A "Szívek és elmék" ("Of Hearts and Minds") című filmben a tudományos dokumentumfilmes David Malone az emberi szívet vizsgálja, egymás mellé helyezve a szív modern tudományos szemléletét, mint egy egyszerű szivattyú, és hosszú történetét, mint a szeretet és a veleszületett bölcsesség és emberi karakter szimbólumát.

A film egy műtőben indul, ahol nyitott szívműtét zajlik, és Malone interjút készít Francis Wells sebész konzultánssal, aki a szív mechanisztikus és bioelektromos működéséről beszél.

A másik oldalon ott van a szív, mint a szeretet szervi forrásának költői nézőpontja, mely saját intelligenciával rendelkezik. Wells nézete szerint a szív egy pumpa, és semmi több.

Ki lehet cserélni a szívet egy mesterségesre, és ez nem fogja befolyásolni a szeretetre való képességet. De a gondolat, hogy a szív valamiképp mégis egy érzelmi szerv, megmarad.

http://indavideo.hu/video/Szivek_es_elmek_-_Of_Hearts_and_Minds

A szív az igazság és érzelem szerve

Az olyan közmondások költői nyelvezetének, mint a "szeretlek teljes szívemből", és a "duzzad a szívem az örömtől", vagy a hivatkozások, hogy valakinek "összetört a szíve", vagy "hideg szívű" ("szőrös szívű", "kőszívű" - K.Sz.) - vajon mennyi igazságalapja van?

Ezek a fajta mondások valamiféle biológiai igazságra utalnak, csak költői értelemben?

Ez az a kérdés, melyre Malone a választ keresi ebben a filmben, és az ok, amiért úgy gondolja, hogy a válasz fontos lehet az, hogy úgy véli, hogy az a mód, ahogyan a szívünket látjuk azt tükrözi, ahogy magunkat, mint emberi lényeket látjuk.

Az ókori egyiptomiak a szívre úgy tekintettek, mint az igazság szervére. És valóban, a szív úgy tűnik, hogy képes elmondani az igazat arról, hogyan érezzük magunkat, és mit gondolunk jónak, vagy rossznak. Amikor valaki például hazudik, a pulzusszám hajlamos felgyorsulni.

Ahogy a film tovább folytatódik, Malone a legújabb tudományos eredmények után kutat, hogy megtudja, hogy az érzések és az érzelmek valóban az agyunkból származnak, vagy lehet, hogy valójából a szívből erednek.

Leonardo Da Vinci fedezte fel, hogy a vér a szíven áramlik keresztül, és hogy a kavargó örvények a szívkamrákban hogyan dolgoznak együtt a szívvel, nyitva és zárva a billentyűket minden egyes szívverésnél, ami messze áll a mechanisztikus szív, mint egyszerű együtemű szivattyú nézőpontjától.

Da Vinci rajzai és kísérletei egy harmonikus szépséget tárnak fel, ami sokkal inkább egy művészeti alkotás, mint egy gép.

Az "agy" a szívedben

Dr. David Paterson az Oxfordi Egyetem professzora, akinek munkája kiterjed az agy és a szív mindkét területére. A kutatásai azt mutatják, hogy az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek, hanem a szív és az agy valójában együtt hozzák létre az érzelmeket.

A szív valójában neuronokat tartalmaz hasonlóan az agyhoz, és a szív valamint az agy szorosan összekapcsolódnak, ami egy szimbiotikus érzelmi egészet alkot. Ahogy a filmben fogalmaz:

"Amikor a szív jeleket fogad az agyból a szimpatikus idegek segítségével, gyorsabban ver. Amikor a paraszimpatikus idegeken keresztül fogja a jeleket, akkor lelassul."

Bár úgy tűnik, hogy mindez azt a nézetet támasztja alá, hogy a szív egyszerűen az agy parancsait követi, a valóság sokkal bonyolultabb. Mivel a szív több ezer specializált neuront tartalmaz, melyek túlnyomórészt a jobb kamra felülete körül találhatók, egy összetett hálózatot alkotnak. Miért tette oda őket a természet?

A neuronok teszik lehetővé, hogy az agy gondolatokat alkosson. Szóval akkor mit csinálnak a jobb szívkamra körül? Bár a neuronok a szívben még nem nagyon ismertek, egy dolog biztos - az "agy" a szívben oda-vissza kommunikál a fejünkben lévő aggyal. Ez egy kétirányú utca.

A neuronok a szívben ugyanúgy döntéseket hoznak

A filmben Paterson professzor egy darab szívszövetet mutat egy nyúlból - nem az egész szívet, csak egy darabot a jobb kamrából, ahol a neuronok csoportosulnak.

Egy tápanyagokkal teli tartályban és folyamatos oxigén áramban tartva ez a felfüggesztett szívszövet darab önmagában ver, miközben nem kapcsolódik élő szervezethez, és nincs vér, ami átáramlana rajta.

Egy elektromos impulzus küldésével Patterson professzor azt demonstrálja, hogy a szívszövet azonnal lassítja az összehúzódásokat; egy "döntés" a neuronok részéről a szövetben, válaszul a stimulációra.

Ez az elegáns kis kísérlet azt mutatja, hogy a szívben lévő neuronok azok, melyek eldöntik, hogyan viselkedjen a szív, és nem az idegsejtek az agyban. Amit Patterson professzor talált, megint csak a szív költői és filozófiai eredetének irányába mozdítja el a nézőpontunkat.

Ahogy Malone mondja:

"A szív egy olyan szivattyú, ami válaszol, amikor az agy kéri, de nem az agy rabszolgája. A kapcsolata az aggyal több, mint egy házasság... mindketten függnek egymástól. Úgy tűnik, hogy a tudomány most visszaadja a szívnek azt, ami jogosan hozzá tartozik: az érzelmeinket."

Az intenzív negatív érzelmek veszélyeztetik a szív egészségét

Az agy és a szív közötti összjáték akkor látható, amikor azt vizsgáljuk, hogyan hatnak az érzelmeink és mentális állapotunk az egészségünkre, különösen a szív egészségére. Az erős harag például ötszörösére növeli a szívinfarktus kockázatát, a stroke rizikóját háromszorosára.

Egy szerettünk elvesztése miatt érzett intenzív bánat felveti egy szívroham kockázatát. A veszteséget követő napon a szívroham kockázata 21-szeresére növekszik, és heteken át hatszor magasabb marad, mint normális esetben.

