A sikeres és boldog élet felé apró lépéseken át vezet az út. Utazásunk során pedig gyakran bukkanókhoz érünk, melyek helytelen gondolati mintáink következményei. Ezeket helyettünk senki nem fogja kiegyengetni.

Íme 12 tévhiteket eloszlató napi inspiráció, mely bármikor segíthet a továbblépésben, ha elakadnánk:

1. A múlt nem megváltoztatható.

- Tanulj belőle és lépj tovább! Vagy tedd jóvá, ha hibáztál, mindegy az is, ha már mások irányába történik ez meg. A múltban élés mellesleg felgyorsítja a test öregedését.

2. Mások véleményei nem befolyásolják a saját valóságodat.

- Bár vannak az életben törvényszerűségek, de senki nem jár a te cipődben, senki nem rendelkezik pontosan azokkal a tapasztalatokkal, tanulnivalókkal, mint te. Végső soron jobban jársz, ha az ösztöneidre hallgatsz, mikor döntést kell hoznod. Lásd még: 5-ös pont.

3. Minden egyes ember útja különböző. 

- Soha ne hasonlítsd magad másokhoz! Mindenkinek más az erőssége, más a gyengesége, a tanulnivalója. Ami az egyik embernek hasznos, az a másiknak lehet hogy ártalmas az életútjára nézve.

4. A dolgok mindig jobbra fordulnak idővel.

- Semmi sem olyan szörnyű, mint amennyire esetleg elsőre látszik. Mindig van kiút, mindig van tökéletes lépés, melyet követve kivezetheted magad egy szorult helyzetből egy felszabadultabb életbe.

5. Az ítélkezés egy jellem saját magával szembeni beismerő vallomása.

- A dühös ítélkezés mindig árulkodó jel. Ha téged nem érint érzelmileg: csak a tükröt szidja az illető. Ha felzaklat: mindketten "hunyók" lehettek a kérdésben, ki jobban, ki kevésbé. 

6. A "túlagyalás" szomorúsághoz vezet.

- Ha szabadon hagyod gondolataidat garázdálkodni, azok végül feléd kerekednek és lehúzzák a hangulati szintedet. Cselekedj többet, gondolkozz kevesebbet! Jól fontold meg azt is, miket veszel magadhoz: tisztább test = kevesebb negatív, csapongó gondolat!

7. A boldogság belül található.

- Ne kívül keresd anyagi javakban és ne is mástól várd el! Mind múlandó. Mind csak utánzat.

8. A pozitív gondolatok pozitív eredményekben testesülnek meg.

- Negatív gondolataidat fogalmazd át pozitívvá! Uralkodó gondolataid mágnesként vonzzák hozzád a történéseket. Persze tettek nélkül kevés dolog fog megtörténni. 

9. A mosoly ragályos. Terjeszd az örömöt!

- "Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly." - Teszteld! Így teheted szebbé a környezetedben élők életét és egy kicsit a világot is.

10. A kedvesség nem kerül pénzbe.

- "Légy kedves másokhoz, mindenkinek kemény harcokat kell vívnia saját magával." - Ne feledd, a lelke mindenkinek ugyanolyan tiszta, a különbség csak a rárakódott szennyeződések mértéke.

11. Csak akkor buksz el, ha feladod.

- Minden egyes kudarc csak visszajelzés, hogy valamit rosszul csinálsz, rosszul feltételeztél valamit. Ne szégyellj tanulni az adott terület szakértőitől!

12. "Jó tett helyébe jót várj!"

- És a végére egy magyar népmesei tanítás a karmáról, az egyensúly törvényéről. Még akkor is cselekedd a jót, ha fogalmad sincs mi hasznod származna belőle, higgy benne, hogy az Élet előbb-utóbb megjutalmaz. A jó tett jót gerjeszt annak forrása számára is, a rossz pedig rosszat. Az Univerzumban minden az egyensúlyra törekszik.

Írta: Kerekréti Szabolcs

Felhasznált forrás ismeretlen.

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

"Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi." - jelentette ki Einstein. Ezzel el is árulta a titkát: érdeklődőnek, kíváncsinak kell maradni mindennel kapcsolatban. Egy lángelme nyitott és befogadó az újra és végső soron minden pillanat új.

Nem ugyanerre utalt Jézus is több ízben, fő útmutatásként? Ő is felfedte a receptet: olyanokká kell lenni, mint a kis gyermekek. "Isten országába" juthatunk így, ami viszont nem egy hely, kihangsúlyozta azt is, hogy ez bennünk van, egy tudatállapot ez. 

De gyermek helyett mondhatott volna akár kismacskát is, mert mi a közös bennük, ami egy átlag felnőttben nincs meg? - Magas hangulati és energiaszint, végtelen kíváncsiság a legapróbb dolgok irányába is, félelemnélküliség, előítéletmentesség, bizalom. Érdekesség, hogy bármelyiket ha növeled, emelkedik vele az összes többi is: összefüggenek!

Ez a gyermeki, nyitott kíváncsiság a természetes állapotunk, így jövünk a világra. Választ akarunk minden kérdésre. Egy darabig. Mert egyszer csak a szülő besokall a kérdésrohamoktól és elkezd kitérni a válaszadások alól.

"Ne kíváncsiskodj annyit!" - halálos ítélet ez a tudat számára. Ilyenkor vagy megfogadja a tanácsot a gyermek és tudásszomja elmúlik, vagy pedig, mivel ösztönösen még megérzi, ha valami sántít, titkon még kíváncsibbá válik az adott terület irányába, ám mástól fog érdeklődni.

