Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal – 
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz. 
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal, 
Szótalanul, gondolattalanul 
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság, 
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 
S akkor – magától – megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára, 
Erő, akarat, kétségbeesés, 
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, 
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 
Akkor – magától – minden elcsitul, 
Akkor – magától – éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán 
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Központi, szilárd, mélységes, csendes, állandó, nem-lokális, szétáradó, mindent átfogó, békés, nyugodt, kényelmes, biztos, érzelemmentes öröm, végtelen szeretetteljesség, menedék, közelség, biztonság, teljes beteljesülés, ultra-ismerős.

Radikálisan bensőséges. Az alapvető otthon. A Valóság és az Öntudat magva. Totális és teljes ÉN, Minden ami valaha volt és ami valaha lehetett, túl minden időn, helyen és körülményen. A tökéletes kényelem, melegség és biztonság, totális és feltétel nélküli örökké tartó Szeretet.

Feltétel nélküli, fájdalom és sérülékenység nélkül. Túl minden mentalizáción, kérdésen, kételyen, szavakon vagy érzelmen. Béke, csend, nyugalom, mélységes és végtelen. Isten minősége, sugárzóan magától értetődő és mindent magában foglal.

Isten Szeretete és Ereje egy és ugyanazon dolog.

I: Reality and Subjectivity 137-138. oldal

Fordította: Peti

"Kérdés: Milyen érzés az Én?
Válasz: Mint végleg hazatérni. A megmásíthatatlanság, a befejezés, a beteljesedés, a megvalósulás, a megelégedettség, a tökéletesség és a gyönyörűség tudata jellemzi. A Szeretet semmivé foszlatja a szenvedés vagy a hiány minden lehetőségét. Nem jelennek meg gondolatok, de nincs is rájuk szükség. Mélyről jövő bizonyosság érzése önt el. Az Istenséget semmivel sem lehet összetéveszteni. A szokványos emberi tapasztalatban semmihez sem hasonlítható a Szeretet Istenének jelenlétében átélt öröm. Nincs olyan áldozat, sem erőfeszítés, amely túl nagy volna ha a Jelenlét felismeréséhez vezet."

David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma 330.oldal

"Amint nem figyelsz egyetlen negatív gondolatra sem, a rezgésszinted magától emelkedni kezd az ő természetes, pozitív tartományába." (Abraham-Hicks) 

..Ez egy nagyon fontos felismerés: Ha kicselezel minden negatív gondolatot, már az önmagában energianövelő hatású!

Nem a pozitív gondolkodás a lényeg, mert meg lehet csinálni gondolatmentességgel is, vagy önmagunk folyamatos magas rezgés/energia-szinten tartásával, akár testmozgással.

A lényeg, kihúzni a táptalajt a romboló gondolatok alól, melyek csak "rossz állapotban" tudnak beörvényleni. Ilyenkor viszont a saját egónk mindenkinél nagyobb energiavámpírunkká válik.

De talán éppen azért, hogy tanítson, figyelmet hívjon fel valami hibás gondolkodásra.

Mert lehet kívül is kutakodni energiaszívó "ellenség" után, de az mind csak a belső rendetlenségre mutató jel, ha "betalál" valaki.

Belátni, felismerni magas energiaszinten könnyebb mindent. Magas energiaszinten, gondolatfelügyelettel. A fejlődéshez is nélkülözhetetlen ez.

Kerekréti Szabolcs

A spiráldinamika az emberi értékrendek és világnézetek nyolcszintű fejlődéselméleti modellje. Leírja, hogy a fejlődés miként nyilvánul meg az egyén személyes életében és a társadalomban. Azt is megtudhatjuk az elmélet alapján, hogy mi motiválja az emberi viselkedést az egyes szinteken. Alapfeltevése, hogy a személyes emberi fejlődés és a közös, kulturális értékeink fejlődése között szoros kapcsolat áll fenn. Don Beck és Christopher Cowan fejlesztették tovább Richard Dawkins és Dr. Clare Graves elméletét és nevezték el spiráldinamikának.