A kutatások azt is kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik traumás tapasztalatoknak voltak kitéve, mint például a háborús veteránok, vagy a New Orleans-i lakosok, akik átélték a Katrina hurrikánt, vagy a görögök, akik pénzügyi problémákkal küzdenek, nagyobb arányban vannak kitéve szívproblémáknak, mint az általános népesség.

Az egyik ilyen tanulmányban, amely közel 208,000 veteránt érintett 46 és 74 éves kor között, 35 százalékuk esetében, akiknél poszt-traumás stressz rendellenességet (PTSD) diagnosztizáltak, inzulinrezisztencia fejlődött ki két év alatt, szemben azzal a 19 százalékkal, akiknél nem diagnosztizáltak PTSD-t.

A PTSD-ben szenvedők esetében a metabolikus szindróma is magasabb volt - kockázati tényezők gyűjteménye, amelyek növelik a szívbetegségek kockázatát, mint például a magas testzsír, koleszterin, vérnyomás és vércukorszint. A PTSD-ben szenvedő veteránok több mint fele (mintegy 53 százalék) rendelkezett ezekkel a tünetekkel, szemben a 37 százalékkal, akik nem szenvedtek PTSD-ben.

A pozitív kilátások csökkentik a szívinfarktus kockázatát

Ha a negatív érzelmek potenciálisan károsíthatják a szívet, akkor megvan az esély arra, hogy a pozitív érzelmek gyógyítanak, és valóban úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Egy vizsgálatban közel 1500 ember vett részt korai kezdetű koszorúér betegség fokozott kockázatával. Akik arról számoltak be, hogy vidámak, nyugodtak, elégedettek az életükkel, és teli vannak energiával, azok esetében harmadára csökkent a koszorúér esetek száma, hasonlóan a szívrohamokhoz.

Azok, akiknek a legmagasabb volt a koszorúér esemény kockázata, még nagyobb, közel 50 százalékos kockázatcsökkenést élvezhettek. Ez igaz volt akkor is, ha más szívbetegség kockázati tényezőket, mint a dohányzást, az életkort és a cukorbetegséget is figyelembe vették. Egy másik kutatás megállapította, hogy:

• A pozitív pszichológiai jóllét a szívkoszorúér betegség kockázatának következetes csökkenésével társul
• Az érzelmi életerő megvédhet a szívkoszorúér betegség kockázatától férfiaknál és nőknél
• A vidám szívbetegek tovább élnek, mint a pesszimista szívbetegek
• A nagyon optimista emberek kisebb kockázattal halnak meg bármely okból, valamint kisebb a kockázata, hogy szívbetegségben haljanak meg, összehasonlítva a pesszimista emberekkel

Igen, a szíved is hatással van az elmédre

Az egyik teszt során Malonenak képeket mutattak semleges és rémült emberi arcokról, néhányuk időben szinkronban volt a szívverésével, mások nem. Érdekes, hogy amikor a rémült arcokat mutatták szinkronban a szívverésével, úgy érezte, hogy intenzívebben megijedt, mint akkor, amikor nem szinkronban mutatták a szívverésével.

Amit ez a vizsgálat megmutatott az volt, hogy ahogy az elméje feldolgozta a félelem érzékelését, az befolyásolta a szívét. Amikor az agya a szívével szinkronban dolgozta fel a képet, az nagyobb "rezonanciát" okozott az érzelmi kimenet során.

A teszt során végzett agyi vizsgálatot megnézve a kutatók képesek pontosan meghatározni az agynak azt a területét, amelyet a szív befolyásolt - egy olyan ismert területet, mely a fenyegetés észlelésével hozható összefüggésbe. Az amygdala dolgozza fel a félelmet a szívből érkező jellel kombinálva. Ez az agy-szív kapcsolat ugyanúgy működik, amikor valaki az együttérzést tapasztalja meg, vagy empátiát mások érzelmi állapota iránt.

Ahogy Malone mondja, "a szívünk karöltve működik az agyunkkal, amely lehetővé teszi számunkra, hogy érezzünk mások iránt... Végül is ez tesz bennünket emberré... Az együttérzés a szív ajándéka a racionális elme számára."

Dr. Joseph Mercola

Forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu

 Még 2009-ben lejegyzett élményeimből közlök részleteket, melyhez foghatót ugyan átéltem már előtte természetes, "spontán" módon is, meg máshogyan is, de mindenképpen életem egyik legerőteljesebb tapasztalása volt az akkori. 

A napokban olvastam egy transzlégzés beszámolót, melyben egy spiritualitásban egyébként jártas író nevezte élete élményének a légzéstechnikával elért eredményét: "Különös meghatottság, béke érzése jár át. Most is, a transzon túl is. Mintha valamit meg tudtam volna ragadni, mintha valamit „lehoztam volna” és rögzítettem volna a testemben is. A lélek emlékezni kezdett és magával hozta ezt „vissza” a hétköznapok világába."

A tudattágulás soha nem múlik el nyomtalanul. Ahogy Aldous Huxley fogalmaz: "Az az ember, aki visszajön a kapun, sosem lesz pontosan ugyanaz, mint aki átlépett rajta." 

Valóban figyelemre méltónak találtam én is a légzőgyakorlatok tudatra gyakorolt hatását. A pszichedelikus szerek okozta tudatállapot, az időleges megvilágosodás eléréséről szól a transzlégzés és erről szól a kundalini jóga is. Méghozzá a leghatékonyabb, legrövidebb természetes úton: a lélegzetet felhasználva.

A 'lélegzet' szavunk ugyanis a 'lélek' szóból alakult ki hasonulással. Jelezve van a magyar nyelvben, hogy a fizikai síkon itt tudjuk "megfogni", itt tudunk hatással lenni legerőteljesebben a lelkünkre. Gondoljunk csak a lassú, mély lélegzetek nyugtató, jelenbe hozó hatására, akár annak ösztönös pótcselekvése: cigarettázás nélkül is.

Visszatérve az ayahuascára, Magyarországon a legtöbb ember Feldmár András pszichológus közvetítésében hallhatott először az esőerdei növényről és annak hatásáról, még a 2000-es évek közepén. Ő a következőképpen írta le:

"Az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lépne be az embernek a tudatállapotába... néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet. A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent. És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek.
Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak. És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk."