Válaszra éhes a gyerek, nem csak ha kérdez valamit, még akkor is, ha csak kijelent. Ez neki a természetes párbeszéd menete! Képes 50-szer szólongatni az apját - miközben az épp egy rég nem látott ismerősével beszélget az utcán - egészen addig, amíg választ nem kap és le nem zárul egy nyitva maradt kommunikációs kör. Elvárja a választ, de legalább egy "nyugtázást", egy bólintást a kommunikációjára, különben lógva marad a beszélgetés és "zavar keletkezik az Erőben".

Mindezek hiányában az egészséges párbeszédek felnőttkorra válaszra nem méltatott kijelentésekké, egymás mellett elbeszélgetésekké, csonka beszélgetés foszlányokká satnyulnak. Mások felé intézett mondataink nem fogadása pedig nyugtalanságot kelt belül. Érezzük, hogy valami elmaradt, aminek pedig meg kellett volna történnie.

Mi zajlik le ekkor valójában? Mi történik akkor, ha nem kapunk meg valamit amire vágyunk? Fokozódik az éhség. Esetünkben ez válaszéhség. És milyen az éhes ember egy idő után? Beéri bármivel..

És mivel az iskolarendszer egyébként is gyengíti a kritikus gondolkodást, az ilyen embert könnyű megtéveszteni és ezt ki is használja a média. Betömködi a válaszra éhes gyomrokat a saját válaszaival. Akárcsak a szekták, gondoljunk a spirituális-, vagy akár materiális síkon mozgó egó-vezérlésű megmondóemberekre és követőik viselkedésére. Éhes ember nem válogat nagyon információ és információ között.

Mire akartam mindezzel kilyukadni?

Felnőtt gyerekek vagyunk, a különbség csak a kíváncsiságunk mértéke. Épp ezért mindig méltasd válaszra a gyermeked, bármennyire is kényelmetlen, fogd fel próbatételnek! Különben könnyen válaszéhes "fogyasztói" zombivá válhat ő is, akárcsak a mai kor "civilizált" embereinek nagy része.

Írta: Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is! 

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és „gonoszok” – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Két gondolat között,
a sorok mögött:
Tér.
A tér szív,
a hely elme.
A csend úticél,
a szó útjelző.
A cél folyamat.
A folyamat változás.
A változás: öröktől
levő.

A szó:
idő,
a szótlan: pillanat.
Az idő:
gondolat,
az időtlen: tudás.
Az elme ismétlés,
a szív Egy.
A kép vetítés,
a Tudat vászon.
Te és én:

Én.

Írta: Balogh Nikolett Moira

A felületesség és a valódi ismeretek hiánya sok mindent el tud rontani. Ez igaz az asztrológiára is. Könnyebben elfogadom, ha valaki egyáltalán nem hisz benne, mint azokat az embereket, akik a felületesség fátylán keresztül látni, érteni vélnek dolgokat. A féligazságok, részismeretek nagy károkat tudnak okozni.

A bulvárasztrológiának, például egyáltalán semmi köze sincs a komoly, személyre szabott asztrológia elemzésekhez, ezt mindenki tudja, aki kicsit is jártas ebben a témában. Az első dolog, amit megtanul az ember az az, hogy valaki zodiákus jegye (avagy a Nap helyzete a születési horoszkópban) csak egyetlen eleme a nagyon összetett radixnak, születési képletnek. Vagyis már itt sántít a jegyekre egyszerűsített sors- és jellemelemzés. A magazinokban található heti előre jelzésről már nem is beszélve. A “jóslás” (prognózis) nem is a legfontosabb része ennek a tudománynak. Pedig nagyon sokan ezt hiszik az asztrológiáról.

Számomra a leglényegesebb rész mindig is a születési horoszkóp volt. Hihetetlen önismereti térkép birtokába juthatunk általa. Ehhez viszont megfelelő szemszögből kell tekintenünk az asztrológia rendszerére.

Az egyik klasszikus alaptévhit a bolygó- és csillaghatásokkal áll kapcsolatban. Sokszor hallottam egymáshoz nagyon hasonló reakciókat, amikor szóba került az, hogy a bolygók meghatározzák sorsunkat. “Engem ugyan nem befolyásol semmi, én a magam ura vagyok!” Valójában a planéták nem kifejezetten azzal vannak elfoglalva, hogy minket befolyásoljanak. És az asztrológia egyáltalán nem azt hirdeti, hogy nincs szabad akaratunk. Ahhoz, hogy érdemben megérthessük, miről is van szó, kicsit messzebbről kell elindulnunk.

Az asztrológia szerint a bolygók, a Nap, a Hold és a zodiákus jegyek (a 12 konstelláció) archetipikus energiákat képviselnek, amelyekre az egész naprendszerünk energiái épülnek. Minden planéta a saját energiáját árasztja, adja hozzá a naprendszerhez ezer és ezer éve. Mi csak beleilleszkedünk ebbe a hatalmas és működő rendbe azzal, hogy a naprendszer részei vagyunk, és használjuk a jelen lévő energiákat. Hogyan?

A karma-asztrológia alapvetése a reinkarnáció, vagyis, hogy több életünk van, plusz az is, hogy születésünk előtt mi magunk választjuk ki feladatainkat, életünk fontosabb szereplőit és jellemünk részleteit is. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy tudatosan megtervezzük születésünk helyét, idejét, pontosan azért, hogy a megfelelő bolygóhatásokat szippanthassuk magunkba a születés pillanatában. Vagyis mi magunk használjuk a naprendszer energiáit a planétákon keresztül.

A sok élet, sok tapasztalat megszerzésére való, amelyek által fejlődünk és tudatosságunk növekszik. A planéták tehát segítenek nekünk, hogy eljátszhassuk azt a szerepet, amit éppen abban az életben szeretnénk. Olyan ez, mint egy energetikai finomhangolás. A születés pillanatában megkapjuk azt az energetikai vázat a bolygóhatások, a csillagjegyek által, ami alapján kialakul majd jellemünk, belső késztetéseink, tehetségeink, rossz tulajdonságaink, elakadásaink, azaz a sorsunk.

