tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen. Ha teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a saját kimerültségében, akkor elvesztette az utolsó menetet – ellensége gyenge, öreg teremtésként ledöfi. Visszavonulási vágya lerombolja az elért világosságot, hatalmat és tudást. Viszont ha az ember lerázza a fáradtságot, és végigéli, amit a végzete parancsol, akkor nevezhetjük tudással rendelkező embernek, még ha csak egy pillanatig is az – abban a pillanatban, amikor felveszi a harcot utolsó, legyőzhetetlen ellenségével. A világosságnak, hatalomnak és tudásnak ez a pillanata elégséges is számára.


(Indulási csataterv tehát: legyőzni a félelmeket. Ehhez bátorságra kell szert tenni. Bátorságot nem lehet kapni, csak megszerezni, kiérdemelni lehet, apró, félelmet keltő helyzetek kiállásával. Az egyre növekvő bátorság jutalma majd a világosság, a tisztánlátás, a megértés és a gyógyulás lesz. Ez az első ellenség legyőzésének módja, enélkül csak félszeg, vak botorkálás van, félelmek által irányítottság. Keresd tehát a félelmeid, főképp az ismétlődő élethelyzetekben, építsd általuk a bátorságod! - K.Sz.)


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Ma az iskolákban az írás, olvasás, számolás mellett a legalapvetőbb és legértékesebb képességek elsajátítása kimarad. Élethelyzeteinkkel, valamint egymással való bánásmód terén magunkra hagy minket az állami oktatás. Hogy mindez szándékosan történik-e vagy sem, mindenki döntse el maga. Függetlenül azonban a rendszertől amelyben élünk, ezt a tudást pótolni saját érdekünk és felelősségünk, elkezdeni elsajátítani soha nem késő.

Mi a helyes párbeszéd módja?
Igazából ezt már óvodás korban meg kellene tanítani minden gyermeknek. Érezhetően békésebb, feszültségmentesebb világban élnénk hatására, az emberek egymásra való odafigyelése megnőne.

Mi a kulcsa? Mi az amin hajlamosak vagyunk elsiklani egy beszélgetés folyamán?

A párbeszéd, amint neve is mutatja nem "hegyibeszéd", hanem páros, oda-vissza beszélgetés. Két ember közötti szó-váltás, ismeretközlés zökkenőmentes lezajlásának pedig feltételei vannak.

Feltétel, hogy az egyén ne csak azért hallgasson, hogy aztán alig várja, hogy elmondhassa a magáét, ügyet sem vetve a másik mondandójára.

Másrészt onnantól beszélhetünk párbeszédről, amint tudtára adjuk a másiknak, értettük, vettük a közlését felénk. Vagy amennyiben kérdésről volt szó, válaszra méltattuk, amely választ a másik fél szintén legalább egy nyugtázással, egy "okézással" intézett vissza irányunkba.

Talán meglepő, de ez utóbbi, a lezárás, a nyugtázás elmaradása vezet rengeteg kapcsolat leépüléséhez, romlásához, főleg a mai internet és facebook uralta világban. Nincs befejezve egyértelműen enélkül a beszélgetés, lógva maradt a másik fél, aki aztán sokszor elkezd agyalni rajta, beleképzelni az üres helyre okokat. És nem is téved nagyot abban a következtetésében, hogy a másik félnek nem eléggé fontos a kapcsolat, nem szentel elegendő figyelmet rá.

Összefoglalva tehát egy párbeszéd helyes menete:
1. kijelentés, vagy kérdés,
2. rá válasz,
3. majd pedig az eredeti közlő nyugtázással adja tudtára a másiknak, hogy értette, felfogta a mondandóját.

Nem nagy fáradság. Kezdd el alkalmazni, kezdd el tanítani és figyeld, ahogy javulnak kapcsolataid!

A következő részben megértjük a manapság divatossá vált "disz"-szel kezdődő iskolai betegségek, valamint a figyelemhiány és a tanárok elleni agresszió egyetlen közös kiváltó okát.

