Önismereti KÖR
2016 október 8. szombat
részletek:
https://www.facebook.com/events/190271931394127/
Kétféle útvonal: Csobánkától Márianosztráig, vagy Pilisszentlélektől Márianosztráig, utóbbi délutáni indulással. További részletek és jelentkezés a kerekreti[kukac]gmail[pont]com címen.
Az önismeret lehetősége az emberi faj egyik legnagyobb kincse. Tudatunk képes önmagán elmélkedni, saját belső folyamatait meg tudja figyelni és elemezni is tudja azokat. Ettől olyan különleges és egyedülálló a mi helyzetünk.
Az önvizsgálat nem csupán magunk megismerésére szolgál, hanem annál sokkal többre: mindent meg lehet ismerni általa. Amint azt már sokan mondták, a kint és bent valamiképp megfelelnek egymásnak a szerkezetüket és tulajdonságaikat illetően, ezért önmagunk megismerése során olyan igazságokat és összefüggéseket fedezhetünk fel, amelyek segítségével a világra vetett tekintetünk is gyökeresen megváltozik.
Például, amikor ráeszmélünk, hogy milyen rejtett, nem tudatos motivációk mozgatják saját tetteinket, akkor megértjük, hogy ez ugyanúgy bárkire igaz lehet. Ez az a pillanat, mikor az előítéletek és a kézzel legyintések kora lejár számunkra. Nem fogjuk többé azt gondolni, hogy mindent értünk és látunk a többi emberből, hiszen még saját magunkkal kapcsolatban is sokszor ér minket meglepetés. Az önismereti utazás látszólag befelé vezet, de általa bejárhatjuk a külvilágot is.
Az utazás kezdődhet úgy, hogy egy konkrét egészségi vagy lelki probléma vezet el az önismerethez, amolyan krízis-önismeret ez. Aztán van olyan is, pl. fiatal felnőttkorban, hogy az egyén elkezdi megkérdőjelezni a viselkedési és gondolkodási sémákat, amiket a környezete rásugároz. Ilyenkor lehet a nehezebb vagy a könnyebb utat választani: behódolni vagy elindulni a keresés útján.
A mi generációnk esetében ez a kérdés egyre fontosabb. Száz évvel ezelőtt az átlagemberek nem kérdőjelezték meg azt, hogy mik is szeretnének lenni az életben, hogy akarnak élni, vagy miben szeretnének hinni. A környezet általi meghatározottság jelentős volt, az egyén csak ritka esetekben járta a saját útját. Manapság, főleg a mi kulturális közegünkben, a környezet általi meghatározottság mértéke egyre inkább csökken; lehet azon gondolkodni, hogy mik szeretnénk lenni, van egy bizonyos szabadságfaktorunk és a szabadság megjelenésével egyből felmerülnek a kérdések is.
Egy párszor beszéltem erről apámmal, aki jól átlátta a generációink közti különbségeket, annak ellenére, hogy nem élte át azt, amit én. Jó megfigyelőképessége és intelligenciája segítségével mégis megértett sok mindent. Egyszer ezt mondta nekem: „Nekünk nem volt ez a számtalan ajtó, amin bemehettünk volna. Kb. egy ajtó volt előttünk, és mi gondolkodás nélkül be is mentünk rajta.” Azt hiszem, kicsit irigyelt minket, kicsit féltett az új helyzetünk miatt, de leginkább együtt érző szemekkel próbálta követni kezünk mozdulatát, ahogy benyitunk a választott ajtókon. Apámnak is köszönhetem, hogy viszonylag korán rájöttem, hogy a szabadság nem egyszerű dolog.
A rengeteg ajtó körülöttünk, a lehetőségek tárháza szükségessé teszi az önismeretet, vagyis, ha innen nézzük, a szabadság megjelenése indítja el a fejlődésünk következő fázisát. Ha eldöntjük, hogy nem akarunk kész elméleteket vagy meghatározott csoportokat követni, ha elhatározzuk, hogy nem feltétlenül akarunk a már jól kitaposott úton járni, akkor magunknak kell kiválasztanunk az ajtókat, amin bemegyünk.