A spiráldinamika egy dinamikus modell, nem csupán a múltnak egy értelmezése, hanem általa a jövő kiszámíthatóvá, megjósolhatóvá válik. A rendszerében a változás ciklusokban, körkörösen történik. Úgy képzeld el, mint egy csigalépcsőt, amelyen haladunk felfelé, és mikor megteszünk egy teljes kört, egy új szinten találjuk magunkat. Ez olyan lépcső, amelynek soha nincs vége, ez maga az egész életen át tartó fejlődés spirálja.

Életünk és munkánk különböző területein eltérő szinteken állunk, színkavalkád vagyunk a spirálon, miközben jellemzően egy szinten helyezkedik el a súlypontunk. Előfordul, hogy a párommal zöld kapcsolatban élek, miközben a pénzemet narancs módon keresem és apám a piros üzemmódot hívja meg belőlem. Bárhol helyezkedem el a spirálon, személyiségem magába foglalja az összes alatta lévő szint minőségeit, ez a meghaladva megőrzés törvénye. Az egészséges fejlődés fontos jellemzője, hogy egyetlen szintet sem ugorhatunk át, valamely szint kihagyása, hárítása patológiát, zavart okoz.

A Spirál Dinamika szintjei:

1. Bézs - Túlélési szint – ösztönösség

Az egyén a fizikai túlélésért küzd napról napra. Az alapvető szükségleteit elégíti ki (eszik, iszik stb.).
Kulturális vonatkozás: ősember a barlangban, hordákba való összeverődés.
Fejlődéslélektani szint: a csecsemő 0-8 hónapos kora.
Példák a mai életből: hajléktalanság, betegség, kórházban lét, háború.

2. Bíbor: Törzsi és rokonsági szellem

Törzsi létforma, klán, családi csoportosulás, rituálék. Ezen a szinten a világ tele van misztikus, veszélyes erőkkel, szellemekkel, amiknek a kedvében kell járni, az egyetlen biztonság a rokoni összetartozás.
Kulturális vonatkozás: a törzsi népek világa, ahol az egyén beleolvad a közösségbe, nincs markáns, különálló személyiség, "én a törzs vagyok".
Fejlődéslélektani szint: az anya-gyermek fúzió állapota.
Példák a mai életből: a családi kötelékek elsődlegessége, egy szervezettel való totális azonosulás, vallási csoportokhoz tartozás.

3. Piros: Erő, hatalom, dominancia

Ezen a szinten az élet egy dzsungel, ahol az erős és kemény túléli, a gyenge pedig szolgálja őt. Az emberek uralják, kontrollálják és kizsákmányolják egymást erővel, gyakran erőszakkal.
Kulturális vonatkozás: istenkirályok, rabszolga társadalmak, császárságok.
Fejlődéslélektani szint: az óvodáskor időszaka, 3-7 év.
Példák a mai életből: önérvényesítés, erős vezetők a munkában, családban dominancia harcok, fizikai erőfitogtatás stb.

4. Kék: Az igazság ereje

Egy felső hatalom uralja és irányítja a létet (Isten, a vezetőség, a kormány stb.) és kijelöli a helyes utat. Megbünteti a rosszat és megjutalmazza a jót. Stabilitás, rend, engedelmesség, alá-fölérendeltség, szabályok.
Kulturális vonatkozás: az egyház által uralt középkori feudalizmus világa.
Fejlődéslélektani szint: a kisiskoláskor korszaka, 7-12 év.
Példák a mai életből: az élet értelmét az adja meg, hogy teljesítjük a kötelességeinket, ha ezt elmulasztjuk, büntetést kapunk. Szabálykövetés, elvek, tekintélyszemélyek követése.

5. Narancs: Versenyszellem, törekvés

Önérvényesítés, versenyzés, küzdés egy célért, stratégiázás. Célok: eredmény, produktivitás, anyagi jólét.
Kulturális vonatkozás: a modern nemzetállamok, a kapitalista gazdaság, a nyugati társadalmak.
Fejlődéslélektani szint: a formális műveletek korszaka, 12-élet végéig.
Példák a mai életből: az embereket az anyagi jólét megteremtése és a teljesítmény érdekli, rivalizálás, gazdasági verseny.