A továbbiakban pedig a saját, másnap frissiben lejegyzett tapasztalásaimmal zárnám ezt az írást, további hozzáfűznivaló nélkül:

"Másfél óra után viszont arra ébredtem, hogy nem lesz ez kevés mégsem. Sőt olyan szinten megterhelő a gyomornak, testnek, hogy az ember csak fetrengeni, vonaglani tud az ágyban tehetetlenül, az elviselhető mérték határán. De azért lassan kezd jó is lenni közben, csukott szemmel egy fraktálszerű színes, folyton mozgásban lévő világ kezd kibontakozni. De ezeket innen már lehetetlen szavakkal hitelesen leírni. A háttérzene ezalatt teljesen összhangban, együtt mozdul minden a zenére, mint valami chillout videoklipp, ahhoz hasonlít ez a szakasz. Mindeközben az egóm apránként foszlik le rólam, érzem hogy leválnak a felesleges "szennyeződések", letisztulok. A tisztítótűz állapota lehet ez.

Majd mikor ez az egész megviselt fizikai állapot kezd alábbhagyni, csökkennek a víziók is, következik a tanítás fázisa. Ezt onnan tudom, hogy hirtelen beugrik egy-egy élethelyzet, emberi kapcsolat, és elképzelődik, hogy ez a "folyamat" a jövőben mivé alakul a szokott hozzáállásommal, milyen lehetőségek rejlenek benne. Aztán mintha ezt az egész szituációt csak egy tanító mutatná és mintha így szólna ekkor: "Jól van, akkor most nézd csak meg mi történik akkor, hogyha ezt az egészet másképp csinálnád, mondjuk így! Ez a kívánt eredmény amit szeretnél, nemde?"

Igen, ez már nyilvánvalóan a tanítási szakasznak a kezdete jajdejó! - gondoltam. Eszembe jutnak a kérdéseim, amikkel készültem, idézzük csak fel gyorsan!
De hirtelen félresöprődnek! Amolyan csendreintés-szerűen. Mintha az a valaki ezt mondaná: "Felejtsd el, most megmutatom mit jelent az Alázat, figyelj!". És csak áradtak a benyomások, megértettem mit is jelent alázatosnak lenni, miért olyan fontos, miért nem lehet tökéletes alázattal fordulni ehhez a növényhez sem, pedig igyekeztem. Mintha egy szintet elérve az alázatod mértékétől függene, hogy egy szent növény mennyit hajlandó megmutatni neked a valóságból. És az ayahuasca képes a legtöbbre mind közül. Viszont a legtöbb áldozatot is kell hozni érte. 

Majd bepillantást nyertem az alázat fontosságába az élet egyéb területein. Milyen fontossággal bír ez például az emberi kapcsolatok terén. Itt is ugyanez lenne a helyzet? Mintha ez egy hiányzó összetevőm lenne, amely nélkül nem véletlen, hogy nem működnek mostanában a kapcsolataim barátokkal, ismerősökkel, szülőkkel, új emberekkel való megismerkedéskor. A belső fejlődés automatikusan "alázatot von el" az egyéntől, amelyet tudatosan pótolni kell, mégpedig arányosan, folyamatosan.

Elgondolkodok azon is, létezik, hogy ha bármit a világon meg akarsz ismerni, csak közelíts felé a lehető legnagyobb alázattal és akkor az kitárulkozik előtted a maga őszinte valójában? Ez az amit egy ideje kerestem volna csak nem tudtam róla? Ez az, ami nagyon hiányzott belőlem és ha jobban figyelek a környezetemre, kimondatlanul is felfedezhettem volna bennük, mint saját tükreimben?

Az alázat valahol az előítélet, a dolgok skatulyákba tömködésének ellentéte is. Az alázat elvész ott, ahol megpróbálunk mindent előzetesen ismert dolgokhoz hasonlítani, vagy megítélni viszonyukat. Az ego kényszeresen mindent be szeretne sorolni valami számára ismerős fogalom közé, ez biztonságot nyújt neki. "Ó hát ezt ismerem, ez olyasmi mint ez és ez.." Ilyenkor a figyelem tárgyának kibontakozási folyamata megáll és az bezárulkozik (legyen az zene, vizualizáció akár), elvész a lehetőség hogy magától megmutassa legmélyebb rétegeit.

Ja és a kérdéseim. Azok nagyrésze valamilyen módon megválaszolódott. Vagy már-már nevetségesen (és szomorúan) egyértelmű megerősítés érkezett a sejtett válaszra, vagy volt ahol kitaláltam a választ magam. Volt amire nem jött, vagy még nem kell rá válasz, nem éreztem fontosnak akkor ott.

A belső látásom, imaginációm hiányából, úgy érzem előnyt is kovácsolhatok, csak rajtam áll. Van egy török festő, úgy hívják Esref Armagan. Születése óta vak. Nehéz magyarázatot találni arra, hogyan képes olyan tájakat, épületeket lefesteni amelyeket nem is lát. Éppezért nem biztos, hogy most egyből van szükségem a belső látásomra. Csak elvonná a figyelmet más érzékszervekről, amelyek enélkül nagyobb szerephez juthatnak, jobban kibontakozhatnak. Először erősítsük meg az alapokat!

Próbáltam diktafonnal rögzíteni a felmerülő gondolatokat a "trip" alatt. Lehetetlen. Ez olyan mintha a pillanatot akarná megragadni az ember, nem fog sikerülni csak tökéletlenül. Kétszer is megpróbáltam bekapcsolni a felvevőt, de mindkétszer, még a zene is egyből "elromlott", silányult. A benyomások pedig elakadtak*, nem jöttek a gondolatok úgy. Ez a beszámoló is csak egy gyenge próbálkozás arra, hogy szavakba öntsem utólag az élményt, esélytelen.

Akkor, a letisztultság, a jelenlét pillanatában egyetlen mondatot éreztem, ami hitelesen visszaadja a kapott tanításom lényegét. "A titkos összetevő: Alázat." Nem lehet szavakkal méltó módon kifejezni, minden további hozzáadott szó csak elvesz belőle, amellett hogy félreértések forrásává teszi. Az alázat az univerzális kulcs, mindennek a nyitja. Ez a kulcs a valóság igazi megismeréséhez.

Jézus egyszer ezt mondta a tanítványainak: "Ha meg nem változtok, és olyanokká nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a Mennyek országába!"
Ezt biztos sokféleképpen magyarázták már, de vajon mi lehet a legfontosabb, ami egy gyermekben maximális mértékben van jelen? Nem lehet, hogy az alázat az?