Nem könnyű a valódi vágymagunkhoz eljutni. Ezt a pulzáló fénymagot rengeteg minden fedi. Mindaz, amit magunkról elhiszünk. Az összes szerepünk, az összes jelmezünk, amit nap, mint nap magunkra öltünk, az összes hiedelmünk arról, kik vagyunk, az összes tudatos és tudatalatti hitünk saját magunkról. De vajon, ha ezt az összes jelmezt levetnénk magunkról egyenként, mi maradna a végén belőlünk?
Számomra az önismeret pont erről szól: levenni egyenként a szerep-gúnyáinkat jó alaposan megvizsgálva azokat. A jelmezeim levételének egyetlen célja az, hogy megfogjam, megnézzem, megvizsgáljam a ruhadarabot, amit viselek, hogy tudjam, honnan származik, mire való, miből készült és főleg azt kell tudatosítani, hogy rajtam van, de a ruha maga nem én vagyok.
A jelmezeink lehetnek társadalmi szerepek, családi viselkedésformák, ránk vetített elvárások, félelmekből táplálkozó tévhitek, szokások, beidegződések és még nagyon sok minden más. Minél több szerep-gúnyát sikerül levenni, megvizsgálni és értelmezni, annál érdekesebbé válik a játék, hiszen egyre kevesebb ismeretlen „cucc” lesz rajtunk.
Nyilván a jól látható, felszínen is megjelenő ruháinkkal kezdjük, majd egyre mélyebbre hatolunk egészen azokig a maszkokig, amikről azt hittük, hogy az valójában az arcunk. Egy-egy ilyen maszk levétele komoly erőfeszítést igényel, és nem is mindig vagyunk erre képesek egyedül.
A környezetünkben létező két lábon járó tükrök (szülők, kedvesek, főnökök) nagyon hasznosak abban, hogy felismerjünk magunkon ruhadarabokat, néha abban is tudnak segíteni, hogy megtudjuk, hogy áll nekünk ez a szerep-gúnya, de a levétel-megvizsgál fázis az már nem megy ilyen könnyen. Ahhoz már kell külső segítség is, bár láttam olyat is, hogy valaki nagy magányában rendkívüli ruhakatalógust készített magának, de ez elég egyedülálló eset.
A külső segítség lehet ilyen-olyan terápia, könyv, coach, asztrológus, stb. Szerep-ruhatárunk katalogizálása hosszú évekbe telhet, még külső segítséggel is. Itt van az a szakasz, amikor nemcsak a „milyen vagyok?” kérdésre keresünk választ, hanem a „miért vagyok milyen?” kérdésre is. Itt általában feltárjuk tudatos és tudatalatti világunk nagy részét, ha szerencsénk van. Az időben visszafelé haladva, mint a rák, beleutazunk a múltunkba, egészen a születésünkig, meg-megbotolva a meg nem oldott csomókon, ahol a magyarázatok hevernek.
A részletes gúnyakatalógus hasznos: eldönthetjük mely szerepeket és viselkedésmintákat szeretnénk továbbvinni, mindig emlékezve, hogy ezek csak szerepek; és lesznek olyanok is, amelyektől szeretnénk nagyon megszabadulni, vagy változtatni valamit legalább a ruhadarab színén.
Aztán végül vannak olyan hardcore maszkjaink is, amik nagyon messzire visznek. Láthatatlan szálakkal vezetnek minket lelkünk legsötétebb labirintusszobáiba. Ezeknél izgalmasabb és félelmetesebb nem nagyon van. Legalábbis velem ez így történt. Szóval, az önismerettel kapcsolatban csak ezt tudom mondani: ha valódi kalandokra vágysz, befelé indulj, ne kifelé! S a kalandok közben megtalálhatod a legnagyobb kincset is: önmagad.
Írta: Lengyel Zsuzsa Édua
Belegondoltál valaha abba, hogy milyen fontos része vagy a világnak?
Átérezted már, hogy nélküled nem lenne kerek egész?
Nézőpontjaid, tapasztalásaid teljesen egyedülállóak, páratlanul különlegesek.
Mit látna szemeiddel egy kíváncsi felfedező, ki a valóságot fürkészi?
Engedd meg, hogy lelked nyelvén szólítsalak meg...:
Ki néz téged - ki a kulcslyukon kinézel - tudja-e mi van odabenn?
És te tudod-e, hogy a kint a bent?
Visszanéz rád millió tükörképed.
Megragyogtatnak különböző színeidben.
Te magad mégis maradsz a minden szín egyben.
Gyémánt, ami magát világítja meg, önmagát széttördelve.