Kerekréti Szabolcs


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.

Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is. A szerzőtársammal, Marc Gafnival (író, spirituális tanító) könyveket adtunk ki, tanfolyamokat és tréningeket tartottunk, hogy segítsünk tisztán látni ezekben a kérdésekben.

Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan „fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:

1. Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.
2. Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.
3. Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.
4. Azonosulás a spirituális élménnyel: az egó spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.
5. A spiritualizált egó: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egóját. Az eredmény ilyenkor egy „golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az egó spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.
6. Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.
7. Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.
8. Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.
9. Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.
10. A halálos vírus: „én már megérkeztem”. Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.

Ahogy Marc Gafni tanítása szerint „a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”

Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.

szerző: Mariana Caplan
forrás: Huffington Post


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Modern idők, modern kihívások, modern válaszok

Mindenki - kivétel nélkül - akivel találkozol azért jelenik meg az életedben, hogy meglásd magad benne... csak Te inkább behunyod a szemed...

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, ("én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb.) az ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, az bennem van.
   
   
2. Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, harcol ellene, meg akar változtatni - amennyiben ez engem sért, bánt, érint stb. - az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.
   
   
3. Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, harcol ellene, meg akar változtatni - azonban ez engem nem sért, nem bánt, nem érint stb. - akkor az az Ő PROBLÉMÁJA, FELDOLGOZATLANSÁGA, tökéletlensége, melyet kivetít rám, mert önmaga nem tud, nem mer szembenézni vele.
   
   
4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.
   
   

Mit tanítanak nekünk a Tükör Törvényei?

"Az életért vállalt teljes felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden - csupán mert az életedben jelen van - a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész Világ a te teremtményed.

Amennyiben felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz vagy bárhogyan megtapasztalsz - az a te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit tapasztalsz és esetleg nem tetszik - orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak, magadat kell megváltoztatnod.

Ha javítani akarsz az életeden, meg kell gyógyítani azt. Ha meg szeretnél valakit gyógyítani, saját magad gyógyításával tudsz segíteni rajta.

Szeretni önmagunkat a legerősebb módja saját fejlődésünknek, és ahogy mi fejlődünk, úgy javul a világunk is."
 

(Dr. I. H. Len)


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Két szenvedélyes életmód-tanácsadó összeállította, mik azok a rossz szokások, amiket most rögtön el kell felejtenünk. Nem holnap, nem a jövő héten, hanem most rögtön! Előre szólunk, sokan magukra fognak ismerni!