Ehhez választunk megfelelő szülőket is, hogy ők is tovább tudják erősíteni a kívánt hatásokat. Azt hiszem, ha idáig eljutottál - olvasóm - látod már, hogy két perc alatt fényévekre utaztunk a magazinok heti horoszkópjától. Ez egy gyökeresen más szemlélet, ahol az asztrológia nem csinál mást, mint megfejti a saját magunk által előzetesen eltervezett életút részleteit. Ebben a megközelítésben a szabad akarat nemhogy létezik, de mindent az irányít, csak életünk során nem emlékszünk vissza arra, hogy mi magunk választottuk születésünk előtt azt, amiben éppen vagyunk.

Ezen a szemüvegen keresztül egészen más fényben tűnhetnek fel életünk eseményei. Értelmet nyerhetnek a szenvedések, a nehézségek, az ismétlődő minták sorsunkban. Az is megváltozik, ahogy a környezetünkben lévő személyeket szemléljük: ha elfogadjuk azt, hogy mi magunk szerveztük úgy a dolgokat, hogy pont ott és pont olyan közegben lehessünk, amilyenben vagyunk/voltunk, tényleg sok minden más lesz.

Eltűnik a környezet hibáztatása, elkezdődik az éber figyelem, ami első sorban önmagunk felé fordul. Ha ilyen tudatossággal élünk, akármelyik sarkon nagy tanulságokra bukkanhatunk önmagunkkal kapcsolatban. Igazából fontossá és izgalmassá nemesül életünk minden pillanata. Mit tanulhatok ebből a hozott témáim fényében? Mit mutat nekem ez és ez az esemény? Hosszú önismereti folyamat ez, és az asztrológia nem is oldja meg a feladatainkat helyettünk, csak megmutatja merre kell keresgélni.

Az asztrológiai önismeret nagyszerűen kiegészíthet egyéb klasszikus önismereti utakat, az én életemben is így volt ez: a saját napos-holdas térképemmel kezemben indultam el a befelé vezető úton sok-sok évvel ezelőtt. Nagy szeretettel ajánlom nektek, tegyetek egy próbát!

Írta: Lengyel Zsuzsa Édua

Leila sírva jött haza. Ledobta a táskáját a sarokba és bevonult a szobájába. Mentem volna utána, hogy mégis mi baja, de megkért, hogy hagyjam... Hát, ha erre vágyik hagyom, de a szobája előtt állva várakozás közben kb. 10 évet öregedtem a kíváncsiságtól.

Aztán megszólalt a telefonom. Leila osztálytársa hívott, Alessia. Nem engem keresett, hanem Leilát. Bevittem neki a telefont, de ott maradtam az ajtó előtt hallgatózni, annak reményében, hogy megtudom miért jött haza zokogva, és hátha meg tudom állítani az öregedési folyamatot is, ami a várakozás alatt szarkalábakként jelent meg a szemem alatt... Hallottam, ahogy Alessia kérdőre vonja Leilát, hogy miért a Larissával ment haza iskola után és miért nem vele, és elég határozottan éreztette Leilával, hogy haragszik rá emiatt.

Leila félő hangon azt mondta, azért, mert ő a Larissát is szereti és sajnálja, hogy ők összevesztek, mert ha jóban lennének, akkor együtt is haza tudnának menni suli után és hétvégén rollerozhatnának is együtt. Annyira beleélte magát a hármuk barátságának újra összefonódásába, hogy elkezdte kérlelni Alessiát, béküljön ki Larissával...

Alessia nagyon magabiztosan visszautasította ezt és már szinte uralkodó királynő hangnemben választás elé állította Leilát: "Vagy Én, vagy Larissa! Döntsd el, kivel fogsz ezek után hazarollerozni suli után!"... Leilának elcsuklott a hangja és pityeregni kezdett, és az ajtó előtt állva éreztem, hogy lelkiismeret furdalása lett Alessia miatt.

Beszélt volna még Alessiához, de addigra ő kinyomta a telefont. Megkérdeztem, bejöhetek-e hozzá. Beengedett. Elmesélte, hogy ő mindkét kislányt szereti, de Alessia őt most ezért rossz barátnőnek tartja, és láttam rajta, hogy őrlődik... Nem bírtam tovább nézni, ahogy pityereg és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem ő a hibás a történtekért, sőt igazából sem Alessia, sem pedig Larissa nem tehetnek a dologról.

Nem nagyon értett velem egyet, azt mondta én már öreg vagyok ehhez, a felnőtteknek nem olyan fontos a barátság, a gyerekek sokkal komolyabban gondolják ezt, és most ő úgy érzi, hogy ő rossz barát, mivel Alessia ezt mondta neki...

Na, ennél a résznél kezdtem ideges lenni, mert egy: tudom, hogy ez nem igaz, kettő: tudom, hogy Alessia egy "uralkodó típusú" kislány, aki próbálja Leilát kisajátítani és lelkiismeret furdalást akar okozni neki, hogy ezentúl csak vele legyen...

Korábban beszélgettünk már Leilával az egó-ról és a lélekről, így volt némi fogalma mik az egó és a lélek "tulajdonságai". Tudja, hogy akkor lesz egy ember harmóniában magával és a környezetével, ha a lelkét táplálja inkább és nem enged annyira az egó vágyainak.

Gondoltam felidézhetnénk, mi táplálja az egót és mi gazdagítja lelkünket, ezért fogtam egy papírt, ceruzákat és elkezdtük csoportosítani az érzéseket: mi egó és mi lélek, azaz szívből jövő érzés. Rajzoltunk és közben beszélgettünk minden egyes leírt érzés után, hogy mikor érezzük és miért.