Fénysugarak játéka önfeledten.
Belegondoltál már valaha abba, hogy rész és egész vagy egy-ben?
Megvan benned Minden, s a Minden rajtad keresztül lüktet.
Elgondolhatod azt, hogy "minden", de gondolaton túlra repülsz vele: érzed, hogy tudod, mit jelent ez. Magadat leled meg benne.
Ha keresel, keresés vagy, formádba te magad bújsz bele. Nyílj meg s befogadhatsz mindent, mi kiárad belőled. Be-ki, ki-be...lélekzetedtől mozgásban van minden.
Átérezted már, hogy áramlik benned létezésed?
Fontos vagy.
Az élet magát szemléli, miként formáit táncolod egy fénytükörteremben.
Írta: Balogh Nikolett Moira
JP Sears a múltkori alkalomhoz hasonlóan ismét kíméletlen. Ezúttal az olimpiai sportokat veszi célkeresztbe ultra spirituális módon:
"Az olimpiai játékok egy olyan versenysorozat, mely egyesíti a világot azáltal, hogy éles határvonalat húz a felsőbbrendű és az alsóbbrendű nemzetek közé.
Az olimpia egy két hetes időszak, mikor is olyan sportok iránt érdeklődöm, melyek amúgy egyáltalán nem érdekelnek. Minden négy évben ez két hét szenvedély és kettőszáznégy hét totális közöny ezek iránt a sportok iránt.
Hadd meséljek a kedvenceimről!"
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!
"Leila kérdezi kivel írok.....Mondom, hogy veled. Kérdezi, mit....Elmeséltem dióhéjban neki, mire azt mondja: "Naaa csináld, ez egy nagy esély!" mondom, mire? :) Azt mondja nem tudja, de érzi. :)"
Leila táncolt a boltban és énekelt. Nem zavart vele senkit. A bolt majdnem üres volt, kb. 4 méterrel odébb állt egy mérges arcú öregember, látszott rajta, hogy utálja az életet, meg kb. úgy mindenkit. Beszólt Leilának, hogy "kis sz*rházi" - de nem a kedves változatban. Természetesen ez rosszul esett nekem, és már készültem, hogy jól megmondom a magamét, mikor Leila rámszólt, hogy hagyjam.
Odafordult az öreghez és ezt mondta neki - "Na ide figyeljen, én és az anyukám nem bántottuk magát, akkor maga miért sz*rozik? Talán féltékeny arra, hogy egy gyerek még tud bármi ok nélkül jókedvűen táncolni meg énekelni? Fogadni merek, hogy maga sz*rul táncol, ez a baja (itt nagyon beröhögtem :)) Menjen többet gyerekek közé, akkor majd eszébe jut, hogy maga is volt egyszer gyerek, és nem lesz ilyen savanyú!"
Az öreg csak állt, egy szót sem szólt, de láttam rajta, hogy átérzi mit mond a Leila neki... Legszívesebben átöleltem volna, és elmondtam volna neki, hogy ő még most is az a tiszta szívű gyerek, aki régen volt, csak elfelejtette... Sajnálom az ilyen öregeket, tényleg gyerekterápia kéne nekik...
Írta: Váradi Klaudia
"Megy? JP Sears vagyok és Ultra Spirituális. Ma azt tanítom meg neked, hogyan legyél te is ultra spirituális. Először is azt fontos megértened, hogy ahhoz hogy ultra spirituális légy, nem kell tényleg spirituálisnak lenned, mert úgysincs senkinek fogalma arról, mit jelent ez. Ultra spirituálisnak lenni annyit tesz: spirituálisnak látszol. Kezdjük akkor el."
JP Sears egy facebook-on egymillió követővel bíró zseniális humorista, aki valójában emócionális healing coach-ként aposztrofálja magát többek között. És akinek a videói nálunk még valamiért magyar feliratokig sem jutottak el, egészen idáig. Humorral szembesít és gyógyít, hitvallása szerint: "talán az a képességünk, hogy tudunk nevetni magunkon és nem vesszük túlságosan komolyan magunkat segíti a spirituális növekedésünket."
Lássuk így van-e, eddigi talán legsikeresebb videójának készült el általunk a magyar fordítása, melyben rengeteg, magát spirituálisnak valló ember ismerhet magára:
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!
Miért van az, ha megfigyelted, hogy az intelligens beszélgetések mindig feldobnak, mindig inspirálnak?