6. Zöld: Emberi kapcsolatok fontossága - megosztás, szeretet

Emberi kapcsolatok fontossága, humanizmus. Személyes növekedés, lelki egészség, önmegvalósítás. Relativizmus, egyenlőség, ökológiai érzékenység.
Az egymás iránti együttérzés, a kapcsolódás fontosabbá válik, mint a versengés, az individuális boldogulás, a teljesítmények, és az anyagi jólét megteremtése, fokozása. A zöldnél fontos az ökológia, tesz a fenntartható fejlődésért.
Kulturális vonatkozás: a hatvanas éves hippi mozgalma óta lézetik ez a tendencia.
Fejlődéslélektani szint: a klasszikus fejlődéslélektan megáll a narancsnál. Újabb fejlődés-lélektani modellek viszont már vizsgálják a zöldet (pl. Ken Wilber fejlődéslélektani modelljében a 6. szinttel azonosíthatjuk, ami az emberek 20-as éveiben jelenhet meg először).
Példák a mai életből: ha egy munkahelyen fontos a munkatársak hogyléte, érzelmi reakciója, és az, hogy erről beszéljenek, megosszák, közösen gondolkozzanak. Önismereti, önfejlesztési tevékenységek, érzelmeink tudatosítása, tudatos életmód és kapcsolatok tudatos ápolása, hitelesség stb.

7. Sárga: Áramlás, flow

Áramlás, függetlenség, magas önértékelés, rugalmasság, rendszerközti gondolkodás. A folyamatos változás a norma, holisztikus gondolkodás. Önmeghatározó élet. Saját küldetés-meghatározás. Az egyén önállóan tájékozódik a világban a saját mércéje és tudása alapján.
Kulturális vonatkozás: ez most zajlik, a nyugati társadalom kisszámú, általában spirituálisan, lélektanilag felelős, vezető egyéne tartozik ide.
Fejlődéslélektani szint: a zöldnél leírt mai, újabb modellek írnak róla. (pl. a wilberi 6-os szint középső régiója).
Példák a mai életből: egyéni életút megvalósítása, önkifejezés, rugalmas alkalmazkodóképesség. A sárga szinten élő egyén az univerzális emberi értékeket képviseli: nem-ártás, együttműködés, együttérzés stb.

8.Türkiz: Globális gondolkodás

Globális rendszerben gondolkodik az egyén ezen a szinten, erős küldetéstudattal rendelkezik, a cél a világ jólétének megvalósítása. A céljai az egyéni célokon teljességgel túlmutatnak.
Kulturális vonatkozás: a zöldnél leírtak vonatkoznak ide. A nyugati társadalomban kisszámú, általában spirituálisan, lélektanilag felelős, vezető egyén tartozik ide, akik gyakran helyi vonatkozású globális nemzetközi projektekben vesznek részt.
Fejlődéslélektani szint: a zöldnél leírt mai, újabb modellek írnak róla. A wilberi 6-os szint felső és korai 7-es régiója.
Példák a mai életből: a spirituális kötelék hívja és tartja össze az embereket egy szervezetbe. Olyan munkát hajlandó végezni a dolgozó, ami spirituális alapokra épül, az emberek, és az élet globális jólétére irányul. Globális küldetésmegvalósításon dolgoznak.

Források:
http://lmv.hu/node/5131 és
http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/spiraldinamika/

"Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak. 
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal, ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek. Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez. A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.

Van egy másik ellentét is. Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a “csúcsra”, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!

Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével – azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.

Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés. Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül. Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.

Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is! Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás? Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket. Mert így az életük üres és lelketlen lesz."

(Anthony de Mello)

Van hogy az elme akar valamit, de a szív nem engedi. Makacsul kitart az érzések mellett, akármennyire is tűnik józan ésszel felfogva ez, teljes őrültségnek. Előbb, vagy utóbb az elme is belátja, nem hagyhatja hátra a szívet, figyelembe kell vennie, különben szenvedés lesz a jussa.

Mindig, amikor döntünk, a szívünk és az elménk között osztunk igazságot. Azonban nem lehet teljes mértékben kizárni sem az egyiket, sem a másikat. Ha az elmének adunk igazat, a szívünk fájni fog, vágyódása csak még erősebb lesz, és gyötrő kínban lesz részünk. Ha azonban a szívnek adunk igazat, és az elménket a kispadra ültetjük, az elme felemészti magát rágódásában. 