Megértette, hogy nem szabad félnie senkitől, mindig vállalnia kell az érzéseit, még akkor is, ha azzal megbánt valakit. Azt mondta, ezt a játékot (ő ezt játéknak nevezte el ) el fogja játszani holnap a suliban Alessiával és Larissával: "Ha Alessia a szívére hallgat, biztos újra barátok leszünk hárman!"

Végre mosolyt láttam az arcán és huncutul megjegyezte: "Ugye tudod, hogy mikor reggelente copfokat akarsz nekem csinálni, hogy szép legyek, az is egóból van, mert én szívem szerint kócosan mennék suliba, de az egód erőlteti, hogy szép legyek! Ezen gondolkozz el, barátocskám!" Megnyugodtam, mert ő is nyugodt volt már. És másnap kócosan ment iskolába is... 

Írta: Váradi Klaudia

Ő itt Bátor. Lassan elkezd hallgatni a nevére, de közben nem érti mi ez a furcsa - fényképezőkattanás - hang körülötte. A héten talált rám. Egyik éjjel rohant ki elém egy utcán, ilyet még nem láttam macskától. Egyszerűen nem hagyott továbbhaladni, mindig keresztül sasszézott a lábam előtt, mikor lépni szerettem volna. Akkor még elsiettem.

Mikor következő este szintén arra jártam, ugyanez lezajlott, ugrik neki a lábamnak, kapaszkodna fel. Csatlakozni akart. Hazahoztam, nem ellenkezett. Végülis ahol kettő van, elfér három is.

Számomra meglepő mértékben nincs benne félelem. És hihetetlenül robbanékony. Az egyik, kétszer akkora macska szabályosan fél tőle, menekül sokszor. Pillanatok alatt falkavezér lesz úgy látom, de miért? Csak mert nincs benne félelem? Ennyin múlik az "Erő"?..

Írta: Kerekréti Szabolcs

Van egy mondás, amit én kissé átalakítva a következőképpen alkalmazok: - A buta ember saját kárából sem tanul, az okos a sajátjából igen. Az előrelátó a másokéból, míg a bölcs megelőzi a problémákat. 

Mitől buta egy ember? Attól, hogy félelem bénítja a józan ítélőképességét. Csakis a félelem mozgatja. A bölcs ezzel szemben nem cselekszik félelemből és nem is gátolja ez meg őt a cselekvésben.

Egy képzett munkáltatónak például tudnia kell, hogy embereket kétféleképpen lehet motiválttá tenni a tevékenységre. Van aki félelemmotivált, büntetés kilátásba helyezésével lehet ösztökélni, és van aki szeretetmotivált, vagyis jutalommal ösztönözhető. A kettő nem összekeverendő. Feltételezhető, hogy a mi közös "Fenti Munkáltatónk" is tudja ezeket a törvényszerűségeket.

Vagyis egy bizonyos hangulat alatt egyszerűen a félelem elkerülése a cél, egy magasabb és egyben nyitottabb tudati szinten pedig már a jutalom megszerzése. A szeretet, az öröm, a lelki béke állapotának elérése közvetett módon.

Az önismeret, a lelki fejlődés útjára kevesek lépnek önszántukból, legtöbbször az élet kényszerítő erejének köszönhetően csak. Mikor már nagyon kellemetlen a pocsolya, amiben tapicskoltunk addig öntudatlanul. Akkor nő meg az igény a felemelkedésre.

Van egy érdekesség, hogy egy sikeres problémamegoldást sikeres hangulatemelkedés is követ. Jobb hangulatban pedig könnyebb további problémákat átlátni, megoldani, ösztönösen jól. És így válik egyre könnyebbé az élet.

Minden problémahelyzet feladat - már amennyiben nekünk van dolgunk vele - és végső soron értünk van, a fejlődésünket szolgálja. Ezt belátni és hálásnak is tudni lenni értük viszont már egy következő szint.

Írta: Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

A cherokee indián törzs az Egyesült Államok dél-keleti részén őshonos. A törzs tagjai úgy tartották, a Teremtőtől kapták ajándékba a képességet, hogy ismerjék és használni tudják a gyógynövényeket. A természet patikájában hittek és azt használták fel betegségek ellen. Mivel azonban a növények hamar kipusztultak volna, bevezették azt a módszert, hogy csak minden harmadik növényt szedték le és gondoskodtak arról, hogy a gyógynövényeik újra tudjanak szaporodni.

Azonban mielőtt használni kezdenénk őket, fontos tudnunk, hogy erős hatású és nem megfelelő használat mellett veszélyes növényekről van szó. Tartsuk szem előtt, hogy a cherokee gyógyítók évszázados tapasztalatok birtokában kezelték a betegségeket!

A következő 12 gyógynövényt az indiánok szinte az összes betegség ellen alkalmazták:

Kapotnyak / vad gyömbér (Asarum canadense)

Az indiánok szerint a vad gyömbér gyökeréből főzött enyhe tea javítja az emésztést, megnyugtatja a háborgó gyomrot, csökkenti a bélgáz képződést és kezeli a kólikát. A gyökér erős főzete megszünteti a tüdőben a váladék képződését. Egy másik indián törzs a fülfájást gyógyította a vad gyömbér zúzott szárával.

Táskavirág (Ceanothus cuneatus)

Száj- és torokbetegségek kezelésére használták, csökkentették vele a gyulladásokat, kezelték a cisztákat, tumorokat, hatékonyan alkalmazták magas vérnyomás és nyirok elzáródás ellen.
Az indiánok vízhajtóként is alkalmazták, hogy javítsák a vesék működését, de felhasználták megnagyobbodott lép, aranyér, mandulagyulladás, menstruációs vérzés, megnagyobbodott nyirokcsomók kezelésére is.
A növény leveleit és virágait 5 percre forró vízbe dobták, majd melegen elfogyasztották a legjobb eredmény érdekében.