Először is, mit értünk intelligens alatt?
Itt kell kezdenünk, mert lehetnek súlyos tévhitek a fejekben e szó hallatán.
Én egyáltalán nem műveltséggel, olvasottsággal társítom, sokkal inkább tudatossággal, odafigyeléssel, magyarán lélekjelenléttel! A Természet az, ami igazán intelligens.
Őszintén, hogy zajlik egy hétköznapi beszélgetés? - "Ezt reggeliztem, ide kellett mennem, ezt meg azt csináltam, fáj ez meg az, amaz meg felbosszantott közben!" - Figyelmet követel, cserébe semmit nem ad. Legfeljebb rossz érzést. Kifogás miatt az esetleges tanácsot pedig már meg sem hallva.
Rosszabb esetben még marakodás is van, heves vita. Saját hiedelmek szajkózása, süket fülekkel felvérteződve. Zárt elmék harca. A másikat lehúzni próbálni a saját, állandósult - harag, neheztelés, netán bánat - érzelmi szintre. De ha lehet inkább az alá, mindezt önös érdekből. Figyelünk ezekre a rendszeres játszmákra?
Ezzel ellentétben azonban egy-egy odafigyeléssel, tudatossággal bíró beszélgetés során megfigyelhető, hogy mindkét fél feljebb kerül hangulati állapotában. Kölcsönösen nyitott figyelmük által több energiájuk lesz mindkettejüknek a végére! Win-win - mondják erre: nyertes-nyertes helyzet. Mert lehet így is.
Rosszhiszemű feltételezés, becsmérlés, szemrehányás és ártás helyett valódi odafigyelés, megértés, élménymegosztás, egymásnak örülés, játszma-mentesség. Egy valódi spirituális személy ösztönösen, a maga természetes módján segít neked szellemi, lelki, vagy fizikai szinten.
És ahogy az ilyen emberek és beszélgetések szaporodnak az életedben, úgy kezdenek el húzni felfelé, míg végül bekerülsz egy felfelé tartó örvénybe. És minél több energiád lesz, annál jobban tud átáramlani rajtad a természetes intelligencia, a lélek hangja, más szóval az intuíció.
Na jó, de hogyan vonzzunk be pozitív, inspiráló embereket?
Amint az Útadra kerülsz, egyre több ilyen embert vet eléd az élet. Ha mégsem tapasztalod ezt és fogalmad sincs, hogyan kerülj a helyes kerékvágásba, talán az a tökéletes megoldás, ha szépen elkezded kidobálni az életedből, vagy minimálisra csökkenteni a kapcsolatot alsóbb hangulati szinteket képviselő dolgokkal.
Helyet csinálsz. Elhagyod a téged "lehúzó" tárgyakat, tevékenységeket, eszméket, személyeket. A rendrakást is a felesleges holmik kidobálásával szokás kezdeni.
És végezetül köszönöm az inspirációt az utóbbi idők azon személyeinek, akik nélkül ez az írás nem jöhetett volna létre.
Írta: Kerekréti Szabolcs - tevhitekhelyett.blog.hu
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!
A közkedvelt személyiségfejlesztő tréner, Dr. Wayne Dyer olyan szempontból közelíti meg a leggyakoribb kifogásokat, hogy amennyiben azokat egy kicsit átgondoljuk, akkor erősebbé, kitartóbbá válhatunk. Ha ez sikerül, sokat könnyítünk az életünkön, és a céljainkat is egyszerűbben érhetjük el.
Íme a 15 kifogás, amelyből lélekerősítő kijelentéseket faraghatunk.
1. – „Ez nehéz lesz.” – Átalakítva – Bármit is vegyek a fejembe, azt sikerrel fogom véghezvinni, könnyedén és kényelmesen.
2. – „Ez rizikós lesz.” – Átalakítva – Magamat adni nem jár semmiféle veszéllyel, rizikóval. Ez az én véleményem, igazságom, amelynek minden egyes pillanatát félelem nélkül élem meg.
3. – „Ez nagyon sokáig fog tartani.” – Átalakítva – A türelmem nem ismer határokat akkor, amikor saját céljaimról, sorsomról van szó.
4. – „Ezt én nem érdemlem meg.” – Átalakítva – Én is Isten teremtésének egy apró darabja vagyok. Miért ne érdemelném meg?