* Pontosan azért, mert:
"Amit gondolkodásnak hívunk, nem egyéb, mint a benyomások szavakká szervezése. Felmerül benned egy benyomás, és az agyad egyből nekiáll kifejezni azt, szavakat keres, mondatokat alkot, és ami ebből a "gépből" kijön, azt a szádra adja. Ám amíg az agy mondatalkotó képessége dolgozik, addig nem merülhet fel újabb benyomás. Benyomások csak akkor merülhetnek fel, amikor nincs mondatalkotás. Amikor az agy "üres"." (http://iqdepo.hu/dimenzio/15/15-11-16.html)
- Legtisztábban most tapasztaltam ezt meg, bár sokszor feláldoztam a benyomások folytonosságát a fontosnak vélt információk bevéséséért cserébe.
"

Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

A tévénézés – világszerte – milliók számára kedvenc szabadidős tevékenység, pontosabban „nem-tevékenység”. Az átlag amerikai, mire eléri a hatvanéves életkort, tizenöt esztendeig meredt a tévéképernyőre. 

Ez az arány sok más országban is hasonló. A tévénézést sokan „pihentetőnek” találják. Figyeld meg magad alaposan, és azt fogod találni, hogy minél hosszabban marad figyelmed középpontjában a képernyő, annál nagyobb mértékben függesztődik fel a gondolati aktivitásod; és ahogy nézed a párbeszédes műsort, a vetélkedőt, a helyzetkomédiát, sőt akár a reklámot is, aközben elmédben szinte egyáltalán nem generálódik gondolat.

Nemcsak hogy többé már nem is emlékszel a problémáidra, de egy időre még meg is szabadulsz magadtól. Hát mi lehet ennél pihentetőbb?
Teremt-e akkor a tévénézés belső teret? Jelenlevővé tesz-e? Sajnos nem.

Bár elméd esetleg hosszú ideig nem generál közben semmilyen gondolatot, ám bekapcsolódott a TV show gondolati tevékenységébe. Rácsatlakozott a közös elme televíziós változatára, és annak a gondolatait gondolja.

Elméd csak abban az értelemben tétlen, hogy nem termel gondolatokat. Ám folyamatosan szívja magába a képernyőből érkező gondolatokat és képeket.

Ez a hipnózistól nem különböző, transz-szerű, megnövekedett fogékonysággal járó, passzív állapotot vált ki. A tévé ezért teszi lehetővé a „közvélemény” manipulálását, amit a politikusok, az ilyen-olyan érdekcsoportok emberei és a hirdetők pontosan tudnak, és emiatt hajlandók dollármilliókat fizetni, hogy téged a fogékony tudattalanságnak ebben az állapotában kaphassanak el.

Azt akarják elérni, hogy az ő gondolataik a te gondolataiddá váljanak – és általában elérik céljukat.

Tévét nézve tehát hajlamos vagy a gondolat alá zuhanni, nem pedig a fölé emelkedni. Ebből a szempontból a televízió ugyanazt teszi, mint az alkohol és bizonyos drogok.

Bár hatására valamelyest megszabadulsz az elmédtől, itt is nagy árat fizetsz érte: tudatvesztést. Az említett drogokhoz hasonlóan ez is erős függőséget okoz.

Fölemeled a távirányítót, hogy kikapcsold a készüléket, ám azon kapod magad, hogy kikapcsolás helyett végiglépdelsz az összes csatornán.

Félóra vagy egy óra múlva még mindig nézed a képernyőt, még mindig csatornáról csatornára ugrálsz. A jelek szerint a kikapcsoló gomb az egyetlen, amit az ujjad valahogy képtelen megnyomni.

Tovább nézed a tévét, és általában nem azért, mert valami érdekesség ragadta meg a figyelmedet, hanem épp azért, mert nem találsz semmi érdekes néznivalót.

Ha már „horogra akadtál”, minél jelentéktelenebb és semmitmondóbb a műsor, annál inkább függőséget okozó.

Ha érdekes és gondolatébresztő hatású lenne, akkor elmédet ismét saját gondolatok termelésére ösztönözné, ami a tévé indukálta transznál tudatosabb, és ezért előnyösebb állapot.

Figyelmedet az esetben már nem kötnék le teljesen a képernyőn megjelenő képek. Bizonyos minőségi szint fölött a műsor tartalma valamennyire ellensúlyozhatja, sőt néha akár meg is szüntetheti a televízió hipnotizáló, elmezsibbasztó hatását.

Akad néhány olyan program, ami sok ember számára rendkívül hasznosnak bizonyult; jobbá tette az életüket, megnyitotta a szívüket, és növelte a tudatosságszintjüket.

Akár még egy-egy komédia is – bár látszólag nincs benne semmi különös – lehet akaratlanul spirituális hatású azáltal, hogy karikírozva mutatja meg az emberi butaságot és az egót.

Arra tanítanak, hogy semmit se vegyünk túl komolyan, hogy lazán és vidáman álljunk az élethez, és legfőképp: nevessünk. A nevetés rendkívül felszabadító és gyógyító hatású. A televíziós csatornák legtöbbjét azonban egyelőre olyan emberek irányítják, akiket teljesen az egó ural, és ezért a televízió rejtett célja a te befolyásolásod azzal, hogy elaltat, vagyis tudattalanná tesz.

A tévében azonban hatalmas és nagyobbrészt még kihasználatlan lehetőség rejlik! Kerüld az olyan műsorokat és reklámokat, amelyek gyors egymásutánban, két-három másodpercenként váltott képpel támadnak le!

A túl sok tévézés és ezek a műsorok nagymértékben felelősek a manapság világszerte gyerekmilliókat érintő mentális működészavar, az úgynevezett figyelemzavar kialakulásáért.

Ha rövid ideig tudsz csak figyelni, minden észlelésed és kapcsolatod sekélyessé és örömtelenné válik. Ebben az állapotban bármit is teszel, bármilyen tevékenységet is folytatsz, abból hiányzik a minőség, mert a minőséghez figyelem kell.

A gyakori és hosszú tévézés nemcsak tudattalanná tesz, hanem passzívvá és enerválttá is. Ezért nem az a legfontosabb, hogy ritkán tévézz, hanem hogy az alkalomszerű tévézgetés helyett válaszd ki azokat a műsorokat, amelyeket meg akarsz nézni!

Valahányszor tévézés közben eszedbe jut, érezd a testedben lévő elevenséget! Azt is megteheted, hogy időnként tudatosítod magadban a légzésedet. Rendszeres időközönként vidd el a tekintetedet a képernyőről, hogy az ne birtokolhassa teljes mértékben a látásodat!

Ne hallgasd a tévét a kelleténél hangosabban, hogy ne árassza el a hangérzékelésedet! Reklámok alatt nyomd meg a távirányító hangelnémító gombját! Ne menj aludni közvetlenül a tévé kikapcsolása után, és pláne ne aludj el tévézés közben!

Forrás: rejtelyekszigete.com

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle oszd meg másokkal is!