Az egyetlen megoldás, ha elménket ráhangoljuk a szív hullámaira. Ez azonban nem egyszerű feladat, hiszen teljesen másképpen működnek. A szívben lakik a lélek, ami végtelen: az egész világot magába foglalja. Így maguk az érzések is végtelenek, nem is kezdődnek és nem is érnek véget sehol; Az elme azonban a tudásnak és a gondolatoknak ad otthont. Ezek mind végesek: kiterjedésük van, behatárolhatóak, és pontosan megfogalmazhatóak. 

A feladat, hogy megtanuljunk érezni. Na de mit is jelent ez? Hogyan érthetjük meg a végtelent, véges tudásunkkal? 

A figyelem a kulcs. Ha egyszerre vagyunk képesek figyelni a szívünkre és az elménkre, megérezhetjük, hogy egy-egy gondolat milyen érzésekkel párosul. Ezt a tudást elraktározva, időről időre megkérdőjelezve, megismerhetjük a szívünket. Ez a tapasztalás útja. Tehát, bármit is teszünk, mondunk, vagy gondolunk, érezhetjük annak a minőségét, és ebből tanulhatunk. Minél inkább kiismerjük szívünket, úgy válik egyre igazabbá az életünk. Hiszen ha az elme és a szív harmóniában vannak, akkor mind a kettő egyszerre érvényesülhet, ugyanúgy igaz lehet. És nem kell többé döntenünk közöttük. 

Ne akard tudni, csak érezd. Ha érzed, úgyis tudni fogod!

Írta: Vadas Bálint

Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink;
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk;
Több diplománk van, de kevesebb bölcsességünk;
Nagyobb tudásunk, de gyengébb értékítéletünk;
Több szakértőnk, de több problémánk;
Több gyógyszerünk, de kevesebb egészségünk;
Eljutottunk a Holdra, és vissza is tértünk onnan,
de gondot okoz, hogy átmenjünk az utca túlsó oldalára megismerni az új szomszédot.
Több számítógépet építünk, hogy több információt tárolhassunk, mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk egymással.
Gazdagok lettünk mennyiségben, de szegények minőségben.
Ez a kor a gyorséttermeké és a lassú emésztésé.
A magas embereké törpe jellemmel.
A hatalmas profitoké és sekélyes kapcsolatoké.
Olyan időket élünk, amikor rengeteg minden van a kirakatban, de semmi sincs a szobában.
(Tendzin Gyaco, a XIV. Dalai Láma)

Még akár egy pozitív szitkozódásként is értelmezhető a fenti cím, de ezen felül azt lenne érdemes tudatosítani, hogy a sikerből magából képtelenség tanulni. Az csak egy kudarc-sorozatok általi tanulás, fejlődés következménye. Hasznos erre a nézőpontra fókuszálni. 

"Az élet olyan iskola, melyben a kudarc többre tanít, mint a siker."  (Goethe)

Michael Jordan is aláírja ezt, sportágának mai napig legnagyobb alakja: "Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni."

Az emberek többsége kétféleképpen áll a kudarc kérdéséhez:

1. Fél tőle, előzetesen lélekbe égett kudarcélmény hatása miatt, ezért komolyabb erőfeszítéseket nem tesz. 
2. Mindig mást hibáztat, ha bekövetkezik a sikertelenség, képtelen a tanulságot felfedezni benne.

Márpedig mindig van tanulság, minden egyes esetben. Én ezt megtanultam, amikor évekig online póker versenyekből éltem. Pedig ha valahol, ott könnyű mindent a szerencsére, vagy a másik játékos rossz játékára fogni. Ott ez a felfogás élesen meg is különbözteti a nyereséges játékost a veszteségestől. Más kérdés ki mit vall magáról.

Volt, hogy addig "üldözött" sorozatosan egy-egy nagyon hasonló, de mégis ritka, határeset közeli döntési helyzet, - komoly veszteségeket és kieséseket okozva látszólag balszerencse miatt - amíg meg nem tanultam valóban megfelelően kezelni azt. Onnantól pedig, mintha elvágták volna. Nem zaklatott a feladat többé. Egy fokkal könnyedebbé vált minden.