5. – „Nem vagyok ilyen természet.” – Átalakítva – Az én igaz természetem igenis tökéletes, semmilyen hibája nincsen.
6. – „Nem engedhetem meg magamnak.” – Átalakítva – Az élet tele van lehetőséggel, olyan bőségekkel, amelyek számomra is adottak.
7. – „Senki sem fog nekem segíteni.” – Átalakítva – A megfelelő körülmények és a megfelelő emberek mellettem vannak, és ott lesznek akkor, amikor segítségre szorulok.
8. – „Ilyen eddig nem történt velem.” – Átalakítva – Nyitott vagyok, és elérem azt, amit szeretnék, itt és most.
9. – „Nem vagyok ehhez elég erős.” – Átalakítva – Rendelkezem mindazon erőforrásokkal, energiával, hittel, amelyre szükségem van. Az erő az istenségből árad felém.
10. – „Nem vagyok eléggé intelligens.” – Átalakítva – Isteni teremtés vagyok, minden úgy tökéletes, ahogy van.
11. – „Ehhez még túl fiatal, ahhoz meg már túl öreg vagyok.” – Átalakítva – Időtlen teremtés vagyok, a koromnak semmilyen kihatása nincs arra, hogy mit csinálok, vagy arra, hogy ki is vagyok valójában.
12. – „Ez túl nehéz.” – Átalakítva – Csak arra összpontosítok, amit most meg is tudok valósítani. Apró lépésekkel, helyes döntésekkel nagy dolgokat lehet létrehozni.
13. – „Nincs erre energiám.” – Átalakítva – Szenvedélyesen szeretem az életet, amely lelkesedéssel és energiával tölt fel.
14. – „Túl elfoglalt vagyok.” – Átalakítva – Ha az életemet úgy élem, ahogyan azt szeretném, akkor a lelkem is jelezni fog hangosan, hogy mi az én utam.
15. – „Túl félős vagyok.” – Átalakítva – Meg tudom csinálni, azt, amit szeretnék, mert tudom, hogy sosem vagyok egyedül.
Forrás: filantropikum.com
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!
Nő: Istenem, úgy érzem azonnal vonzódom hozzád!
Férfi: Igen, én is abszolút dugni akarok veled!
Nő: És olyan könnyű veled beszélgetni! A párbeszéd csak úgy áramlik. Van valami sérülésed?
Férfi: Sérülés? Mire gondolsz?
Nő: Úgy értem mély, pszichológiai sebek. Ezt a fajta kapcsolódást csak súlyosan "sérült" emberekkel érzem. Amilyen én is vagyok. Mivel a belső sebeink együtt rezegnek. Ez az ami miatt az az érzésünk, mintha mindig is ismertük volna egymást és emiatt van az azonnali intenzív fizikai vonzalom is. Harville Hendrix mondta egyébként, ez az ő elmélete a 'Megőrizni a megtalált szerelmet' című könyvéből, ami hát, olyan nekem, mint egy szentírás. Szóval van?
Férfi: Nos, az apám elhagyott minket gyerekkoromban.
Nő: Tudtam!!! Annyira erős a vonzódás, tudtam hogy ilyesmi mértékű dolog lesz. Hány éves korodban?
Férfi: 5 éves koromban költözött el tőlünk.
Nő: Tökéletes! A sebeid elég jól kijönnek majd az enyémekkel. Mivel szeretek magamról megfeledkezve, minden energiámmal arra fókuszálni, hogy mélyen sérült emberekkel foglalkozzak és próbáljam gyógyítani őket. Állsz valamilyen terápiás kezelés alatt?
Férfi: Nem.
Nő: O-ó... És legalább nyitott vagy rá? Úgy mint, párterápia például?
Férfi: Azt hiszem ez egy kicsit korai... öö és különben is, ahogyan nevelkedtem - "ne legyenek érzéseid", "ne beszélj az érzéseidről" - egy terápia ezzel pont ellentétes.
Nő: Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy hideg vagy és visszahúzódó?
Férfi: De, határozottan hideg és visszahúzódó vagyok.
Nő: Pedig olyan közvetlennek és szívélyesnek tűnsz ma este..
Férfi: Ez azért van, mert egyszerre vagyok jégcsap és tűz. Tudok nagyon kedves és szerető is lenni, aztán a következő pillanatban már teljesen zárkózott.