A "Negyedik Út" mesterei, Gurdjieff és Ouspensky, de főként az előbbi, tucatnyi titkos és nyilvános szellemi iskolát tanulmányozott Közép-Ázsiában és Egyiptomban, az 1910-es években.

(Amennyiben az alábbiak olvasása nyitott kíváncsiság helyett érzelmeket vált ki belőled, mint például düh, sértődöttség, esetleg gúny, cinizmus, úgy biztos lehetsz benne, hogy valami nincs helyén benned a két témával kapcsolatban. - K.Sz.) 

Történelmi és tudományos kutatások azt mutatják, hogy Jézus Krisztus lelkes kannabisz használó lehetett és a szakértők azt mondják, hogy a növényt betegek gyógyítására is használta.

Szakértők szerint a kannabisz lehetett a “szent kenet olaj” egyik fő összetevője, amit Jézus és követői gyógyításra használtak.

Ennek a szent kenet olajnak a receptje a Kivonulás (Exodus 30: 22-23) eredeti héber változatában hat font kaneh-bosem-et tartalmazott, amit neves etimológusok, nyelvészek, antropológusok, botanikusok és kutatók kannabiszként azonosítanak. A növényt körülbelül hat liter olívaolajba, valamint egy sor más illatos gyógynövénybe vontak ki. Az ősi felkentek pedig szó szerint megmosdottak ebben a hatásos keverékben.

Képzeljük el, hogy egy epilepsziás kisgyerek nem a modern Coloradoban, hanem a Közel-Keleten él, nagyjából 2000 évvel ezelőtt. A szánalom, a megvetés, a félelem, vagy akár a lenyűgözöttség mellett arról a szegény kisgyerekről úgy gondolták volna, hogy megszállták a démonok, a mélyen vallásos közösségnek amibe tartozott, nem volt olyan fogalma az epilepsziáról, mint nekünk ma. Legalábbis addig, amíg egy nap egy idegen érkezett a városba, aki Názáreti Jézusnak hívta magát, de a tanítványai Krisztusként neveztek. A “Krisztus” a héber “Messiás” szó görög fordítása. Modern nyelven ennek a kifejezésnek a fordítása: “a felkent”. A “Krisztus” titulust csak az kaphatta meg, akit “Isten felkent.”

Kaneh-bosem = kannabisz?

A kaneh-bosem hangzása valóban hasonlít a kannabiszéra és nem kétséges, hogy a kendert azokban az időkben széles körben használták a héber kultúrában.

Az Ószövetségben (Exodus 30: 22-23) leírt szent kenet olaj receptje szerint a gyógyító fogott valamivel kevesebb, mint 3 kilót (250 sékel) az ismert arámi kaneh-bosm (illatos nád) növényből és kioldotta mintegy hat liter olívaolajban, valamint összekeverte olyan esszenciális kivonatokkal, mint a mirha, a fahéj és a kasszia. Ezt a kenőcs főzetet helyileg alkalmazta a betegeken, ami lehetővé tette, hogy a bőrön keresztül felszívódjon.

 Az első szilárd bizonyítékot a kannabisz héber nyelvben való használatáról 1936-ben mutatta be Sula Benet, egy kevéssé ismert lengyel etimológus a varsói Antropológiai Intézetből. A kannabisz szóról általában úgy gondolták, hogy szkíta eredetű, de Benet bemutatta, hogy sokkal korábbi eredetű olyan sémi nyelvekben, mint a héber és több alkalommal is megjelenik az Ószövetségben. Benet kifejtette, hogy “az Ószövetség eredeti héber szövege hivatkozik a kenderre mint füstölőre, amely szerves része a vallási ünnepeknek, és mint bódító szerre is.”

Benet bizonyította, hogy a kannabiszra használt szó a kaneh-bosm a hagyományos héber nyelvben kaneh vagy kannabus szavak formájában is megjelenik. A szó gyökere a kan ebben a formában azt jelenti, “nád” vagy “kender”, míg a bosm azt jelenti, “aromás”. Ez a szó ötször jelenik meg az Ószövetségben; az Exodus, az Énekek Éneke, Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel könyveiben. Ezt a szót rosszul fordították le ‘calamus’-ként, ami egy kevés értékkel rendelkező közönséges mocsári növény és  nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, illetve értékekkel, amiket a kaneh-bosmnek tulajdonítottak. A hiba a héber Biblia legrégibb görög fordításában történt, a Szeptuagintában, ami az idő időszámításunk előtti harmadik században íródott, és ez a hiba később többször megismétlődött.

Bár ez az etimológiai érvelés semmiképpen sem szolgál tárgyi bizonyítékként, az “aromás nád elmélet” alapjául szolgálhat egy sor feltételezésnek. Ha az Exodusban leírt olaj valóban nagy mennyiségű kannabiszt tartalmazott, a növény gyógyhatású vegyületeinek hatásos adagolása minden bizonnyal elég erős volt ahhoz, hogy a nagyszámú gyógyító csodákat, amiket Jézusnak tulajdonítottak, meg lehessen magyarázni, mivel ma már tudjuk, hogy a kannabisz kiváló szklerózis multiplex (bénulás, sántaság), glaukóma (vakság), epilepszia (démoni megszállottság) és bőrbetegségek (lepra) kezelésére. Továbbá, az igen valószínűtlen, hogy az akkoriban termő kannabisz növények képesek lettek volna versenyezni a mai kannabisz kupa nyertes fajták 20-25 százalékos THC tartalmával. Feltételezhetjük, hogy az ókori világ botanikusai nagyjából 10% THC tartalmú növényeket termesztettek, ami mellé valószínűleg egy nagyobb CBD arány társult. Ez egy olyan ideális kannabinoid profil ami a mai, tudományosan is igazolt tapasztalatok szerint elég erős lehetett ahhoz, hogy egy igazán hatásos reakciót váltson ki amikor ilyen nagy mennyiségben alkalmazták.

Mózes a betépett sámán 

Kaneh-bosm első megjelenése a Bibliában Mózes és az égő csipkebokor történetében található, amikor a tiszteletreméltó zsidó próféta megkapja a szent kenet olaj receptjét közvetlenül az Úrtól, azzal az egyértelmű utasítással, hogy csak a papi osztályt kenheti fel vele – ez a korlátozás később enyhült, királyok számára is elérhető lett.

Exodus 30:31

“Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél. Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen előttetek is. Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az ő népe közül.”