Az élet is egy ilyen játék. Addig tolja az arcunkba a zavarónál is zavaróbb helyzeteket, míg fel nem ismerjük, hol van beleszólásunk és irányításunk a dolgok jóra fordulására. Belőlünk ered minden. Mi vagyunk a kiváltói a minket érő történéseknek. Csak az az esemény fog piszkálni, ami tanítani akar, helyrerakni akar valamit ott belül.

Mert nem minden helyzetből érdemes kilépni. A szülők, szomszéd, munkatárs, vagy főnök által képviselt bosszantó játszmákra van egyoldalú gyógymód. Persze amíg nem fáj eléggé, addig inkább csak szenvedjük, álljuk a sarat és várjuk, hogy magától elüljön a vihar. Magától pedig hosszútávon nem fog. Ha el is menekülnénk, jön majd más, ugyanazzal a szereppel, sőt még szigorúbb tanítással.

Míg végül megtanuljuk, hogy haragra nem a félelem; félelemre, szomorúságra nem feltétlen az együttérzés a mindkét fél számára építő "visszajelzés". Egyáltalán, tudatosan reagálunk mások érzelmeire, olykor indulatos szavaira, tetteire, vagy csak hagyjuk, hogy sodorjon magával az általuk kelesztett forgószél és felhozzon belőlünk amit csak akar? És ha fel is hoz, szembe merünk nézni mindazzal? 

Kerekréti Szabolcs

"A szem csak azt láthatja, amit a tudat felfogni is képes."
(Robertson Davies)

A mai napig meglepődök civakodó emberek elvakultságán, mennyire nem képesek a "gerendát" észrevenni saját szemükben. És minél indulatosabbak, annál inkább nem. De rájöttem miért van ez pontosan így megalkotva és arra is, hogyan szolgálja az önismereti útra lépést a mások szemében lévő "szálkák" vizslatása és becsmérlése.

Nem azt mondom, hogy mindenkinek érteni és alkalmazni kellene tudni a "tükör törvényét" alapból, de meglepő, milyen sokan nem hallottak felőle, és még ha elolvasnák is, nem értik, és meg sem próbálnák alkalmazni, leellenőrizni. Ennek nem lehet más oka, mint a fenti idézet, vagy egy más szemszögből egy másik, miszerint:

Miért is van ez így? Mert folyamatosan felborulna a világképünk. Ehelyett az elme ha csak teheti elutasít és csak biztonságos, apró léptekkel lehet haladni, amely védelmet nyújt, gyakorlatilag az elme szerkezetének megbomlása ellen.

A harag a jel. Vagyis, ha valami felbosszant valamilyen szinten, elérkezhetett az idő, hogy megtanuljuk az általa hozott leckét. És mi más bosszantana fel, mint amit nem értesz? Nem érted, nem illeszkedik a világképedbe, mert önmagadban még nincs helyén, és mivel nincs neki helye benned, nincs rálátásod sem.

És akkor viszont irányításod sem. Ezért jelentkezik - sokak szerint inkább támad - kívülről az a jelenség. Hogy magadba szállj, hogy tudatosítsd magadban, hogy benned is megtalálható annak a bosszantó dolognak a megfelelője, sőt akár mondhatjuk úgy: kiváltó oka. És onnan meg tudod tanulni irányítani is a külvilágban zajló eseményeket.

Mert jó okkal történik minden. És a még jobb hír, hogy bármi, ami kizökkentő, ha szembejön, az már annak a jele, hogy felfogható, megérthető, teljesíthető a feladat számodra. Készen állsz a megoldására, rendelkezel a szükséges eszközökkel. Csak rajtad áll észreveszed-e az érzelmeket kiváltó jeleket, magadra vonatkoztatva átvilágítod magad, megkeresed a megfelelőjét benned, vagy pedig elhessegeted az üzenetet, elmenekülsz. Közben esetleg kígyót-békát kiabálsz a "szálkákat", üzeneteket hozókra. Még talán szálka sincs a szemükben, csak valami miatt beleképzeled.

Az élet mindig csak olyan leckét ad, ami teljesíthető, amit képesek vagyunk akkor és ott megoldani, és mindez a fejlődésünket, végső soron ön-ismeretünket fogja szolgálni. A lényeg: jól kell tudni kérdezni, elsősorban Önmagunktól. Sőt, megkérdőjelezni amit csak lehet.

Kerekréti Szabolcs