1. Ne tölts időt azokkal, akikkel nem érdemes
Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyanokkal töltsd, akik kiszívják belőled a boldogságot. Ha valaki azt akarja, része legyél az életének, akkor helyet biztosít neked benne. Akkor nem kell harcolnod érte. És ne feledd, nem azok az igazi barátaid, akik a legjobb pillanatokban melletted állnak, hanem azok, akik a legrosszabbakban!
2. Ne fuss el a problémák elől
Inkább nézz velük szembe. Nem lesz könnyű. Nincs olyan ember a világon, aki minden nehézséget tökéletesen kezelne. Nem olyan fából faragtak minket. Ehelyett idegesek vagyunk, néha szomorúak, máskor meg vagyunk bántva. De az életünk lényege akkor is az, hogy nézzünk szembe a problémáinkkal és oldjuk meg őket – végül is így válunk azzá, akik valójában vagyunk.
3. Ne hazudj magadnak
Bárkinek hazudhatsz a világon, de magadnak nem. Önmagaddal őszintének kell lenned.
4. Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet
A legfájdalmasabb dolog, ha valakit nagyon szeretsz, túlságosan is, és elfelejted, hogy te magad is különleges vagy. Igen, segíteni kell másokon, de önmagadon is! Ha volt valaha alkalmas pillanat arra, hogy kövesd a szíved és tegyél valamit, ami igazán számít,
akkor ez az a pillanat!
5. Ne akarj olyan lenni, amilyen nem vagy
Az egyik legnehezebb dolog az életben önmagadnak lenni egy olyan világban, ami arra próbál rávenni, hogy olyan legyél, mint mindenki más. Mindig lesz, aki okosabb, vagy fiatalabb, vagy csinosabb lesz, mint te. De egyikük sem lesz éppen olyan, mint te. Maradj önmagad, és akkor azért fognak szeretni az emberek, amilyen valójában vagy.
6. Engedd el a múltat
Sosem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, ha mindig az előzőt olvasod újra és újra.
7. Ne félj hibázni
Csinálni valamit és tévedni ezerszer hasznosabb, mint semmit sem csinálni. Minden siker mögött bukások sorozata áll.
A végén úgyis azokat a dolgokat bánod meg, amiket NEM csináltál meg, és azokat sokkal kevésbé, amiket legalább megpróbáltál.
8. Ne hibáztasd magad folyton régi tévedésekért
Van olyan, hogy rossz embereket szeretünk és rossz dolgok miatt sírunk, de bármilyen rosszul is alakulnak a dolgok, a hibák segítenek megtalálni a helyes utat és a nekünk való embereket. Mindannyian hibázunk, de nem csak a hibáidból állsz!
Benned van a képesség minden egyes nap, hogy kezedbe vedd az életedet.
9. Ne próbálj meg boldogságot vásárolni
Sok minden van, amire vágyunk, és drága. De azok a dolgok, amik igazán fontosak – a szerelem, a nevetés, a szenvedély -, azok mindig ingyen vannak.
10. Ne csak másokkal keresd a boldogságot
Ha nem vagy boldog belül, mással sem tudsz igazán az lenni. Először meg kell teremtened a stabilitást a saját életedben, mielőtt mással meg tudod ezt osztani.
11. Ne tétlenkedj
Nem szabad túlgondolni a dolgokat, mert a végén abból is problémát csinálsz, ami először nem is volt az.
Mérlegelj, aztán lépj!
Az előrehaladás kockázatos dolog, de sosem jutsz el a második szintre, ha nem lépsz el az elsőről!
12. Ne gondold, hogy nem állsz készen
SOHA, SENKI nem érzi magát 100 százalékig késznek, amikor jön egy lehetőség.
A legjobb lehetőségek az életben mind arra sarkalnak minket, hogy kilépjünk a komfortzónából – ez pedig azt jelenti, hogy az elején nem leszünk igazán magabiztosak. Ez ne tántorítson el!
13. Ne menj bele egy kapcsolatba csak azért, mert nincs jobb
A kapcsolatokat okosan kell megválasztani. Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban. Semmit sem kell elsietni. Akkor vágj bele, amikor valóban készen állsz rá, ne akkor, amikor egyszerűen csak magányos vagy!
14. Ne utasíts el új kapcsolatokat csak azért, mert a régi nem működött
Az életben minden találkozásnak oka van.