A papok egykori kannabisz monopóliumának szerencsétlenségére azonban sok más konkurens vallás és spirituális irány volt aktív abban az időben, beleértve a pogányokat, és azokat akik Ashera Istennőt imádták – ők sokkal szabadabb kaneh-bosm kínálattal rendelkeztek. Elvégre a kannabiszt már legalább időszámításunk előtt 6000 óta termesztették, mint élelmiszert és széles körben elérhető volt Mózes idejében.

Ahogy Carl P. Ruck, a klasszikus mitológia egyetemi tanára a Bostoni Egyetemről írja:

“Kétség nem férhet a kannabisz szerepéről a zsidó vallásban…. Nem létezik, hogy egy ilyen fontos növény, ami rostforrás volt textilekhez, valamint étkezési olaj, és ami olyan könnyen termeszthető, észrevétlen maradt… a puszta betakarítása entheogén reakciót váltott ki.”

Rituális és gyógyászati kannabisz használat

Entheogén – a kifejezést professzor Ruck alkotta meg – alatt olyan anyagot értünk, ami képes spirituális élmények kiváltására. Az olyan entheogén növények használata, mint a kannabisz, a peyote és a hallucinogén gombák kapcsolatban állanak szinte minden világvallás kialakulásával, így talán nem meglepő, hogy a kannabisz valószínűleg szerepet játszott a kereszténység megszületésében.

Könnyen érthető a szerepe, figyelembe véve a növény közel csodálatos gyógyító tulajdonságait. Most kezdjük újra felfedezni a kannabisz számtalan gyógyászati hatásait olyan betegségek kezelésére, amik több ezer éve ismertek, de a kormányok által létrehozott, több mint fél évszázada fennálló kannabisz ellenes hisztéria hatására elfelejtettünk.

Szerencsére ez a hozzáállás változóban van és a Krisztus-kannabisz kapcsolat vita talán egy példa arra, hogy itt van az ideje felülvizsgálni azokat a kollektív meggyőződéseket, amiket a propaganda elhomályosított.

Mit tenne Jézus?

Azok, akik ismerik a kannabisz törvényen kívül helyezésének történelmét, tisztában vannak vele, hogy ez a vállalati érdekek nyomásának egy közvetlen következménye. A kannabisz és a kender növény általában egy olcsó, hatékony és megújuló forrást ajánl számos hasznos termék esetében, de mivel a nagy vállalatok számára kevés a profit egy olyan növényben, amit bárki, szinte a világon bárhol megtermeszthet, a haladás a legalizáció irányába lassú volt és az út minden négyzetcentiméterén keserű ellenállásba ütközött.

A szent kenet olaja

“Az Örökkévaló szólt Mózesnek: Vegyél jó minőségű illatszereket: 500 sékel folyékony mirhát, 250 sékel finom fahéjat, 250 sékel illatos nádat és 500 sékel kassziát. A sékel a szent mérték szerinti legyen. Ezenkívül vegyél egy hin olívaolajat. Ezekből készítsd el a felkenetésre szolgáló szent olajat, az illatszer-készítők mestersége szerint.”

Átalakítva mai mértékegységekre:
folyékony mirha – 500 sékel: 5,75 kg (12,68 font)
kasszia – 500 sékel: 5,75 kg (12,68 font)
fahéj levél – 250 sékel: 2,875 kg (6,34 font)
kannabisz virágok – 250 sékel: 2,875 kg (6,34 font)
olívaolaj – 1 hin: 6,5 liter (1,72 gallon)

A hagyományos módszer szerint, az összes összetevőt vízzel keverték, majd addig főzték, amíg az összes víz elpárolgott. Az olajat ezután leszűrték és használatra kész volt.

Forrás: www.orvosikannabisz.com

Egyéb források: 

https://patinthehat00.wordpress.com/2016/02/06/cannabis-or-calamus-whats-really-in-the-bible-the-hempeneer/
http://yournewswire.com/jesus-healed-sick-people-with-marijuana-researchers-discover/
https://www.theguardian.com/world/2003/jan/06/science.religion
http://www.hightimes.com/read/was-jesus-stoner
http://www.naturalnews.com/052902_Jesus_Christ_medical_marijuana_Biblical_scripture.html
http://www.vice.com/read/did-jesus-perform-his-miracles-with-cannabis-oil
http://www.ancient-wisdom.com/prehistoricdrugs.htm

Kapcsolódó videók:

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle oszd meg másokkal is!

Révzene KÖR
2016 július 23.  

Kapcsolatfelvétel erőállatunkkal - meditációs rév-ülés a pilisszentiváni Ördögsziklánál, ukulelével kísérve 432Hz-en 

1-2 rövid harmadik szem tisztító gyakorlat után elrévedünk, hogy ránk találhasson az erőállatunk, vagy másnéven totemállatunk. Ő jellegénél fogva segít és mutatja meg számunkra, hol vannak a legfőbb elakadásaink az életben, mely tulajdonságokra, minőségekre kell figyelmet fordítanunk a továbbhaladáshoz. Erőállatokról bővebben: http://tevhitekhelyett.blog.hu/2016/07/12/totemallatok

Az első 5 jelentkező számára ingyenes.
Részletek és jelentkezés a kerekreti[kukac]gmail[pont]com címen (későbbi időpontokról érdeklődés, értesítésre feliratkozás ugyanitt).

Mindannyian kedveljük az állatokat, éljenek akár a szabadban, akár velünk a házban, a lakásban. Közben nem biztos, hogy tudatában vagyunk annak: az állatok legközelebbi rokonaink, és lelki síkon nagyon közel állnak hozzánk. Erőt adó állataink, az úgynevezett totemállatok vigasztalóink, tanácsadóink, tanítóink és barátaink lehetnek.

A totemállatok gyógyereje

Állatmotívumokkal ékesített sziklaképek az egész világon előfordulnak. Sőt, a mai napig újak is készülnek, olyan természeti népek festik őket, mint a bozótlakók, Ausztrália őslakói vagy az indiánok. Léteznek aztán olyan művészeti stílusok is, amelyek csak bizonyos területeken figyelhetők meg. Így például az ausztrál őslakó törzsek kérgétől megtisztított ágakból formálnak kis állatszobrokat, és a világos fába sötét mintákat égetnek. Az Egyesült Államok délnyugati részén élő indiánok kőből, féldrágakövekből, csontokból és kagylókból faragnak csodaszép miniatűr állatokat, amelyeket fétisnek neveznek.

 
A fétis szó eredeti jelentése: jellemzően a pueblo indiánok által készített, állatot ábrázoló kép vagy szobor, amely egy meghatározott állat különleges tulajdonságára emlékeztet. Miközben „medicinaként” tiszteljük, saját magunkban erősíthetjük a szóban forgó tulajdonságot.