Szárcsagyökér (Smilacaceae)

A növény gyökerei sok keményítőt tartalmaznak, ami bőséges kalóriaforrás. Szárai és levelei sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak. Gyökereit a burgonyához hasonlóan használhatjuk fel.
Húgyúti fertőzések esetén enyhe vizelethajtóként és vértisztítóként is használhatjuk. Kérgéből és leveleiből kenőcsöt készítettek sebek, sérülések gyógyításához. A leveleiből főzött tea jó ízületi gyulladásra, bogyóit nyersen vagy lekvárként elkészítve fogyasztják.

Menta (Mentheae)

A menta erős antioxidáns hatással bír, emellett magas az A- és C-vitamin, a rost-, magnézium, kálcium, kálium és foszfor tartalma. Az indiánok az emésztés javításához használták, leveleiből kenőcsöt készítettek, összezúzták és borogatásként vagy fürdővízhez adva alkalmazták bőrviszketés kezelésére. Leveleit és szárait felhasználták magas vérnyomás ellen. A mentás víz a szoptatástól berepedezett mellbimbó kezelésére is alkalmas.

Fekete szeder (Rubus)

Gyomorpanaszok ellen a legnépszerűbb orvosság, de ezenkívül számos más célra is felhasználták. Ha leveleit rágcsáljuk, csillapíthatjuk a fogínyvérzést. A gyökerek főzetét juharsziruppal vagy mézzel édesítve köhögés elleni szirupot készíthetünk. A gyökérből főzött erős tea csökkenti az ízületek duzzanatait. A finom bogyók bővelkednek tápanyagokban, mint az A-, B6-, C-, E- és K-vitamin, riboflavin, tiamin, folsav és a niacin, valamint a kálium, cink, kálcium, magnézium, vas és foszfor. Továbbá sok rost és esszenciális aminosav található bennük.

Ez a növény erősíti az immunrendszert, csökkenti az endothel diszfunkciót, alkalmas rákmegelőzésre, emésztés javítására, szívműködés támogatására.

Gyékény / buzogánysás (Typha)

Ez a növény hatásos betegségmegelőző, könnyen emészthető, segíti a regenerációt betegségek után. A csúcsától és az érett levelektől eltekintve valamennyi része felhasználható. Gyökere sok keményítőt tartalmaz, hasonló módon készíthetjük el, mint a burgonyát. Megfőzhetjük, áttörhetjük. A kapott pasztával kezelhetjük a sebeket, égési sérüléseket. Virágai hasmenés ellen segítenek. A virág bolyhait is felhasználhatjuk bőr irritáció megelőzésére csecsemőknél, pl. pelenkakiütés ellen.

Szömörce / Ecetfa (Rhus Typhina)

Az egész növény értékes gyógyhatásokkal rendelkezik. A kérgéből készült enyhe főzet ideális hasmenés és torokfájás ellen, az érett gyümölcs sok C-vitamint tartalmaz, lé formájában fogyasztják, a növény leveleiből pedig lázcsillapító teát készítenek. Zúzott leveleiből kenőcsöt lehet készíteni, ami kiváló gyógyír kiütés ellen. A szömörce rendszeres fogyasztása pedig egy kutatás szerint alkalmas a koleszterinszint csökkentésére.

Vadrózsa / Csipkebogyó (Rosa canina)

Gyümölcs magas C-vitamin tartalmú, megfázás, nátha kezelésére használhatjuk. Az indiánok bogyójának enyhe főzetét a vese és a húgyhólyag működésének javításához használták fel. Szirmainak főzete enyhíti a torokfájást, gyökerének főzete jó hasmenés ellen. Szirmaiból finom lekvár is készíthető.

Ökörfarkkóró (Verbascum)

Ez a gyógynövény segítségünkre lehet asztma és mellkasi torlódás ellen. Az indiánok úgy hitték, a gyökerek és levelek égetéséből keletkező füstjének belégzése megnyugtatja a tüdőt és megnyitja a légutakat. Virágaiból enyhe nyugtató hatású teát készítettek. Csodálatosan képes megnyugtatni a nyálkahártyát is. Meleg főzetével csillapítható az ízületi gyulladás, a fájdalom és a duzzanat, ha lábvízként használjuk. Erős gyulladáscsökkentő hatásával enyhíti a szövetek irritációját és fájdalmát.

Fodros lórom / Lósóska (Rumex crispus)

Gyakran használják a konyhában, mivel hasonló a spenóthoz, de annál jóval több ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. Gyökerei mélyen a földből gyűjtik a tápanyagokat. Magas vastartalmú levelei nagyon jó hashajtók. A szárából készült főzet alkalmas viszketés, kisebb sebek, pelenka kiütés kezelésére. A zúzott gyökerek főzete gyulladáscsökkentő hatásával meleg lemosáshoz használható.

Közönséges cickafark (Achillea millefolium)

Erőteljes vérzéscsillapító tulajdonságai miatt friss, zúzott levelei alkalmasak sebek kezelésére. Leve forrásvízzel keverve megállítja a gyomorból eredő belső vérzést és jót tesz bélrendszeri betegségek esetén. A leveleiből főzött tea javítja az emésztést, javítja a bélműködést és nagyon jó az akné kezelésére. Epehólyag és vese problémák ellen is felhasználhatjuk, akárcsak bőrirritáció kezelésére, repedezett bőr regenerálására.

Forrás: bidista.com / http://www.naturalhealthcareforyou.com/12-plants-native-americans-used-to-cure-everything-from-joint-pain-to-cancer/
Lásd még: mycherokeegarden.com

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Október első hétvégéjét ha tehetem a Pálos 70 zarándoklat és teljesítménytúrának szentelem, ahogy idén is. Ám számomra ez inkább egy jó hangulatú teljesítménytúra nyitott, természetbarát, gyaloglást kedvelő emberek között. Egy zarándoklat keresztény töltete nem igazán az én szájízemnek való, ki is fejtem nagyjából miért nem.