Van, aki próbára tesz, van, aki kihasznál és van, aki megtanít valamire.
És ami a legfontosabb, van, aki a legjobbat hozza ki belőled.
15. Ne akarj mindenkivel versenyezni
Ne aggódj azért, mert vannak, akik jobbak néhány dologban, mint te. Arra koncentrálj, hogy a saját eredményeiden javíts minden egyes nap. A sikerért önmagaddal kell megküzdened!
16. Ne légy féltékeny másokra
A féltékenység annak művészete, hogy másik erényeit számoljuk a sajátunk helyett. Kérdezd meg inkább magadtól:
“Mi az, ami nekem van, és amit mindenki más csak szeretne?”
17. Hagyd abba a panaszkodást és az önsajnálatot
Lehet, hogy az adott pillanatban nem mindig érted, az élet miért gördít elég egy nehézséget, de ha utólag visszanézel ezekre, azt fogod látni, mindegyiknek volt valami értelme. Mosolyogj! Hadd tudja mindenki, hogy ma erősebb vagy, mint tegnap voltál, és akkor tényleg az is leszel.
18. Ne tarts haragot
Ne élj gyűlölettel a szívedben. A végén többet ártasz majd magadnak, mint másoknak. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy azt mondod, “amit velem tettél, az oké”. Ehelyett annyit jelent, nem hagyom, hogy tönkretedd a boldogságomat!
19. Ne hagyd, hogy mások lehúzzanak a saját szintjükre
Soha ne hagyd gyengébb mércével mérni magad, inkább érd el, hogy mások erősítsenek a sajátjukon!
20. Ne pocsékold az idődet arra, hogy magyarázkodsz
A barátaid előtt úgysem kell, az ellenségeid úgysem értik. Egyszerűen tedd, amiről tudod és érzed, hogy helyes.
21. Ne ismételgesd ugyanazt szünet nélkül
Vegyél egy mély lélegzetet. Tarts egy kis távolságot, nézz rá friss szemmel arra, amit éppen csinálsz. Néha épp ez segít tisztábban látni.
22. Ne hagyd figyelmen kívül az élet apró szépségeit
Élvezd ki a kis dolgokat, mert egy nap majd visszanézel, és azt veszed észre, hogy valójában ezek voltak a nagy dolgok.
A legszebb emlékeid pedig olyan pillanatok lesznek, amikor egyszerűen csak mosolyogsz valakire, aki fontos neked.
23. Úgysem lesz minden tökéletes
A világnak nem perfekcionistákra van szüksége, hanem olyanokra, akik elvégzik a dolgukat.
24. Ne akarj mindig a legkisebb ellenállás felé menni
Az élet nem könnyű, főleg ha valami tényleg értékeset akarsz végrehajtani. Ne a könnyebb utat válaszd. Merj valami különlegeset csinálni.
25. Ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincs rendben minden
Nincs azzal semmi baj, ha néha összeomlunk egy kicsit. Nem kell mindig úgy tenni, mintha erősek lennénk, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben.
26. Ne hibáztassunk másokat a bajainkért
Éppen annyira leszel képes megvalósítani az álmaidat, amennyire képes vagy felelősséget vállalni az életedért.
Amikor másokat okolsz, éppen ezt a felelősséget nem vállalod.
27. Ne akarj mindenkinek mindenben megfelelni
Ez úgysem lehetséges, és ha megpróbálod, csak kiégsz benne. De ha eléred, hogy akár csak egy ember is mosolyogjon, az igenis óriási dolog. Nem az egész világ, egyszerűen csak a te világod. Próbálj meg csak erre figyelni.
28. Ne aggódj annyit
Az aggodalom nem a holnap terheitől szabadít meg, hanem a jelen élvezetétől.
Egy lehetőség, hogy eldöntsd, érdemes-e problémázni valamit: “Számít ez egy év múlva? Három év? Öt év?” Ha a válasz nem, akkor most sem érdemes aggódni.
29. Ne arra koncentrálj, hogy mi NE történjen meg
Hanem arra, ami meg akarod, hogy történjen. Ha azzal a gondolattal ébredsz, hogy ma valami remek dolog fog veled történni, és jól figyelsz, előbb-utóbb észreveszed!
30. Ne légy hálátlan
Mindegy, milyen passzban vagy éppen, legyél hálás az életedért minden nap. Valaki a világon éppen harcol a sajátjáért. Ahelyett, hogy arra gondolsz, neked mi hiányzik, gondolj arra, mi mindened van, ami másnak hiányzik.