Nő: Jégcsap és tűz, pont a zsánerem! Ahogyan kölcsönhatásba lép az én bizonytalan ragaszkodásommal és az elhagyatottság következményei olyan fájdalmakat keltenek, melyek egyszerre gyötrelmesek, de ugyanakkor jól megszokott érzések is. Más egyéb?
Férfi: Nos, munkamániás is vagyok. Ez van..
Nő: Remeeek, mindkét szülőm munkamániás, úgyhogy ez abszolút hazai pálya számomra! Ne aggódj, teljesen otthonosan érzem magam mellőzötten, míg neked a munkád az első.
Férfi: Nagyon úgy tűnik, hogy elég alacsony az önértékelésed.
Nő: Igen, így van.
Férfi: És talán követelőző is lehetsz.
Nő: Szuper-követelőző! Valójában a követelőzés feneketlen zsákja vagyok.
Férfi: Az anyám elnyomott engem, szóval az akaratoskodásod kétségkívül be fog indítani nálam dolgokat.
Nő: Tudtam! Tudtam, hogy van más is. Mivel olyan, mintha lelkitársak lennénk, úgyhogy valószínű, hogy többszörös szintű sebzettség rezeg bennünk azonos hullámhosszon. Mivel nyomott el téged az anyád?
Férfi: Soha nem fejezhettem ki a vágyaimat és mindig azt kellett csinálni, amit ő akart. Amikor az apám elment, elkezdte mondogatni nekem, hogy milyen depressziós. De én csak 5 éves voltam. És úgy éreztem, gondját kell viselnem és nekem kell a felnőttnek lennem.
Nő: Szóval van a családodban depressziós?
Férfi: Ó, igen.
Nő: Tuti. Elég komoly depresszióm van. Néha ki se kelek az ágyból!
Férfi: Akkor talán majd megpróbálom gondodat viselni, ahogy az anyámnak is kellett, míg végül rossz néven nem veszed.
Nő: Így van!
Férfi: És amikor kifejezed a szükségleteidet, rád vetítem, hogy te az éppen elnyomó anyám vagy az akaratoskodásával és éppen tönkreteszed a gyerekkoromat.
Nő: És én pedig rád vetítem, hogy az apám vagy, aki mellőz és érzelmileg magamra hagy a fájdalmak véget nem érő körforgásában. Ezt újrajátszottam eddig mindenkivel, akivel randiztam. És ettől a ponttól kezdve még akaratosabb leszek.
Férfi: És én pontosan ekkor fogok eltűnni, munkamániába temetkezni, esetleg masszív alkoholizmusba, vagy valami más kerülendő viselkedésbe, amit én is úgy másoltam szülőktől.
Nő: Mindketten tudat alatt eljátsszuk a gyerekkori traumáinkat egymáson, ami olyan lesz, mint az apám és az anyám kapcsolata egymással.
Férfi: Így megy ez.
Nő: Egyébként mit keresel?
Férfi: Nos, ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy nem akarok kapcsolatot. Csak akarok valakit, akit megdughatok és aki azt is hűvös nyugalommal viseli, ha másokat is megdugok.
Nő: Szóval úgy kerülöd az érzéseid, hogy semmit nem rejtesz véka alá?
Férfi: Ja, neked oké ez?
Nő: Nos, tényleg kedvellek, úgyhogy azt mondom, részemről rendben, mert hiszek abban, hogy megváltoztathatom a gondolkodásodat azáltal, hogy bebizonyítom, mennyire vidám, szórakoztató és értékes vagyok a szeretetedre.
Férfi: Hát ez elég vészjóslóan hangzik. De attól még lefekszel velem ugye?
Nő: Hát persze, természetesen.
Férfi: Akkor talán menjünk is?
Nő: Igen. A számlát te fizeted, ugye? Tudom, hogy most talán feministának gondolsz, vagy bárminek, de tényleg szeretném, ha eltartanál. Bármikor, ha felajánlom, hogy beszállok a számlába és a srác elfogadja, felbosszant. Plusz le is vagyok égve, tehát kizárt, hogy ilyen helyet megengedhetnék magamnak, ha nem te fizetnél.
Férfi: Értem.
Nő: Nem bánod? Úgy értem aggódom, hogy esetleg azt gondolod, hogy kihasznállak, mert magas beosztásban dolgozol és, tudod, "tele vagy"..
Férfi: Ez a munkamánia jó oldala...