A túra eleje viszonylag magányosan és eseménytelenül telt, otthonról "lerohantam" Csobánkára a 40-es táv rajtjához, majd vissza a Szentkút forráshoz, ahol a kápolnánál épp misét tartottak. Mellette pedig az első ellenőrzőpont harapnivalókkal és az itt elmaradhatatlan menzateával. Ezt a szót bár lelkes várakozással ejtettem ki - évente egyszer élmény ilyet inni -, mégis félve mentegetőzött kínálgatója, holott tényleg nem bántásból mondtam, szeretem. Mindenesetre jót mosolyogtunk végül a tea ízvilágának múltidéző hatásán.

Tovább haladva, már otthonom felett járva a hegygerincen, egyszeriben megafon hangja veri fel az erdő csendjét. Sejtésem beigazolódik, a legszűkebb ösvényeken érem be a három napos vezetett, csaknem százfős pálos zarándoklat kígyózó csoportját, ahol is, sajnálatomra ha nem is megafonból, ahogyan lelki szemeimmel elképzeltem, de egy segéd hátára erősített hangszóróból mikrofonon keresztül prédikál nekik egy fehérruhás pálos szerzetes.

Egy darabon hallgatnom kell tehát nekem is, nem mintha kivetnivalót találnék benne: rövid történeti áttekintés Boldog Özsébről, a Pálos rend megalapítójáról, majd ezután személyes, hitet erősítő élményeiről számol be az atya.

Az isteni Gondviselésről hoz fel történéseket, arról ahogyan Írországban zarándokoltak és épp fogalmuk sem volt hol találnak szállást, mit fognak enni. Becsöngettek egy házba, hogy vizet kérjenek, mire megvendégelték őket nemhogy vízzel, de étellel is. Ez is valami, ez akkora bizonyíték a csodákra? - gondolom magamban. Azért ez még megmagyarázható természetes emberi viselkedéssel is.

Eszembe jutnak erre saját élményeim, én ennél hihetetlenebb eseményeket tudnék felhozni, mondjuk például a két évvel ezelőtti montenegrói túrámról, mikor is 12 euróval a zsebemben nekivágtam még a kirándulás végére egy öt napos levezetésnek Ulcinj városába gyalog, egyedül. Akkor ott beraktáraztam maradék pénzemből kenyeret, zabpelyhet, pörkölt szóját, mondván lesz ami lesz, a hátralévő napokat kihúzom rajtuk. Szőlőt meg fügét találok. És csoda-e vagy sem, ott amire vágytam és valóban szükségem is volt, megkaptam. A kenyerem mellé találtam egy külvárosi, szinte járatlan ösvényen elhullajtott, még friss paprikákat. Valakinek kiesett a kosarából két darab, hogy ott bevárjon engem. Máshol egy apró bicskát is találtam, nem mintha ne lett volna ott késem, de vágytam akkoriban egy hasonlóra, ami könnyű és zsebben elfér gombászni járni. Egy mágneses karkötőt is találtam Ulcinj utcáin, amit viszont nem tudtam mire vélni, csak otthon tudtam meg később, ízületi bántalmaknál segít a mágnes. Tudni kell, hogy előző napokban a Rumija hegységben kétszer is ráestem ugyanarra a csuklómra, amely valószínűleg megrepedt, be is dagadt. Amire akkor ott vágytam, amitől féltem bevonzottam. Volt hogy kígyó suhant át előttem az úton, amivel való találkozástól viszont napok óta rettegtem, ám olyan hirtelen történt, hogy megijedni nem volt időm, viszont láthattam azt is, mennyire tart az embertől és egyáltalán nincsenek ezek a kígyók támadó kedvükben ilyenkor. Bevonzottam egy fa matuzsálemet is ezen a "kígyós", "paprikás" útszakaszon. Azon az elhagyott külvárosi ösvényen csak mentem az orrom után felfedezőútra és végül egy tekintélyt parancsoló fához érkeztem, mely minden bizonnyal csak a mellette csordogáló pataknak köszönhette korát. Vagy ugyanitt az minek tudható be, hogy öt darab bontatlan kisüveges sört találok egy utcán hajnal kettőkör? Túristák már nem bírtak vele bizonyára. Ez is szükség? Ez inkább már hájjal kenegetés, egy felettébb kedves gesztus. Mindezek az apró csodák az Ulcinjban töltött három nap alatt történtek. Bátorság kellett akkor nekiindulni ennyi pénzzel egy vadidegen környéknek? Nem. Hit, vagy pontosabban Ősbizalom. Mert csodák folyamatosan történnek, csak nyitott szem kell hozzájuk, hogy észrevegyük. Mondhatnám úgy is, a szem és a lélek nyitottságának mértékével arányosan történnek meg. És ha ki merünk lépni a komfortzónánkból.

Megelőzöm elmélkedéseim közepette a maradék hívőt is és ismét sietősre veszem lépteimet. Pihenőt iktatok be Pilisszántón, útbaesik. Másfél óra lazítás után ismét kilépek, következő állomás Klastrompuszta. Pezsgőtablettákkal várnak, kalciumot választok, bal térd egy ponton enyhén rakoncátlan egy kanyarban emelkedő útszakasznak köszönhetően. Kell a bemelegítés máskor.

Kortyolgatás közben beszédbe elegyedek egy feltűnően sportos alkatú fiatalemberrel, aki csillogó, nyitott szemekkel nézelődik, kapcsolódik emberekhez. Nehezen hiszem el, hogy első gyalogtúrája ez. Bakancsával ügyködik, lyukas, behullik a kavics. Nem baj azt mondja, szereti a kisebb fájdalmat. Na mondom ezzel itt nem vagy egyedül nyugi, itt mindenki szereti ha fáj. Nevetünk.