Biztosan mindannyian beleesünk néha egyik, vagy másik hibába.
Ezzel nincs semmi baj.
A legjobb, amit tehetünk, hogy időként emlékeztetjük magunkat erre. Érdemes megosztani ezt a listát, hogy azokhoz is eljusson, akik számítanak nekünk!

Szerző: ismeretlen
Forrás: facebook


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

“Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja. Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad, akkor érzed, hogy élsz. De ti ezt az érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél fagyát, testeteknek nincs többé illata. Hi-Fi-lármával tele a fületek, ahelyett, hogy a természet neszeire figyelnétek. Színészeket bámultok a tévében, akik nem létező élményekben részesítenek, mivel valódi, saját élményeitek már rég nincsenek. Eszitek az ízetlen ételeket… Hát, így éltek ti. És ez nem jó.

Az étellel, amit esztek, ugyanúgy bántok, mint a testetekkel. Megfosztjátok természetes részeitől, ízétől, illatától, nyersségétől, hogy aztán mesterséges színt, mesterséges ízeket kapjon.

Nagyon megnehezítettétek, hogy helyesen, belülről éljük át a természetet, hogy részei lehessünk… Nem csak a földet, a sziklákat, az ásványokat tettétek tönkre, vagyis azokat a dolgokat, amelyeket ti “holt”-nak neveztek, pedig nagyon is elevenek; megváltoztattátok az állatokat is, melyek az ember hozzátartozói, a Nagy Szellem részei, olyan félelmetesen megváltoztattátok őket, hogy felismerhetetlenek lettek. Vannak farmok, ahol a csirkét a mellehúsáért tenyésztik. Azokat az állatokat alacsony ketrecekben tartják, folytonos tolongásban, mert ettől természetellenesen kifejlődnek a mellizmaik. Ha egy madárnak szüntelenül görnyedt gerinccel kell élnie, természetellenessé, őrültté, gonosszá válik. Így van ez az emberekkel is. Ez az, amiért öngólt rúgtatok.

Az ember nem arra született, hogy az ilyesmit elviselje. Börtönökben éltek, ti csináltátok magatoknak, és úgy hívjátok, “otthon”, hivatal, gyár. A madárra semmi szükség. Nincs bátorságotok tisztességesen megölni. Így aztán csinos kis műanyag zacskóban kerül elétek, feldarabolva, konyhakészen, íze nincs, de bűntudat se jár vele… A ti felfogásotok szerint a háború is – ültök a repülőgépben, magasan a felhők felett, megnyomtok egy gombot, ledobjátok a bombákat, és nem nézitek meg, mi történik a felhők alatt – szagtalan, bűntelen és steril. Osztogatjátok, adjátok és veszitek a halált. Az összes dezodorotokkal együtt haláltól bűzlötök, de féltek a halál valóságától; nem mertek szembenézni vele. A halált is sterilizáltátok, suba alá került, megfosztottátok méltóságától.

Mi, indiánok azonban gondolunk a halálra. Én is. A mai nap például kitűnő lenne meghalni, nincsen sem nagy hőség, sem túl hideg. Jó nap arra, hogy egy szerencsés ember elérjen útja végére. Egy boldog ember, akinek sok a barátja. Másmilyen napok nem olyan jók. Azok önző, magányos embereknek valók, akiknek keserves dolog itt hagyni ezt a földet. De úgy gondolom, a fehérek ebből a szempontból alighanem minden napot rossznak tartanak.”

Sánta Őz, a sziú indián sámán

Sokszor hallani, hogy a gondolatoknak teremtő erejük van, vagyis nem mindegy, hogy alapvetően pozitív vagy negatív természetű ember vagy. Egy új vizsgálat szerint úgy tűnik, hogy ennek az elméletnek valós alapja is van, és aki pozitív dolgokra gondol, fizikailag is jobb állapotba kerülhet.

Ha szép dolgokra gondolva kezdjük a napot – mint például boldog kisbabák, vagy egy csodaszép táj képe – egészségesebbek lehetünk. Az új kutatások szerint ugyanis az ilyen gondolatok terápiás, vagyis gyógyító hatásúak lehetnek.