Különösen mély benyomást keltő, művészi állatábrázolások a totemoszlopok, amelyek több észak-amerikai indián törzsnél is előfordulnak. Ezekből a nagy faoszlopokból többnyire több is készül, és jellemzően a család, a klán, a nemzetség számára fontos állatok kerülnek rájuk. Néha előfordulnak rajtuk emberi alakok vagy mitológiai lények is, mint például a viharmadár, a sas mágikus verziója. A totemoszlopok főként bejárati oszlopként, emlékműként, üdvözlő figurákként és emlékoszlopként funkcionálnak. Hasonló szerepet töltenek be tehát, mint a nyugati kultúrákban a címerállatok. Sőt, a szakértők szerint valóban rokonság áll fenn a totemállatok és a címerfigurák között.

Ugyancsak a szakértők véleménye szerint egyre növekvő érdeklődés nyilvánul meg a heraldika és a totemoszlopok iránt egyaránt. Kanada nyugati részén mostanában sok fiatal szobrász tanulja meg az őslakók tradicionális fafaragó-művészetét. Nyugaton és Japánban olyan sokan rendelnek mostanában ilyen jellegű ábrázolásokat, hogy a készítők alig győzik teljesíteni a megrendeléseket.

Védőangyalok és totemállatok

A keresztények hite szerint megszületése után minden ember mellé odaszegődik egy védő szellem, egy védangyal. A sámánok ugyanerről úgy vélekedtek, hogy az embergyerek kísérője egy szellemi állatfigura, egyfajta állati formát öltött védőszellem, totemállat. A természeti népek sámánjai azt állítják, ez a civilizált világ lakóira is igaz. Hektikus, elidegenedett világunkban testileg és lelkileg is sokkal jobban éreznénk magunkat, ha tudatában lennénk személyes szellemi segítő állatunk jelenlétének; ha felvennénk a kapcsolatot vele álmainkban vagy álmodozásunk közepette; és ha közeli barátunkként bíznánk benne, mint olyan valakiben, aki egy másik világ küldötte. Ha helyet adnánk neki az életünkben, mint kollektív tudattalanunk képviselőjének, és ezzel nemcsak magunkkal tennénk jót, hanem a partnereinkkel, a gyerekeinkkel, a barátainkkal, a kollégáinkkal és az egész világgal is.

Az amerikai pszichológus, José L. Stevens azt írja, hogy a totemállatokkal végzett „munka” – például imagináció útján – hozzásegíthet minket ahhoz, hogy fejlődjön az önértékelésünk, és megbízható kapcsolatunk alakuljon ki saját belső hangunkkal. Egyébként a totemállattal vagy a védőangyallal való kapcsolat egyáltalán nem zárható ki. Az ismert amerikai samanizmus-oktatót, Sandra Ingermant rendszeresen felfogadják az Egyesült Államok katolikus egészségügyi szolgálatai, hogy ismertesse meg a papokat és apácákat a samanisztikus módszerekkel. A saját totemállat megtalálásához vezető samanisztikus technikák a szakértők szerint hasznosak lehetnek mindazok számára, akik erre nyitottak, függetlenül attól, milyen egyházhoz vagy valláshoz tartoznak.

„Saját totemállatunk megtalálása kulcsélményt jelent” – magyarázza Sandra Ingerman. „Az emberek arról számolnak be, hogy erőt adó állatuk olyannak fogadja el őket, amilyenek. Szereti őket, tartást ad nekik. Az emberek így megkapják totemállatuktól azt a feltétel nélküli szeretetet, amelyet a szüleiktől gyakran hiába vártak. Ez pedig hozzásegíti őket az egészséges élethez.”

Több szeretet, több energia, fokozott teljesítőképesség

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a totemállat esetében nem valami kézzel megragadható, sokkal inkább saját belső világunkban átélhető élményről van szó. Ez azonban semmit nem von le a dolog hatásosságából és valóságából. Mindenki, aki szeretne valamit kezdeni éjszakai álmaival, tudja, ezek az álmok milyen nagymértékben képesek befolyásolni és megváltoztatni az életünket.

Ha felvesszük a kapcsolatot a totemállatunkkal, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy szinte egyik napról a másikra több energiánk lesz, fokozódik a kitartásunk, a teljesítőképességünk, önbecsülésünk, valamint a többi ember, a természet és az élet iránt érzett szeretetünk. Ha azt akarjuk, hogy ez az élmény tartóssá váljon és még erősödjön is, akkor az a feladatunk, hogy ápoljuk a képzeletbeli állattal kötött barátságunkat, és újra meg újra helyreállítsuk vele a kapcsolatunkat.

Ha nem is vagyunk ennek tudatában, de az emberek és az állatok között mély kapcsolat áll fenn. Valamennyi ember méhen belüli fejlődése során keresztülmegy a törzsfejlődés felgyorsított folyamatán, így ezt a közösséget az állatvilággal szó szerint a sejtjeinkben hordozzuk. Ha ezt egyszer végiggondoljuk, nem annyira az agyunkkal, mint a szívünkkel, akkor megértjük: ezt az élményt nem szabad elfelejtenünk, mert elválaszthatatlanul hozzátartozik az emberi léthez.

Hogyan találjam meg a saját totemállatomat?

Szerencsénk van, ha képesek vagyunk emlékezni az álmainkra. Ezt a figyelmességet edzhetjük is, ha lefekvés előtt elhatározzuk, hogy megőrizzük az álmainkat, és ha felébredünk reggel, lejegyezzük őket. Ha éjszakai utazásaink során egy meghatározott állat rendszeresen felbukkan, akkor nagy valószínűséggel az lehet a mi saját totemállatunk.

A segítő állat azonosításának másik lehetséges módja az álmodozás napközben. Ilyenkor gondoskodjunk róla, hogy senki ne zavarjon meg minket. Üljünk vagy feküdjünk le kényelmesen, és lazuljunk el. Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy egy csodaszép, védett helyen vagyunk valahol a szabad természetben.

Figyeljük meg, ahogyan a távolból egy apró pont felénk közelít. Ahogy közelebb ér, észrevesszük, hogy egy állatról van szó. Valószínűleg egészen más, mint amire eredetileg számítottunk. De ez így jó! Nagyon gyakran előfordul, hogy a totemállat és kedvenc állatunk nem ugyanaz. Ha az állat egészen a közelünkbe ér, kérdezzük meg tőle, ő-e a mi totemállatunk, és el akarja-e mondani nekünk, miért áll fenn közöttünk szoros kapcsolat. Ne várjunk a lénytől emberi beszédet. Gesztusokkal fog kommunikálni, vagy úgy, hogy ez bizonyos ötletet sugall nekünk.