Továbbindulva újra beérek egy velemkorú párt Csobánka óta, immáron ismerősként barátságosan üdvözöljük egymást. A szakállas srác ábrázatát megjegyeztem felfelé kihegyezett bajszáról. Pilisszentléleknél majd gulyáslevessel várnak tudom jól, ismét rákapcsolok. Egy kikericsekkel teli réten megint beérem a pálos zarándokcsoportot. Megintcsak sietnem kell, nem akarok sorbanállni ebédnél.

Szentléleken ebéd utáni sörözést ejtek meg a kocsmában, itt egy Csíksomlyó feliratú pólós srác ül le velem szembe. Mesél a kinti felemelő hangulatú élményéről, a millió emberről, hogy bár ő vonattal zarándokolt, de tervezi a 40 napos ezer kilóméteres utat is gyalog. Van egy hetvenéves ismerőse, aki már megtette. Nem semmi mondom, akkor az hosszabb mint a Camino.

A falu felett nemsokkal újabb állomás, ismét pálos kolostorrom. Itt kínálgatják a sokak által várt molnárkalácsot, egyéb finomságokat és szőlőt - egyik kedvenc megállóm. Harmadszor is összefutok ugyanazzal a párral, immáron kacagva az eseten, barátokként üdvözöljük egymást. Be is mutatkozunk, kiderül ők is piliskörnyékiek, jófejek, aranyosak, kölcsönös a rokonszenv.

Sokáig azonban nem időzhetünk, egy hosszabb szakasz következik most a Dunáig, nagyrésze már majd sötétben. Meg a helyzet is az, hogy újra feltűnik a keresztet cipelő vezetett zarándoksereg és nem árt előttük maradni.

A kolostorrom feletti sziklákon kicsit leszakadok, elidőzöm még a naplemente előtti kilátásban gyönyörködve, de sok időm nincs, a távolból hangszóró hangja késztet továbbindulásra.

"Könyörögjünk!" - hallom az imára szólítást hátam mögül a hordozható hangszóróból. Sietősebbre fogom. Közben eltöprengek. Könyörgés? Te jó ég! Nem mondom, hogy soha nem könyörögtem még Istenhez, de ez egy nagyon mély félelem szint, tisztában vannak vele? Ide lehívni embereket, minek? Ja hát persze, a keresztény hívők folyamatos félelem szinten tartása a könnyen irányíthatóság egyik feltétele. Így alakították ki ezt a rendszert a megalkotóik. Ezért is félnek egy misztikus, túlvilági pokoltól, ezért hívják magukat Istenfélőknek, pedig, ahogy Mikhail Naimy szufi író megfogalmazta: "Ha félsz Istentől, nem hiszel Istenben." Vagy legalábbis nem ismered igazi természetét. Nem tartózkodtál még hozzá igazán közeli hangulati-, energiaszinten, én úgy mondanám.

Tovább bandukolva a hegygerincen a semmi közepén egyszercsak egy fára ragasztott papírlap tűnik fel, rajta idézettel. Innen tudom, közel a Szent Jakab zarándokutasok rejtett fogadópontja. Az írás így szól: "Már félig elérted amit akarsz, ha tudod, mit vagy hajlandó feladni érte." Uhh. Hát igen. Mert itt reked meg mindenki a fejlődésben, az igazi szárnyalás megkezdése előtt. Káros, nem építő szokásokat ha az ember elhagy, űr támad. Ezek helyére kell betenni újakat, építőeket céljaink eléréséhez. Minden ami nem támogatja a célt, hátráltatja azt.

A "jakabosok" már régi ismerősként üdvözölnek, ugyanitt ismerkedtem meg velük három éve. Állomásukon jó hangulat, gyertyafény, zene, tábortűz, sőt eperpálinka, tátratea is előkerül. Újdonsült kedvenc ismerőseimtől egy biccentéssel veszek ezen a ponton búcsút, úgyis találkozunk még gondolván, én még kicsit maradok itt.

Ránksötétedik. Leülök a tűzhöz, onnan figyelgetem a szinte folyamatosan szállingózó, határfeszegető óriás-szentjánosbogarak érkezéseit, örömködéseit, tovaröppenéseit. Csaknem két órát időzök, nehezen akaródzik továbbállni, de még 9km vár rám a révig, teljes sötétben immár az erdőn át.

Kemény vagyok, lámpa nélkül feszülök neki az útnak. Tíz perc után azonban feladom a botorkálást, túlmegyek egy kereszteződésen, de szerencsémre hátranézve éppen észrevettem egy fejlámpa elkanyarodását. Visszamegyek a helyes útra és előveszem hát a telefonom gyengécske fényét, miközben magamban röhögve eszembe jutnak ugyanerről a szakaszról a két évvel ezelőtti emlékek. Akkor egy cimborámmal voltam és egy pucér női alakot világító öngyújtó segítségével tettük meg a hátralévő teljes szakaszt innentől végig. Zarándoklat, kissé sajátos ájtatosságban.

Néhány kilóméter után azonban elkezdek azon aggódni, hogyan találok itt majd vissza holnap, nem hoztam térképet és nem is jegyeztem, nem is nagyon látom az utat ezen a részen. Térkép nélkül pedig még nem jöttem visszafelé erre. Addigra ugyanis leszedik az összes szalagot a fákról a szervezők. Bár végülis van vezetőfüzetem, azt visszafelé olvasva, majd csak megfejtem valahogy. De nem vagyok nyugodt. Egyébként is, közeledhetne már a Duna gyorsabban ebben a nagy sötétben.