Nő: És tudom, hogy feminizmus meg satöbbi, de komolyan, a munkád tényleg lenyűgöz és ijesztő is, olyan mintha egy nagy piedesztálon állnál és én olyan szerencsés vagyok, hogy felcsíptél és kedvelsz is és időt akarsz tölteni velem. Meg sem érdemellek és mikor majd erre rájössz, akkor fogod látni a valódi énemet, akkor rájössz, hogy nem az vagyok, akinek hittél és akkor majd szépen elhagysz.
Férfi: Ugyan, ne aggódj, mindig ez történik velem. Piedesztálra emelnek a nők, amitől mindig nyomás alatt vagyok, mivel tudom, hogy nem az vagyok, akinek gondolnak, akinek szeretnének látni. Szóval még azelőtt dobom őket, mielőtt esélyük lenne látniuk a valódi énemet és ők dobhatnának. Akkor indulhatunk?
Nő: Igen, persze. Annyi még, hogy ha lefekszem ma este veled, fel fogsz hívni utána, ugye? Újra elhívsz randizni? Csak mert ha mégsem, biztos hogy halálomon leszek a bennem tátongó hiányérzettől.
Férfi: Öö, talán nem. Talán nem hívlak el újra.
Nő: Szerintem ezt most csak úgy mondod. De majd én megváltoztatlak...
Írta: Jennifer Garam
Fordította: Kerekréti Szabolcs - tevhitekhelyett.blog.hu
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!
(Amikor irigykedsz valakire, meg szoktad vizsgálni az okát és szoktál megoldások után kutatni, vagy csak úgyhagyod? Irigy vagy rá, mert ő olyan helyzetben van az életében, amilyenben te is szeretnél lenni. De biztos vagy benne, hogy te is megérdemelnéd? Felvállaltad, felvállalod jelen pillanatban is azokat a tevékenységeket, amik ahhoz kellenének, amik majd oda vezetnének téged is azon a területen? Biztos, hogy bevállalnád az ő sorsát, mindennapjait, mindent, ami őt oda juttatta, ahova? Nemigen. Különben már te is ott tartanál. Valami viszont még gátol téged benne, hogy elérd azt a szintet atéren.
Lehet hivatkozni ellenpéldára, mikor nők féltékenykednek a másik szépségére, hogy az veleszületett, a véletlen műve. Én ezt sem hiszem. A valódi szépség lélekből fakad, az "alapjáraton" szép test pedig előző életekbeli lelki tisztaságból. "Mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez" (Bölcsesség könyve 8,20).
Soha ne irigy légy, hanem hálás azért, amid épp van, mert biztos, hogy van miért hálásnak lenned, csak épp nem veszed észre! Ennél jobb irigységcsillapítót pedig még nem találtam. Valahogy összefügg az irigység és a hála érzésének a hiánya, csökkenthető az egyik által a másik ereje.
Végső soron: mit mutat a helyzet, mit nem teszel meg, mit nem vállalsz fel az életedben, amit pedig kellene? Vagy pedig, hol gondolkozol rosszul? - K.Sz.)
Hogyan kezeld az irigységet?
Az irigység egy vágy olyan valamire, ami nekünk nincs, de másnak megvan. Legyen az egy állapot, életstílus, valaminek a birtoklása, egy jellemvonás, vagy bizonyos emberi kapcsolatok.
Fontos, hogy kontrollálatlanul, figyelmen kívül hagyva megvetéssé, rosszindulattá, rosszhiszeműséggé, akár mások megsemmisítése iránti vággyá nőheti ki magát. Annak téves elvárása fűti, miszerint egy illető másokkal ellentétben jobban megérdemli az elismerést és a sikert.
Meghatározása
Az irigység egyfajta kétségbeesés, melyet akkor éreznek emberek, ha mások birtokolnak valami olyat, amit ők is szeretnének. Fellépő elégedetlenség és neheztelés, mások tulajdonai, vagy tulajdonságai iránti vággyal párosulva.
Fő okai
Kezelési módok
Végkövetkeztetés
Az irigység a szeretet ellentettje, mivel a szeretet ünnepli a jót a másikban, az irigység inkább megsemmisíteni igyekezne a másikat annak érdekében, hogy önmaga előnyhöz jusson.
Forrás: www.licoreis.com
Szabad fordítás: Kerekréti Szabolcs - tevhitekhelyett.blog.hu
Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!