Ha ez a gyakorlat nem vezetne célra, ne veszítsük el a türelmünket. Keressük fel újra és újra a pihenőhelyünket, és várjuk nyitottan a találkozást. Talán kezdetben valami más jelet kapunk, nem egy totemállatot. Ezt is fogadjuk el, és figyeljünk az üzenetére.

Forrás: -emel- Természetgyógyász Magazin, X. évfolyam 8. szám

2016 július 23-án alkalom nyílik a fentiek megtapasztalására a természetben egy energiahelyen, élőzenével. Részletek itt, vagy itt, későbbi időpontokról érdeklődés, értesítésre feliratkozás pedig a kerekreti@gmail.com címen. 

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Fordult már elő veled, hogy mélységesen csalódtál egy emberben? Mit tapasztalsz ilyenkor, voltak előjelei? Ha őszintén magadba nézel, rájössz, hogy voltak bizony apró jelek, melyeket figyelmen kívül hagytál, mivel annyira szerettél volna hinni egy őszinte barátságban. Magadból indultál ki, ám nem minden ember úgy működik és nem mindenki az, akinek mutatja magát.

Lássuk a figyelmeztető jeleket, melyek közül amennyiben rendszeres, már egy is elővigyázatosságot és odafigyelést érdemel:

1. Nincs ideje rád

Látszólag nem tud, de leginkább nem is akar időt szakítani rád. Nem érdeklik a problémáid, de ha neki kell segítség, elvárja, hogy azonnal ott légy számára. Mikor találkoztok ráadásul folyton magáról, a saját bajairól beszél, a te dolgaid teljes mértékben hidegen hagyják.

2. Önző

Nincs egyensúlyban a barátságba fektetett energia. Ugyanakkor meg tudja magyarázni, hogy az általad befektetett erő miért nem számít olyan mértékben, mint amilyennek azt te érzed. Elbagatellizálja a te igyekezetedet irányába, ahelyett, hogy a kiegyenlítésére törekedne. Ráadásul megbízhatatlan, nem lehet rá számítani.

3. Nem vagy igazán önmagad a társaságában 

Feszengsz, kissé frusztrált vagy, nem a számodra természetes módon, netán néha idétlenül is viselkedsz? Ez mind utalhat arra, hogy előítélettel állsz szemben. Egy barát nem ítél el téged, elfogad olyannak, amilyen vagy, így a viselkedésed gördülékeny és természetes lesz a jelenlétében. Belső nyugalmat kellene érezned legjobb esetben.

4. Csak akkor keres, ha maga alatt van

Ha rossz passzban van, mindig eszébe jutsz, mint "erőforrás", melyből feltöltekezhet. Jó hangulatában, örömét megosztani érdekes módon fel sem merül felhívni, megkeresni téged.

5. Pletykál másokról

Egy jóérzésű embernek nehezére esik másokról negatív híreket továbbadnia, ám a "mérgező" emberek még szívesen rá is tesznek 1-2 lapáttal, melynek csak a fantáziájuk szab határt. Teszik mindezt azért, mert ők maguk, ha máshol nem is, de a lelkük mélyén tisztában vannak saját gyarlóságaikkal, épp ezért ha mindenki mást rossz színben tüntetnek fel, ők maguk jobb embernek látszanak. A pletykálás, ha nem ferdíti tovább a hírt valaki, még nem olyan súlyos vétség, mindannyian hajlamosak vagyunk belecsúszni, ám azért azt tudni kell, hogy a pletyka minden esetben negatív energiás cselekedet.

6. Gyakran gúnyolódik és látványosan leértékel, lealacsonyít másokat

Hasonló az előző ponthoz. Ha ez az illető másokból gúnyt űz a hátuk mögött, nagy valószínűséggel megteszi veled is. Ha pedig nem érzed magad lelkesítve, ösztönözve egy vele való beszélgetés után, hanem éppen ellenkezőleg, magad alá kerülsz, annál erősebb jel talán nem is kell. A hamis barátok sohasem inspirálnak, soha nem öntenek lelket beléd, nem hisznek benned. Helyette rád vetítik saját kishitűségüket és téves világlátásukat, csak hogy bizonyítsák, értéktelen vagy.

Mi a teendő?

Fogadd el, örülj annak, hogy tanulhattál az esetből. Bölcsebb lettél, még meg is köszönhetnéd neki, hogy felismertél egy barátnak látszó "ellenséget" és nőtt az emberismereted. Viszont ennek ne mások igyák meg a levét, ne légy zárkózottabb ettől a leendő új kapcsolatok irányába!

Bocsáss meg neki, ne maradjon benned tüske, mert az senkinek sem jó! Mivel azon a ponton csak szivárog el az energiád és addig amíg neheztelsz valakire, egy negatív energiaszál össze is köt benneteket lelki síkon. Ettől pedig mindkét fél szenved, ha tud róla a felszínen, ha nem.

Engedd el őt és lépj tovább! Meglátod, így juthat majd hely új, igazán értékes emberek számára a szívedben.

Kerekréti Szabolcs

Ne tartsd meg magadnak a tudást: ha tetszett, vagy tanultál belőle, oszd meg másokkal is!

Mikor jársz rossz úton? Amikor letérsz a személyes ösvényedről, vagy mikor elkezdesz helytelenül cselekedni. Mindezt azért, mert depressziós vagy, negatív életszakaszon mész keresztül, esetleg befolyásoltság alatt állsz. Ám az angyalok ilyenkor sem hagynak magadra és próbálnak visszaterelni a helyes útra. Íme 5 jel, amiből megtudhatod, hogy ez történik-e most veled!

(Az eredeti cím így hangzott: "5 jel, hogy letértél a helyes útról, de az angyalok próbálnak visszajuttatni oda". Ám az 'angyalok' szó ellenérzést kelt sokakban, így kivettem, mert behelyettesíthető bármivel, kinek-kinek hite szerint. Állhat a helyén a 'lelked', a 'felsőbb éned', 'Isten', vagy az 'univerzum' is. Kár rögtön az elején elveszíteni az olvasók felét. - K.Sz.)

Szögezzük le, az mindenkivel előfordul, hogy letér a helyes útról. Ez még nem bűnös, vagy rossz dolog. Akkor jelent problémát, amikor az ember nem akar, vagy nem tud visszatérni és önpusztító tevékenységbe fog. Még szerencse, hogy angyalaink mindig mellettünk állnak és próbálnak megmenteni.