Nem telik el negyedóra és egy földön heverő Pilis térképbe botlik lámpám fénye. Ledöbbenek. Ezek szerint valakinek el kellett hagynia, hogy így adja át nekem, holnapra. Mondanom sem kell mekkora erőt és nyugalmat adott ez, főleg annak fényében, hogy legalább egy éve akartam már friss térképet venni, mert az enyém már kopott, szakadt és régi. Egyébként sem találtam meg ma. Jókedvem kerekedik az elcsigázottságból.

Így feldobva érkezem a kompváró ellenőrzőponthoz, ahol Pálos 70-es rejtettidézetes csoki és még forraltbor is fogad a tűz mellett. Lelki béke. A másnap kibontott csoki papírján egyébként ez állt: "Az Úr úgy őriz engem, mint nyáját a pásztor." Jól jött ez akkor elolvasva is.

A Duna túlpartján Szobot elhagyva, az úgynevezett Sukola keresztnél, a cél előtti utolsó állomásnál a következőkkel indítja tovább a pecsételésen túlesett túrázókat a fogadó srác. "Itt jobbra majd lesz egy ház, lehet hogy késő van, de ha még égne a villany, azt üzenték szívesen fogadnak minden zarándokot, ha esetleg van kedvetek benézni." - "Azt' pálinkájuk van-e?" - trollkodom kicsit egy nemodaillő kérdéssel. Egyedül nevetek, meglepetten annyit válaszol csak a fiatal önkéntes, hogy hát azt ő nem tudja. Más a humorunk, vagy épp a hullámhosszunk úgy látom, sebaj. De sajnos nem ég már sehol semmi fény, így hát marad a végcél.

Határozottan kimerülök azért, mire beérek Márianosztrára, az utolsó 7km igazán kellemetlen, sík, de mégis göröngyös köves terep, főleg így sötétben. Közel 50km lett ezzel a lábamban mára, holtponthoz nem érkeztem ugyan, de épp elég volt most ennyi. Volt már ez nyolcvan is előző években és nem is sokkal voltam fáradtabb. A Magyarok Nagyasszonya templomban pecsét, oklevél fogad, az iskolában vacsora, "csúcsborozok" még kicsit, majd hálózsákbazuhanok.

Másnap nem várom meg a misét, amire pedig még Szlovákiából is jönnek buszokkal. Ereklyés kirakodóvásár, kakasosnyalóka, kivetítő, "öregnénike hordák", "bucsu". Egyszer megvártam majdnem végig a szertartást és bár kedvemre való volt az, ahogy külön az országért is imádkoztak a pálosok, mégis ez a keresztény hangulat, légkör akkor sem nekem való.

Ahogy az egyik fogadóponton jegyezte meg valaki előző nap: "Azok akik egyesével, vagy ketten-hárman érkeznek túrázók, mind milyen felszabadultak, vidámak, de ahogy megjön a pálos zarándoklat, minden évben ugyanaz.. Mindenki befordult, zárkózott, valami nem oké. Nem jó végignézni rajtuk."

Hát akkor valamit biztosan máshogy csinálnak, mint Jézus csinálná. Pedig semmi bajom a Pálos renddel, a nyitottabb, barátságosabb keresztény szekták közé tartozik. De kutyából akkor sem lehet szalonna, ha az alapok nem tiszták. Sajnálom, de ez a helyzet.

Hazafelé a másik, nem kijelölt útvonalat választom Szobig, az szépen kihalt lesz, különben is ott van közben egy forrás, a Mária kút. Meg is pihenek ott kicsit, miközben kavarognak bennem a tegnapi emlékek, felváltva az előttem álló még bő harminc kilóméter magányosságának lehangoló voltával. Viszont térképem van, lehet hogy teljesen új útvonalat választok így, mindig lehúzó másnap ugyanazon, az akkorra már teljesen elhagyatott szakaszon végigmenni egyedül.

Tegnapi új barátaim is hiányoznak furcsa mód, megkedveltem őket és nem volt időnk elbúcsúzni sem, nem találkoztunk már később. Ki tudja, talán soha többet nem is fogunk. Ám ezzel kapcsolatosan fülembe csengenek a pár napja coach-képzésen hallott szavak: "Ha valaki hiányzik az életedből, azzal még rendezetlen szálak vannak, találkozni fogtok még." Nyilván egy következő életben legtöbbször.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal hagyom ott a forrást. Öt perc sem telik el, mire négy gyalogos alak tűnik fel az egyébként még autók által is gyéren járt kövesút túloldalán a távolban. Nadrágszínéről már messziről felismerem hiányolt ismerőseim egyikét. Hihetetlen véletlen! Nem gondoltam volna azt, hogy Szobon éjszakáztak és csak másnap reggel teszik meg a fennmaradó részt Nosztráig. És hogy nem is a kijelölt úton? Ez mi? "Az utak csodálatosan összeszaladnak a megjelölt vándorokkal." - találtam rá utólag erre az idevágó Kassák Lajos idézetre a napokban.

Közelebb érve ők is felismernek, már messziről kiabálnak, örülnek nekem, mesélik is két társuknak: "Na ő volt az akiről beszéltünk, hogy hányszor kielőzött!". Ügyelnem kell, nehogy könnycseppek jelenjenek meg a szememben, miközben még egy utolsót beszélgetünk, búcsúzkodunk mosolyogva. "Jövőre ugyanitt!" - "Jövőre ugyanitt" - egyezek bele a nyilvánvalóba.

Immáron megnyugodott, felemelkedett lélekkel vágok neki a hátralévő visszaútnak. Ismét béke telepszik rám, mely még otthon is, napokig is, azóta is tart. És erről is kell szólnia egy teljesítménytúrának.

Írta: Kerekréti Szabolcs 2015 október 10.

Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor talán érdekel, hogy az idei év utolsó Tévhitek Helyett eseménye rendhagyó módon a Pálos 70 gyalogtúra 40-es, vagy 25-ös szakaszaival lesz összekapcsolva 2016 október 8-án. Részletek az Események menüpontban.