A Dr. Mary Charlson, a Weill Cornell Egyetem Orvosi Karának kutatója által vezetett kutatás 756 beteget vont be, és meglepő eredményekre jutott. A résztvevőket két csoportra osztották, és arra kérték őket, hogy ébredés után gondoljanak pozitív dolgokra. Az egyik csoportnak azonban konkrét képeket is mutattak – babákról édes sapkákban, vagy egy festői napfelkeltéről – amiket fel kellett idézniük, míg a másik csoport bármit elképzelhetett.Az önkénteseknek ezután, ha a napjaik során bármiféle konfliktus elé kerültek, szintén a reggeli gondolataikat kellett felidézniük. Az állapotuk változását egy évig követték nyomon a tudósok, miközben véletlenszerű időközönként felhívták őket telefonon is, hogy érdeklődjenek vajon sikeresen betartják-e az ígérteket.

Dr. Charlson szerint ezek a gondolatok abban is segíthetnek például, amikor valakinek nincs kedve rossz időben elindulni sportolni, hogy rávegye magát a mozgásra. Az eredményekből kiderült, hogy az érrendszeri betegek közül, akik rendszeresen gyakorolták ezt a terápiás módszert, 55 százalék nagyobb fizikai aktivitásról számolt be, szemben a kontrollcsoporttal, akiknek csak a 37 százaléka számolt be ilyen eredményről. A kontrollcsoporttal szemben ők egyébként hetente csaknem 6 kilométerrel többet sétáltak.

“A pozitív hatás valódi változásokat hozott. A betegek így képesek voltak követni a viselkedésüket, ami miatt egészségesebbek lettek” – tette hozzá a kutató.

(forrás: napidoktor.hu)

"A napnak két kritikus szakasza van: az első amikor elalszol, és a második, amikor felébredsz. Figyelj arra, hogy hogy ezen időszakaszokban meditatív állapotba merülj, engedd a mantrádat áramolni, és emlékezz lényegi természetedre, Igaz Énedre – és ne ragadj bele a “tennivalóid” listájába, sem a múlt fájdalmas emlékeibe, sem a jövő aggodalmaiba, sem bármilyen egyéb felkavaró vagy negatív gondolatba. A manasz (a gondolkodó elme) imád a problémákban lakozni. Tanuld meg meghaladni ezt a fajta mentális aktivitást, térj vissza és lépj be a spirituális központodba." - Szvámi Ritavan




Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Amennyiben tisztában vagy azzal, hogy a tömegmédiát egy maroknyi, egész pontosan 6 nagyvállalat tartja a kezében, a kisebbséghez tartozol. Ez azt jelenti, hogy csupán nagyon kevesen tudják, hogy amit a rádióban vagy az esti hírekben és egyéb műsorokban hallunk és látunk a következő hat cégóriás határozza meg: General Electric (GE), News Corp, Disney, Viacom, Time Warner és CBS.

Manapság ezt a tényt egyre többen ismerik fel, részben a CIA által a fővonalas média befolyásolására kezdeményezett Mockingbird hadművelet leleplezésének köszönhetően.

A legnépszerűbb információforrásokon keresztül ravasz marketing taktikákkal bombázzák a közvéleményt, egyre hatékonyabban befolyásolva, hogy mit ki mit gondoljon, mit vegyen, hogy nézzen ki és mire költse a pénzét. Látva a főhírekben visszaköszönő hazugságokat, mindez persze nem meglepő.

Sajnos a legtöbben fel sem fogják, hogy mi megy a háttérben és milyen módszerekkel valósítják meg mindezt és ebben nagy segítségünkre lehet Sharyl Attkisson és egy független TED előadáson megosztott információi.

A veterán újságíró (a CBS News volt oknyomozó riportere) elmagyarázza, hogy mi az astroturf, vagyis azok a látszólag alulról indult kezdeményezések és módszerek, amelyeket különleges érdekek fizetnek a közvélemény manipulálására.

Forrás: Activist Post / idokjelei.hu 


Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!